Ijedten néztem rá. Hátráltam pár lépést.

-          Umberto. Tedd azt le, kérlek! Ne viccelődj ilyenekkel!

-          Szerinted viccelek? – indult meg felém. Nagyot nyeltem.

-          Ne tedd ezt… Tudni fogják…

-          Azt fogják hinni, hogy bánatodban öngyilkos lettél! Nekem van alibim! – nevetett.

Az ajtó biztos be van zárva. Akkor… a fürdő! Gyorsan berohantam a fürdőbe, és belülről bezártam. Nagy dörömbölés volt. A mobilom megfogtam, és próbáltam hívni valakit, de nem volt térerő! A franc! Mit tegyek? A késsel elkezdte feszegetni a zárat. HA sikerül neki, akkor nekem végem! Bár itt lenne Kimi! Valaki! Miért? Miért van ez velem? Egyszer csak abbahagyta. Csend volt. Felálltam. Hirtelen beugrott valami. A fürdőkád fölötti pici ablakra néztem. Óvatosan felálltam a kád szélére és kinyitottam a kicsi ablakot. Térető! IGEN! Azonnal írtam egy SMS-t Renata-nak. Elküldte sikeresen. Ismét elkezdte az ajtót feszegetni. Kattant valami. Odasiettem, és nekidőltem minden erőmmel az ajtónak. Nem jöhet be!

-          Fay! Add fel! Erősebb vagyok!

-          Lehet! De én okosabb!

Hirtelen valaki dörömbölt a bejárati ajtón. Az lehetetlen, hogy Renata lenne az! Elhallgatott a dörömbölés, majd ismét hallottam. Szirénák hangjai hallatszódtak. Megmenekültem. Leereszkedtem az ajtón, majd elájultam…

Arra ébredtem, hogy valaki egy vizes ruhával mossa az arcom, és legyeznek. Lassan kinyitottam a szemem. A világ legszebb szempára nézett vissza rám. Kimié. Elsírtam magam, mire ő megölelt. Szorosan ölelt. Nagyon nyugtató volt a közelsége. Csak zokogtam.

-          Nyugodj meg. Csss. Semmi baj.

-          Megijedtem! Azt hittem végem van!

-          Én is megijedtem. Aggódtam érted, hogy mi lesz!

-          Ren. Kösz. – néztem rá.

-          Ne nekem köszönd. Kimi mentett meg.

-          De, hogy?

-          Az egyik cimborája felajánlotta, hogy mindent elmond, ha adok pénzt. Megtettem. És, amikor Fer elmondta, hogy terhes vagy, a srác mondta, hogy nagy veszélyben lehetsz. Azonnal cselekedtem.

-          Köszönöm neked! Megmentetted az életem! – öleltem meg szorosan, majd ismét elájultam.

Ismét magamhoz tértem, immár egy fehér ágyban. Korház szag. Ren ült az ágy mellett.

-          Fay. Úgy örülök, hogy felkeltél.

-          Sajnálom. Nem hittem neked. Igazad volt.

-          Css. Ezzel ráérsz még. – fogta meg a kezem. – Előbb legyél ismét erős. Te is és a baba is.

-          Oké. – tettem a másik kezem a hasamra.

-          Most már minden oké. Együtt vagytok, jön a baba. Boldogság.

-          Hát… - vált szomorúvá az arcom.

-          Kimi ismét veled marad. Mi a baj?

-          Én… nekem időre van szükségem. Nem lehet ezt az egészet ilyen hamar elfelejteni! Kimi nem bízott bennem, és ez a baj.

-          De…

-          Nincs de! Nem bízott bennem.

-          Mi lesz? Maradsz itt olaszban?

-          Nem. Visszamegyek nagyiékhoz. – mosolyodtam el halványan. – Hiányoznak már. És, gondolkodok Kimin és rajtam.

-          Megértelek. – mondta. Elmosolyodtam, majd becsuktam a szemem. Nagyon fáradt voltam.