Aznap este alig bírtam elaludni. Másnap szörnyű ajtódörömbölésre ébredtem. Mentem nyitni. Renata állt ott dühösen. Mögötte Fer.

-          FAY!!! MIT TETTÉL??? NORMÁLIS VAGY! – rontott be Renata.

-          Hallgass meg!

-          MIT HALLGASSAK MEG? MIT KERESETT ITT AZ A IDIÓTA?

-          Nyugodj le! Elmesélhetem?

-          De gyorsan!

-          Oké. Szóval… - elmeséltem a tegnapot nekik.

-          Akkor sem értelek.

-          És, most már járunk. – hajtottam le a fejem.

-          Fay. Amíg nem szakítasz vele, addig engem felejts el! Nem fogom ismét végignézni, ahogy a vesztedbe rohansz! Kimitől vagy terhes!

-          MI? – kérdezte Fernando értetlenül.

-          Terhes Kimi Räikkönentől! Megkért, hogy ne mondjam el!

-          Nem! Nem tudom terhes vagyok-e!

-          Nem csináltál tesztet? – képedt el a leányzó.

-          Veszünk neked, és majd megcsinálod. Pár napot itt maradunk a hotelben.

-          Rendben.

Elmentek, majd Fer még visszaugrott a teszttel. Sokat filóztam mi legyen. Végül megcsináltam. Míg vártam az eredményt becsuktam a szemem. Ismét felrémlett az az este. Csodás volt. Minden csókja, érintése…

-          Nem tudom, mi lesz…- tettem a kezem a hasamra… - csak jó legyen. Kérlek.

Mély levegőt vettem, majd megnéztem az eredményt. Pozitív!! Terhes vagyok! Könnybe lábadt a szemem a boldogságtól, majd a hasam kezdtem el simogatni.

-          Kicsikém. Imádlak téged! – mentem ki a nappaliba, mikor megláttam Umbertot.

-          Fay?

-          Te… Hogy jutottál be?

-          Nyitva volt!

-          Az lehetetlen! Én bezártam!

-          Vagy mégsem. Az a kezedben…

-          Beszélnünk kell. Tudod, én… Kimivel volt egy esténk, és terhes vagyok tőle.

-          Terhes?

-          Igen. Kisbabánk lesz. – mosolyogtam.

-          Kisbaba.

-          Szerintem, jobb lesz, ha mi csak barátok maradunk. Én nem szeretlek eléggé hozzá, hogy együtt legyünk. Remélem megérted.

-          Barátok? Fay…

-          Igen?

Elindult a konyha felé. Követtem.

-          Tudod, régen sok hülyeséget követtem el. Szerettelek nagyon. Aztán valahogy kimerült az egész.

-          Ezzel mire célzol?

-          Fay. Én küldtem az SMS-t a mobilodra.

-          MI? – kérdeztem elhűlve. Elnevette magát.

-          Annyira kis naív vagy! Elhiszed, hogy megváltoztam, és hogy szeretlek? Butuskám. – rázta a fejét.

-          Akkor, miért csináltad…

-          Fogadás! Pár haverral fogadtam, hogy nagyon hamar ismét az ujjaim köré csavarlak, és utána ismét eldoblak. Viszont ez a tervem dugába dőlt, hála annak a finn gyereknek. Vagyis, ennek a kis békának, akinek most annyira örülsz.

-          És akkor most mi lesz? Hogy mersz még itt lenni?- kérdeztem dühösen.

-          Egy cseppet sem félsz tőlem?

-          Nem!

-          Most sem? – vett el egy konyhakést a mosogatóból…