79. fejezet
2010.01.27. 15:41
Lementünk a konyhába és nekiálltunk reggelit-ebédet készíteni. Mivel a társaság 80 %-a kiütötte magát, maradtunk az omlettnél, piritósnál, felvágottaknál, zöldségeknél, sajtoknál és gyümölcsöknél. No meg vagy 20 adag bitang erős kávét főztünk le. Kezdetnek.
Épp az asztalt kezdtem volna teríteni, amikor Fer átölelt hátulról, megemelt és felültetett rá. Szó szerint éreztem a vágyát. Épp egy komolyabb csókcsatába kezdtünk belebonyolódni, amikor „nagy bánatunkra” a két csajszi betámolygott a konyhába. Gyorsan felmérték a helyzetet.
- Nem tudom, miért próbálkoztok újra ezzel. – kezdte fejét csóválva Bene. – Egyszer már összedőlt alattatok az asztal.
- De ez sokkal masszívabb… - dörmögte Fer mosolyogva a „bajsza alatt”.
- MICSODA??? Asztal? Összedőlt? – húzódott egy fájdalmas mosolyra Szabus szája.
- Valahogy úgy. – vigyorogtam én is.
- Túl hevesek voltunk. – büszkélkedett elégedetten Nano. A lányok elnevették magukat az önelégült arca láttán, de megbánták.
- Aúúúú! – szisszentek fel egyszerre.
- Öhm, csak nem másnaposak vagytok? – érdeklődtem bűbájosan.
- Csak egy picit. – sóhajtott fel Szabus. Ekkor egy puffanást hallottunk. Majd valaki elkezdett horkolni. Bene kikukucskált a nappaliba.
- Rob lepottyant a kanapéról. Most már a földön horkol. – Ferrel felnevettünk.
- Halkabban, kérlek!! – nyögött fel Bene.
- Aszpirin és kávé a pulton van. – terelgette őket a megfelelő helyre Nano. Ekkor a Tyúkanyó támolygott be a képbe. 1-2 majomkenyérfa-levél volt a vállán, a pólója gyűrődéseiben.
- Te is jól éjszakáztál, ahogy elnézem. – jegyezte meg Fer kajánul.
- Csssssssss….. – kérte a mutatóujját a szájára téve. – Kissé még érzékeny a fejem… A fülem…. A gyomrom.
- Azok után nem csodálom, hogy megrontottad a majomkenyérfámat!!! – prüszköltem a nevetéstől.
- Azért majd máskor szedd le a fejem légyszi. – majd bociszemekkel folytatta. – Kaphatok egy kis kávét? Feketén? Tej és cukor nélkül? – majd megrebegtette a szempilláit.
- Ohh, lehet egy ilyen kérésnek ellenállni? – nevettem rá. Töltöttem neki egy bögrével, meg a másik két srácnak is. Közben Fer szögezte le a határokat.
- Azért másra ne akard rávenni! – fenyegette meg játékosan.
- Mert úgyse mennék bele. – nyújtottam Fernire a nyelvem. Lesütötte a szemét. – Lökött, csak hülyéskedtem veled. – nyomtam egy puszit az arcára, majd kézbesítettem a kávét a Kiskakasnak. Hálásan kortyolt bele.
- A másik kettő kinek lesz? Remélem nem te akarod meginni! Árt a babáknak! – kezdte Fer az aggódást. Nagyon cuki volt.
- Hülye vagy! Robnak és Marknak lesz. – csaptam a fenekére, majd felkaptam a bögréket és kicaplattam a nappaliba. A többiek a nyomomban voltak. Először Mark orra alá dugtam oda a kávét, aki még a kanapé támláján hasalt.
- Remélem nem nyálazta össze a kanapét. – somolyogtam az orrom alatt. A többiek felröhögtek a hátam mögött. Lassan a kávé gőze kezdett felszállni Webbo orrába. Tüsszentett egyet és leesett ideiglenes fekhelyéről. Egyenesen Robra.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – kiáltották mindketten.
- Mászol le rólam?! Nem vagyok én homokos! – osztotta az észt Kubika felháborodva.
- Én se te állat! – dörzsölte meg az oldalát Mark. – Leestem a kanapéról!
- De miért vagy még mindig RAJTAM??? – kérdezte egyre emelkedő hangnemben Rob.
- Mert olyan édes vagy Husi! – játszotta meg az agyát Mark. Mi már majdhogynem fetrengtünk a röhögéstől. Eddig még nem láttak meg minket, mert a kanapé másik oldalára estek, így takarásban voltunk. Egyszerre pattantak fel.
- Ez nem az aminek látszik! – kezdték egyszerre. Mi csak röhögtünk rajtuk, ők meg fülig vörösödtek.
- Drágáim, itt van a kávétok. Azt hiszem jót fog tenni. Megnyugtatja az idegeiteket! – adtam át nekik a még mindig forró nedűt.
- Noncsi, te egy angyal vagy! – nézett rám hálásan Webbo.
- És milyen pajzán angyal…. – suttogta Fer halkan, hogy csak én halljam meg. Az idillt az emelet felől hallatszódó dörömbölés zavarta meg.
|