25. rész
2010.01.28. 14:58
Amennyire tudtam odasiettem Renata-ék ajtajához. Elkezdtem dörömbölni. Ren nyitotta az ajtót.
- Nagy baj lesz Ren! Umberto most ment le, hogy Kimit megverje!!!
- Mi?
- Micsoda? – jött Fer is. Bólintottam, mire ő elrohant. Ren becibált a cuccaimmal együtt, és leültetett a kanapéra, hogy a lábam is fel tudjam rakni.
- Umberto? Mit keresett itt? Mit akart tőled? – kérdezte dühösen.
- Elmesélek mindent. Az úgy volt, hogy, tegnap… - mindent elmeséltem neki, a reggelt, megmutattam az üzenetet is neki, és aztán az Umberto-val való találkozást is. – Ennyi volt. Ez történt.
- Gyanús nekem ez az Umberto.
- Nekem is, ezért nem akartam szóba…
Ekkor nyílt az ajtó. Pár pillanat múlva Fer jelent egy monoklival a szeme körül. Ren azonnal felpattant.
- Te jó ég! Mi történt? Bajod esett?
- Nem. Semmi. Szerzek egy kis jeget és mindent elmondok. – pár pillanat múlva egy jeges zacskóval tért vissza a monoklin tartva.
- Mi történt? Kimi jól van? – kérdeztem azonnal, amint leült.
- Kimi jól van. Kissé leitta magát. A bárban épp bunyózni akartak volna, mikor én megakadályoztam.
- És… Ez a…
- Amikor Kimi felé fordultam, mivel nem volt már teljesen épp így behúzott egyet.
- Jaj, drágaságom. – mondta fájdalmasan Ren. Olyan aranyosak voltak így ketten. Kimivel mi is lehetnénk most ilyen boldogok, ha nem hinné el azt a sok hülyeséget.
- Fay. Mi van ezzel a… Ki is az a srác? Umberto! Nah, vele. – kezdte Fer.
- Csak ismét be akar próbálkozni. Nem sok sikerrel.
- És miért vesztetek össze?
Nem válaszoltam, csak elsírtam magam. Ren megölelt. Kimentek a konyhába és ott elmesélt neki mindent.
A kanapén feküdtem és gondolkodtam. Mi lenne a helyes út? Mit tegyek? Ha maradok Finnországban folyton összefuthatok vele. Viszont ha eljövök akkor a nagyiék nem örülnének. És ha elmesélném nekik? Lehet megértenének, és könnyebben engednének el. De, hova mennék? Renata-t biztos nem akarom most ezzel zavarni. De, a gipsz miatt még nem lehetek egyedül se. Várjunk csak! Azt hiszem… tudom a megoldást!
|