A társalgás egyszerre csak abbamaradt. Mindenki fülelni kezdett, majd Fernando szólalt meg a maga fanyar módján:

-          Úgy hallom a problémásabb szekció is felébredt.

-          Szerinted kapnak levegőt? – kérdeztem vigyorogva.

-          Hááát… Erre nem vennék mérgett. – vigyorgott vissza Fer.

-          Beavatnátok minket is? – kérdezte a fejét vakarva Kubika.

-          Mielőtt lejöttünk nektek megalkotni ezt az isteni reggelit – ezért egyébként egy csöpp köszönötet sem várunk – vigyorgott a jelenlévő másnaposokra életem értelme. – megkerestük a finneket is. Az egyik emeleti fürdőben találtunk rájuk…

-          Nem éppen szalonképes állapotban. Egy wc körül voltak elterülve és hát nem a megszokott tisztaság uralkodott. – fintorogtam.

-          Jah, el tudjátok képzelni azt a hányás-szagot…. – húzta az agyukat Nando. Falfehérek lettek, de én is.

-          Kicsim, ezt talán mégsem kéne. – simítottam meg a kézfejét, majd ahogy elhelyezkedett az egyik fotelben az ölébe telepedtem.

-          Okés, bocsi. – vigyorgott még mindig rendületlenül. – Szóval, Noncsi ugye megmondta, hogyha valami össze lesz hányva, akkor az fogja feltakarítani, aki kiadta magából a….

-          Így melléjük készítettük a takarító-felszerelést és rájuk zártuk az ajtót. – vigyorodtam el.

-          Tudjátok ugye, hogy egy roppant ördögi páros vagytok? – csapott bele Mark Fer tenyerébe.

-          Ennél szebb bókot még nem kaptunk. – köszöntem meg illendően.

-          Figyuzzatok! – kezdte Rob sunyin. – Nem lopózunk fel hallgatózni? Kíváncsi vagyok, hogy mit csinálnak…. – egyetlen közös bólintás volt a válasz.

A fürdőszabaajtó előtt megálltunk, síri csöndben hallgattuk, hogy mi folyik ott bent.

-          Jó, akkor Heikki elintézi aaaa hányadékot, Rami te a csempét mosod le, Toni és Atte pedig a wc-n és a mosdón osztoznak! – adta ki a parancsot Kimi.

-          És te eközben mit csinálsz? – kérdezte Heikki idegesen. Én is az lettem volna a helyében.

-          Tovább dörömbölök az ajtón!

-          Persze, te hánytál a legtöbbet és mi takarítsuk össze?! Ezt mégis hogy képzeled? – pattogott Kimi bátyja.

-          Honnan tudod, hogy én voltam? – paprikázódott fel Kimster.

-          Onnan, hogy láttam.

-          Jobb dolgod nem volt, mint őt bámulni? – kérdezte Atte.

-          Nem tudtam mást nézni, ugyanis próbáltam egyenesben maradni! – prüszkölt Rami. Ekkor egy csattanást hallottunk.

-          Én ezt nem takarítom ki! – hallotttuk Toni hisztériás hangját.

-          Ha te se, akkor én se! – csatlakozottt hozzá Atte és Rami.

-          Én meg még úgy sem!! – dobbant egyet Iceman. Hallottuk, ahogy megindulnak az ajtó felé és újra elkezdtek dörömbölni rajta.

-          Hahóóóó!!! Engedjetek ki! Ez nem jó vicc! Nem kapunk levegőt!! – ilyen és ehhez hasonló kiálltásokat hallottunk odabentről.

-          Srácok!! – igyekeztem túlüvölteni őket. El is hallgattak egyből.

-          Noncsi! – derült fel Kimi hangja. – De jó, hogy jössz! Képzeld, beragadtunk ide, ki tudnál engedni minket? Azt hiszem téged az ég küldött erre a világra. – elröhögtem magam.

-          Kedves Kimster, ki kell, hogy ábrándítsalak. – kezdtem a felvilágosítást.

-          Ezt meg hogy érted? – kérdezte idegesen.

-          Úgy, hogy az ajtó nem ragadt be. Mi zártunk be titeket Ferrel és addig ki sem engedünk, amíg ki nem takarítjátok azt a disznóólat.

-          De… Deeeee

-          Nincs semmi de! – toppantott egyet Fer, mert nagyon kellett már nevetnie.

-          Nooooonnnccsiiiii! Téged nem ilyen szőrősszívűnek ismertelek meg! – Heikki és a hízelkedés….

-          Bizony! Amikor megláttunk, rögtön tudtuk, hogy egy földreszállt angyal vagy…. – folytatta Rami…

-          Aki nem hagyja szenvedni a szenvedőket. – fejezte be a mondatot Toni.

-          Márpedig csalódást fogok nektek okozni egyetlen finnjeim. – mondtam vigyorogva. – Én magam vagyok a vasorrú bába, úgyhogy addig nem jöttök ki, amíg nem ragyog minden a tisztaságtól. Azt hiszem ettől a melótól még nem fog leesni a gyűrű az ujjatokról. Most pedig engedelmetekkel, levonulunk reggelizni.

-          Reggeli?? – kapta fel a hírre a fejét Kimi. Be is vágta az ajtóba. – Aúú.

-          Igen, reggeli. – válaszolt a Sötét Lyuk. – Csak akkor kaptok reggelit, ha már végeztetek.

-          JÓ MUNKÁT! – kiáltottuk nekik kórusban, majd lesétáltunk a konyhába kajálni. Még sokáig hallottuk a dörömbölésüket.