Kb. délután 5 körül indultunk el az egri várba. Oda a „rendes” ruhánba mentünk, mert a várban fogunk átöltözni. Érdekes módon, hogy a saját ruhám milyen lesz, az nem izgatott. Bezzeg a csajok, hogy be voltak zsongva… Engem viszont jobban érdekelt a magyar népviseletnek egy 16. századi darabja: a férfinadrágoknál a gatyapőc… :D

Nos, amikor odaértünk, végvári katonalegények vártak minket a vár bejáratánál. Igazán korhű volt a ruhájuk, a beszédük és úgy az egész hangulat is. A vár udvarára vezettek minket, ahol már minden fáklyákkal és gyertyákkal volt kivilágítva. Én arra számítottam, hogy egy pár fős személyzet lesz, 5-6 embernél nem több, de csalódnom kellett, persze pozitívan: egy egész várnépet találtunk ott!

Mindenki a maga dolgát végezte: a kovács kovácsolt, a pékek sütötték a korabeli sütiket és kenyereket, a szakácsok egy hatalmas nyárson ökröt, csirkéket, fürjöket, disznókat sütöttek, egy nagy kondérban pedig gulyás-leves rotyogott. Természetesen az asszonyok a zöldségekkel foglalkoztak és a terítéssel. Volt aki az istállót takarította, volt aki a szobák ablakán rázta ki a portörlő kendőt vagy a lepedőt. Más asszonyok az udvar egy elkerített részében egy hatalmas teknőben mostak, mások a leszüretelt szőlőt taposták egy dézsában. A katonák a kardjukat fényesítették vagy a köszörűsnél élesítették, esetleg egy-egy viadalt játszottak el. És ami egy XVI. Századi magyar mulatságról nem hiányozhat: dalnokok és lantosok és cigányzenék, hegedűn, énekelve, és nagyon szépen táncolva. Szóval lenyűgöző volt a hangulat!

Vagy tíz-tizenkét hatalmas asztalt toltak egymás mellé, hogy ott foglaljunk majd helyet, de előbb elvezettek mindenkit átöltözni.

-          Szerintetek kiknek lesz ez a rengeteg asztal és étel? – tette fel a kérdést Szabus. Bene tanácstalanul nézett rám.

-          Természetesen nekünk és  a várnépnek. – értetlen pillantásokat kaptam cserébe. – Tudjátok, régen az egész vár együtt vacsorázott, egy asztalnál, főleg amikor a török fenyegetés volt.

-          Te kis tudorka. – nevetett rám Szabus. – Azta, ezek a ruhák gyönyörűek! – álmélkodott el a viseleteken. – Te felveszed a főkötőt? – fordult hozzám csipkelődve. – Te vagy köztünk az egyetlen férjes asszony.

-          Még szép, hogy felveszem! Nézzétek milyen szép! – mutattam a kérdéses ruhadarabra.

Piros volt az alapszíne és fekete selyemszálakkal volt átszőve. Maga a ruha 3 részből állt. A felső ruházat egy dekoltáltabb, buggyos ujjú fehér vászoningből állt, ami szabadon hagyta a vállaimat. Erre jött egy, a főkötőhöz színben passzoló fűző, amit az állapotomra való tekintettel, annyira azért nem húztunk szorosra. Alulra pedig két fehér alsószoknya, abroncs jött illetve maga a szoknya, ami mély zöld színben pompázott. Kicsit színes összeállítás volt, de mégis harmonizált egymással. Tetszettem magamnak benne.

-          Jól nézel ki! – dícsért meg Bene is.

-          Ez elég enyhe kifejezés. – nézett rám cinkosan Szabus. Majd ártatlanul megkérdezte. – Mondd csak, tényleg Manó rendetlenkedett a konyhában?

-          Tényleg. – néztem rá elpirulva. Kinevettek, majd elindultunk vissza a pasiajainkhoz.

