Teltek a hetek. Amíg gipsz volt a lábamon a fiúk váltogatták egymást, hogy épp ki vigyáz rám. 6 hét után végre eljött a gipsz leszedésének a napja. Azt mondták azért még vigyázzak. Épp Sebi volt a soros, aki vigyáz rám. A konyhába kimentem hozzá, mert épp valami kaját csinált. Hirtelen megszédültem.

-          Fay!

-          Szédülök.

-          Gyere, feküdj le. – vitt a hálóba. – Hozok vizet.

Megitatott, majd aggódó tekintettel nézett rám. Becsuktam a szemem.

-          Jól vagy?

-          Jól. Ne félj.

-          Akkor miért ájultál el?

-          Lehet a vérnyomásom. Ne félj.

-          Rendben. Megijesztettél! – ment vissza a konyhába. Fejben elkezdtem számolni.

Seb 2 nap múlva elment, és mivel már jól voltam, lebeszéltem a srácokat a további pesztrálásról. Egyik délelőtt épp sütit sütöttem, mikor kopogtak az ajtón. Beraktam a sütőbe, majd egy ronggyal a kezemben mentem az ajtóhoz. A kukta sapkát sem vettem le.

-          Szia. – állt az ajtóban Umberto.

-          Oh. Szia.

-          Meglepődtél?

-          Kicsit nagyon. Nem számítottam rád.

-          Akkor meglepetés vagyok. – mosolyogtam. – Jaj, ezt neked hoztam. – adott egy színes virágcsokrot a kezembe.

-          Köszi. Ezt miért kapom?

-          Hát… Csak úgy.

-          Gyere beljebb. – nyitottam jobban ki az ajtót. Bejött és leült a kanapéra. Én egy vázába raktam a virágot, majd visszamentem hozzá.

-          Jól áll ez a sapka. – mosolygott.

-          Tudom, ciki, de ez van. Én szeretem.

-          Nem, komolyan. Nagyon csini vagy benne.

-          Még a végén zavarba hozol. Miért jöttél?

-          Csak beszélgetni. Látom, a gipszet már levették.

-          Le. Már jobban vagyok.

-          Kimivel kibékültetek?

-          Hát… erről nem akarok beszélni… - hajtottam le a fejem.

-          Fay. Te gyönyörű lány vagy. Nem hiszem, hogy várnod kéne bárkire is. Főleg nem olyanra, aki így viselkedik veled, mint az a Räikkönen. Hidd el! Sok férfi csak felnéz rád.

-          Nincs kedvem most férfiakkal foglalkozni.

-          Baj, hogy idejöttem?

-          Nem! Igazából nem. Legalább valakivel tudok beszélni.

-          Hozzám mindig fordulhatsz, ha kell valami! – fogta meg a kezem.

-          Köszönöm…

-          Mi ez az égett szag? – kérdezte egyszer csak.

-          Jaj, a süti! – pattantam fel. Benyúltam érte, de a kezem hozzáért valami forróhoz a sütőben. – Au!

-          Mi történt? Megégetted a kezed? Tartsd hideg víz alá! – fogta meg a kezem, majd megnyitotta a hideg vizet.

-          Már jobb.

-          Akkor oké. Vigyázz a szép kezedre. – adott egy puszit a kezemre. Miért ilyen kedves most? Mintha kicserélték volna. Ő az, akit szerettem…