Másnap reggel kicsit sokáig aludtunk. Úgy délig vagy még tovább. Mondjuk én még aludtam volna, de Fer már felébredt és nem bírt magával. Elkezdett simogatni és puszilgatni, ilyen ébresztésnek pedig nem lehetett ellenállni.

-          Nem tudom Kicsim, te hogy vagy vele, de én reggelizni szeretnék. Veled együtt. – lehelte egy mosoly kíséretében a nyakamba.

-          És ezért nem hagysz aludni? Mi van a full-extrás szolgáltatásokkal? – néztem rá sunyin.

-          Mármint az „ágybahozós” reggelivel? – nevetett rám. Mire én csak bociszemekkel néztem rá. – Na jóóóó… Neked nem lehet ellenállni. Lemegyek, kerítek valami kaját.

-          Oké, de forró csoki, piritós, vaj, szalámi, paradicsom, csokis croissan és túrós táska legyen benne, meg egy kis eper. És tej. – adtam le a rendelést. – Persze magadnak is hozhatsz valamit. – pislogtam rá.

-          Éhesek vagytok? – kacsintott rám aranyosan.

-          Egy csöppet. De ilyen éjszaka után miért csodálkozol? – legyezgettem egy kicsit a hiúságát. – Jah, és ha valamelyik édes palacsintából maradt egy kevés, az is jöhet! De hamarjában!

-          Máris indulok! – szalutált egyet, majd lehajolt egy pusziért. Csókot kapott helyette.

Addig amíg nem hozta meg a kaját, úgy gondoltam, hogy pihizek még egy kicsit. Így visszafúrtam a buksim a pihe-puha Nano illatú párnába, magamra húztam a takarót és visszamerültem az álmomba.

Egyszer csak azt vettem észre, mintha egy lágy szellő fújdogálta volna a vállamat. A másik oldalamra fordultam volna, de ott ugyanúgy folytatódott a dolog. Ekkor az én drága férjem az orrom alá dugta a forró csokit, így kénytelen-kelletlen kinyitottam a szemem. Résnyire.

-          Álomszuszék, ébresztő! – puszilta meg az orrom hegyét Ferni.

-          Máris? – hunyorogtam rá mosolyogva.

-          Igen. Gyors voltam? – várta a dícséretet büszkén.

-          Hát, túlságosan is. – mondtam neki kicsit pikírten. Lekonyult a szája széle. – Na, akkor lássuk, hogy miből élünk. – mosolyodtam el és megcsókoltam. – Hmmm, tényleg mindent hoztál, amit kértem. – dícsértem meg. – Lent mi a helyzet?

-          Ó, a többiek kissé furán néztek rám és kérdőre vontak, hogy tudom-e mi történt a konyhában… - felelte vigyorogva. Tetőtől-talpig elpirultam. – Engedelmeddel, rákentem Manóra.

-          Gonosz vagy! – prüszköltem bele a tejembe. – Nagyon megfenyítették szegény kutyusom?

-          Nem, mielőtt kitört volna a vihar, kitereltem a kertbe. Örült neki, ugrándozott össze-vissza. – mosolygott. – De a többiek, főleg Sebi és Rob ezért az akcióért nem akarnak neki ma kaját adni.

-          Na szépen lesz hozzájuk 1-2 szavam. – nevettem a bögrémbe. – És mi a mai program?

-          Pihizünk még egy kicsit, utána pedig elmegyünk egy gyertyafényes vacsira mindannyian. – somolygott egy kicsit.

-          Találtatok egy jó éttermet?

-          Nem, a várba megyünk. Kimiék megszerveztek már mindent. Kapunk korabeli ruhákat és csapunk egy várlakomát. És el fogják játszani nekünk az Egri csillagok várjelenetét!! – lelkesedett be Fer is.

-          ÓÓÓÓ! Ez szuper lesz!! – lelkendeztem én is. Már alig vártam az estét!