Amikor megláttam őket, le voltam döbbenve, hogy milyen jól néztek ki. A testhez simuló fekete, fehér vagy piros, esetleg kék nadrágok, a fehér vászoning, majd a duplasoros zekék… Nagyon – nagyon férfiasak voltak, mivel a gatyapőc is mutatta amit mutatni kell.

-          Kimi, azt hiszem ezt a viseletet rendszeresítjük otthon! – nyugtázta majd elalélva Bene a látványt.

-          Csak nem megjött az étvágyad? – nézett rá huncutul a finn szőkeség.

-          Mondhatjuk úgy is.

-          Elég már az enyelgés, inkább üljünk az asztalhoz. – türelmetlenkedett Rob.

-          Nőhiány? – néztem Fer szemébe. Kipukkadt mindenkiből a nevetés, kivéve a mi lengyel barátunkat. Szóltam az egyik „felszolgáló” lánynak. Magyarul, hogy a többiek ne értsenek belőle semmit. Megrendeltem nekik az aperitifet: jó magyar házi szilva pálinkát.

-          Nos drágáim, én nem ihatok, de ti igen. – néztem jelentőségteljesen a finnekre, majd a többi férfire is. Persze Szabus és Bene is kapott „tekintetem tüzéből”. – Amit most töltenek nektek a demizsonból, egy hajtásra le kell húznotok, ellenvetést nem fogadok el. Érthető voltam?

-          IGEN! – válaszolták kórusban. A két csaj rám vigyorgott, sejtették, hogy mi ebben a turpisság. Amikor már mindenki előtt ott volt a kupicája, felemelték a poharakat és lehúzták. A csajok rögtön kérték a következő kört, a pasik meg csak krákogtak, torkot köszörültek.

-          Banyek! – kiáltott fel Kimi. – Ez meg mi volt?

-          A magyar fiatalok többsége ezen nő fel. Pálinka, drágám. – bújt hozzá a Sötét Lyuk és közben lehúzta a másodikat, Szabussal együtt. A srácok nagyot néztek.

-          Kicsim, nem lesz ez sok? – aggódott Seby Baby.

-          Sok? – nevettem fel. – Elárulok nektek egy titkot: mi ezt nem magában szoktuk inni, hanem párosával.

-          Párosával? – kérdezte kórusban Rami és Atte.

-          Igen. Tequilát kérünk mellé kísérőnek. – adta meg Szabus a választ.

-          Mondhattátok volna előbb is, hogy tudtok inni! – kiáltott fel Toni. – Mi is kaphatunk még?

-          Persze. – a lány kitöltötte a következő köröket, így a hangulat fokozódott.

A muzsikus cigányoktól számokat kértünk, sírva-vigadós magyar dalokat, majd csatlakoztak hozzánk a várnép és megkezdődött a lakoma. Kupákból ittuk az italokat, fatányérokról ettünk kanállal és késsel, illetve ötágú villával. A leves, a húsok, köretek / sült zöldségek és frissen sült kenyér, sajtos pogácsa/ mind-mind isteni volt, és a sütik! Rengetegféle házi rétes, piték, torták…. Közben pedig a dalok…

Falatozás közben Ferhez bújtam és a combjára tettem a kezem. Felszisszent. Rám nézett és mosolygott.

-          Örülök, hogy a srácok ezt megszervezték. – súgta nekem. – Csodás ez a környezet, a hangulat pedig… Mintha tényleg abban a korban lennénk! Örülök, hogy ezt veled élhetem át! – magához szorított és megcsókolt.

-          Nekem már nem is kell mit mondanom. Mindent elmondtál helyettem. – csókoltam vissza és a vállára hajtottam a buksim.

Egy darabig azt figyeltem, hogy a lángok hogyan tükrözödnek a szemében, az arcán, majd megfogtam a kezét és a pocakomra helyeztem. Rám nézett újra és csak néztük egymást. Szép este volt, nagyon.