Kaja után végre feltápázkodtunk és a kisvasúton felvitettük magunkat a „völgytetőre”. A srácok 6 éves gyerekek módjára élvezték a „száguldozást” a vonaton, tisztára megkergültek. Amikor pedig felértünk a célállomásra, szemük-szájuk tátva maradt a csodálkozástól, de meg tudom érteni őket: az ember ritkán lát ennyi természeti szépséget.

Mivel hoztunk magunkkal tollasokat, focilabdát, frizbit, kártyákat és pokrócokat – valamint egy kis elemózsiát – egész jól elvoltunk. A srácok a nézőközönségtől nem zavartatva magukat nekiálltak focizni, mi pedig a pokrócokon henyéltünk és szurkoltunk hol az egyik, hol a másik csapatnak, csakis az esélyegyenlőség nevében.

Kuncogva vettük tudomásul, hogy a szintén itt levő kirándulók, főleg a férfiak és a csemeték, tátott szájjal nézik őket játék közben, nem akarnak hinni a szemüknek. Rá volt írva az arcukra, hogy a vasárnapi hőseik, most itt játszanak mellettük pár méterre….  A gyerekek egészen körüjük csoportosultak és lekuporodtak a fűbe. Kisfiúk és kislányok vegyesen.

Egyszer Fer „véletlenül” mellé rúgta a labdát és a gyerekek között, egy kislánynál kötött ki. A törpék mozdulni sem mertek. Megilletődötten pislogtak a feléjük tartó Fernandora. Láttam rajta, hogy közben ő is rendezi a vonásait, mert Nando lelkét is csiklandozta ez a helyzet, élvezte az ámoló pillantásokat. Közben felém is vetett egy „hmmm”- pillantást.

A kislány fülig vörösödve adta át Nanonak a gömb alakú játékot, aki erre meghajolt előtte és egy szál, a mezőn tépett virágot adott át a kis hölgynek. Aki erre még jobban elpirult. A többi kicsi meg úgy láttam elfelejtett levegőt venni. Valamit mondott nekik angolul, de hát nem nagyon értették. Így a szülőkkel próbálkozott, de ők sem tértek még magukhoz. Odamentem fordítani neki. Amikor megértettem, hogy mit akar, átöleltem és a szülők felé fordultam:

-          Megengedik, hogy a srácok focizannak a kicsikkel? – kérdeztem tőlük. Még jobban meglepődtek, de belementek.

Így a gyerekseregnek is elmagyaráztam, hogy mi a helyzet. Bene valamint Szabus segítségével csapatokra osztottuk őket a pilóták között és máris kezdődhetett a móka. ÁÁÁÁ, nagyon aranyosak voltak, néhányszor a gyerekek – amikor már kicsit felbátorodtak – megrohantak 1-1 pilótát és leteperték a földre, kicsi a rakást játszani. Rob, Sebi, Kimi, Heikki, Rami, Mark, Toni, Atte és persze Fer is, nagyon-nagyon elvoltak a picúrokkal és a nagyobbakkal is. Azt hiszem azt a délutánt egyikünk sem fogja elfelejteni, soha. Vagy 4 óra játszadozás után az indulás mellett szavazott a csapat és elkezdtek szedelőzködni. Ekkor persze az autogramm-osztás és fényképezkedés sem maradhatott el, úgyhogy még legalább másfél óra volt, amíg a csapatunk nagyobbik része elindult. Én ugyanis rábeszéltem Fert, hogy maradjunk még egy kicsit, romantikázni….

Csak hevertünk egymáshoz bújva a takarókon, nem beszéltünk, nem mozdultunk. Élveztük, ahogy átjárt minket a nyugalom, ilyen pillanatok nem sokszor adódtak mostanában.

-          Mire gondolsz? – kérdezte a hajamat birizgálva.

-          Semmire. Csak élvezem, hogy itt vagy velem. – csókoltam bele a nyakába. Beleborzongott.

-          Azt hiszem jobb ha elindulunk …. – pattant fel rögtön. Mindent tudóan néztem rá. – Mindjárt besötétedik. Sőt! Mire gyalog leérünk, be is fog. És mielőbb haza szeretnék érni!

