Teltek a napok, hetek. Umberto egyre gyakrabban jött, és ismét jókat beszélgettünk. Sokat változott, előnyére. Ez nagyon tetszik benne.

A lábam már teljesen jól volt, viszont egyre többet voltak reggeli rosszulléteim, és egyéb apróság. Erősödött bennem a gyanú, hogy terhes vagyok. Nem mertem tesztet csinálni.

Egyik délelőtt kopogtak. Épp teli volt a kezem.

-          Pillanat Umberto! Már megyek is! – amint az ajtóhoz értem nem Umbertot, hanem Renatat és Fernando-t találtam. Döbbenten néztek rám.

-          FAY! KIT VÁRTÁL???

-          Gyertek be.

-          FAY! Azt hiszem van mit mesélned! – ült le a kanapéra Ren. Leültem én is, majd elkezdtem a mondókám. Mire a végére értem kifáradtam.

-          Értsetek meg! Nem várhatok rá életfogytiglan, míg képes rádöbbenni, hogy nem hazudtam!

-          Csak még egy picit várj. Rami már nagyon győzködi.

-          Nem fog neki sikerülni. Kimi makacs.

-          Fay. Csak még egy picit… Vagy, már nem szereted?

-          Nem tudom. Elbizonytalanodtam. Kérjétek meg Ramit, hogy ne beszélje rá Kimit. Sőt! Nem kell, hogy ide jöjjön. Most elég bajom van, a veszekedések nélkül is. Boldog vagyok így.

-          Hogy?

-          Umberto bocsánatot kért, és jó barátok lettünk ismét. Lehet megpróbáljuk megint.

-          NE! Fay! Csak vele ne! Tudod, hogy milyen bunkó! Nem szeret téged!

-          Már megbánt mindent! Bocsánatot kért!

-          Nekem gyanús. Szerintem van valami, amit titkol.

-          Ne a rosszat nézd ki belőle. Ő nagyon rendes, tényleg.

-          Nem értelek. – mondta szomorúan Ren. Felálltam, hogy hozzak a konyhából egy kis üdítőt, de megszédültem. Le kellett ülnöm. – Mi a baj? Mi történt?

-          Megszédültem. Ne aggódj, előfordult mostanság…

-          Hozok neked vizet. – állt fel Fernando.

-          Fay! Te terhes vagy? – kérdezte azonnal Ren.

-          Nem tudom. Nem csináltam tesztet.

-          Késik? Van reggeli rosszullét? Szédülések? Hányinger?

-          Igen! Mindegyik igen.

-          Akkor most végképp nem találkozhatsz azzal az Umberto-val! Ha összejönnétek és akkor derülne ki, félek hogy bántana.

-          Ne mondd tovább senkinek! Még Fernandonak se! Főleg ne Kiminek!

-          De, ha lesz egy gyereke…

-          Itt a víz! Miről sutyorogtok?

-          Semmiről! – mondtam. Közben megittam a vizet.

-          Csak meséltem neki, hogy tervezzük az utazást. Neki is a tenger a választása inkább! Szóval tengerre menjünk.

-          Fay! Pedig azt hittem neked jó izlésed van! Egy kis hegyi túra mennyivel jobb lett volna. Most mi a jó abban, ha sütteted a hasad? Hegymászás, kerékpár és jó kis túrák. Mennyivel jobb, nem?

-          De, viszont Ren meghalna az ilyenektől! Egy kis lustaság! – nevettem.

-          Oh, akkor ha ennyire lusta, akkor visszaveszünk az esti mozgásból...

-          Az más! – kiáltott fel Ren.

-          Na jó. Imádom a sok hülyeségeiteket! – nevettem.

Maradtak még kicsit beszélgetni, majd mentek a dolgukra. Nekem is van pár elintézni valóm.