-          Ó! Miért? – kérdeztem kacéran illegetve magam, miközben felálltam. Megfogta hátulról a fenekem és magához húzott. Éreztem a merev férfiasságát.

-          Hát ezért. – nyögte a fülembe hátulról.

-          Oké. – sóhajtottam vágyakozón. – Indulhatunk.

Lefelé már nehezebb volt az út, mint fölfelé. Elég hamar besötétedett, így egymás kezét fogva bukdácsoltunk lefelé. Elég meredek út volt, főleg így sötétben, de volt egyfajta varázsa is. Mondjuk elég rémisztő volt, amikor Fer a horrorfilmeket kezdte mesélni nekem, amiket látott, mert hiába imádom őket, nagyon be tudok ijedni rajtuk. Lassan már azt vártam, hogy melyik bokorból ugrik elő az Ördögűzőből vagy az Átokból a csajszi. Aztán az Ideglelés képei ugrottak be lelki szemeim elé, egyre jobban pánikoltam, Fer meg kiröhögött.

Bár így legalább észre sem vettem, hogy milyen gyorsan haladunk, máris a Nagy Tónál találtuk magunkat. Hogy Nano arcára fagyjon a mosoly, ledobtam a ruháimat és átmászva a kerítésen, beúsztam a tóba.

-          Noncsi! Gyere ki lécci! – kiabált utánam a férjem.

-          Nem megyek! – válaszoltam nevetve.

-          De megfázol! – aggodalmaskodott.

-          Nem fogok, mert elég meleg a víz! Gyere be te is! – hívtam magam mellé.

-          Nem megyek! – válaszolta most ő, bedurcizva.

-          Gyáva kukac vagy, nem pedig spanyol bika! – csúfolkodtam rajta nevetve.

-          Ezt még megbánod egyetlenem! – villantott rám egy sátáni vigyort. Majd a ruháimat olyan helyre vitte, ahol senki nem találja meg, ha arra jár és elkezdett levetkőzni.

Egy szál boxerben úszott oda mellém és egy nádasabb rész felé vettük az irányt. Amikor már úgy ítélte meg, hogy takarásban voltunk, egyszerűen nekem esett. Csókolta a nyakamat, a számat, a kezeivel a fenekembe markolt és magához húzott. Mivel a vízben könnyű megtartani, a lábaimmal átkulcsoltam a derekát és letéptem róla  a boxert. A férfiassága harcra kész volt, teljes nagyságában ott pompázott.

Ekkor Fer letépte rólam a melltartómat, a melleimet kezdte csókolgatni és belém hatolt. Nem finomkodtunk egymással, most a vad szex volt slágeren. Forever Natural!

Semmi gyengédség nem vett körbe minket, egyre vadabbul és vadabbul élveztük egymást. Megkarcoltuk másik bőrét itt-ott, beleharaptunk egymásba itt-ott és hangosan nyögtünk az élvezettől. Élvezettel csókoltam a kockákat Nano mellkasán, ő pedig a gerincvonalamat ingerelte… Az egyik kezét a melleimre tette és izgatni kezdte őket….

Ahogy a víz csorgott mindkettőnk testéről és a tó hullámai körbevettek minket, roppant izgató volt. Kéjesen nyögtünk egyre hangosabban, de Fer egyszercsak kihúzta belőlem magát. Szinte sokkosan néztem rá, hogy miért csinálja ezt. Hozzám lépett majd a száját a mellemre tapasztotta és elkezdte szívni a mellbimbómat és nyalogatni, miközben az ujjaival újra belém hatolt. Az én kezem is rátalált a farkára és elkezdtem vele játszadozni: először csak markolgattam, hol szorosabban, hol gyengédebben, majd simogatni kezdtem, fel-le. Közben veszettül csókoltam Fernando ajkait, csak szívtam őt magamba, ő pedig ugyanígy tett. Éreztük, hogy lassan már ezzel a csókkal is megőrjítjük egymást, így újra belém hatolt. Felsikoltottam a gyönyörtől, hogy végre újra magamban érezhetem őt! Egyre gyorsabb és vadabb tempót diktáltunk, majd egyszerre élveztünk el, a másik szájába sikoltottuk a gyönyörünket. Ekkor. Fert már nem bírták tartani a lábai, így sikeresen megcsúszott az iszapon és a víz alá merültünk.