-          Ne nézzetek így rám! – tartottam fel védekezőn a kezeimet. – Csak az igazat mondtam! Épp kibékültünk….

-          MICSODA?? – hörrent fel újra a Csipet Csapat.

-          Mi lenne, ha nem vágnátok állandóan a szavamba? – érdeklődtem kissé már szarkasztikusan. Csönd lett végre. – Nos. Csakhogy tisztán lássátok a dolgokat: elmentem a kedvenc könyvesboltomba, utána beültem egy kávézóba. Nelson ott volt, meglátott, odajött és bocsánatot kért. Amikor indultam, felajánlotta a segítségét, hogy lekísér a kocsihoz és viszi a csomagokat. Amikor kiléptünk volna az ajtón, egy lány viharzott el mellettünk és fellökött.

-          Meg sem állt? – horkant fel Mark.

-          Nem, még vissza sem nézett. – folytattam a beszámolót. – Utána már csak arra emlékszem, hogy elkezdtem vérezni – megborzongtam az események hatására. – Nelsi pedig egyből hívta a mentőket.

-          És engem is. – tette hozzá még kissé mogorván Nando. Még mindig bizalmatlanul méregette Piquet Jr-t.

-          Említetted azt is, hogy ismerős volt neked az a csaj. – szólalt meg Nelson. – Úgyhogy kikértem a videokamerás felvételeket az épületből.

-          Hogy adták ki neked? – kérdezte Toni őszínte áhítattal.

-          Megpendítettem, hogy emberéletről van szó, mivel ez egy gyilkossági kísérlet volt. Egyből segítőkészebbek voltak a fejesek. – vigyorgott szerényen a brazil.

-          Szép munka volt. – dícsérte meg Rob kelletlenül.

-          Köszi. Én viszont nem ismertem fel a csajt rajta, ez már a ti feladatotok. – ezzel odaadta Fernek a dvd-t és már menni is akart. Azért vette magának a bátorságot és odajött megpuszilni. Láttam, hogy a többiek arckifejezése elég furi, ezt ő is leszűrte. Halkan elröhögte magát.

-          Köszönöm Nelsi. Nélküled nem biztos, hogy…. – lábadt könnybe a szemem már a feltételezésre is.

-          Igen. Köszönjük. – nyújtotta oda Fernando a kezét Nelsinhonak, aki elfogadta a pacskert.

-          Igazán nincs mit. Amúgy is bocsánatot akartam kérni tőled és tőletek is. – fordult a többiek felé is. – Egy igazi kőbunkó voltam, apuci elkényeztetett fiacskája. Szóval remélem egyszer majd megbocsátotok.

-          Mi ez a változás? – kérdezte bizalmatlanul Kimi.

-          Összejöttem egy lánnyal… - kezdte a magyarázatot.

-          Eggyel? – vinnyogtam fel. Rám mosolygott.

-          Igen. Eggyel. Ő segített nekem sok mindenben, szóval a változás ő érdeme. – pirult el.

-          Szóval szerelmes vagy. – állapította meg Fernando.

-          Igen. – erre még jobban elvörösödött. – Nagyon is. Épp eljegyzési gyűrűt nézegettem, amikor megláttam Noncsit. Gondoltam ideje tisztázni a dolgokat, úgyhogy….

-          Azt beszéltük meg, hogy veled majd szerdán fog beszélni. – adtam meg a felvilágosítást Fernek. Érdekesen nézett rám. – De legalább nyertünk pár napot.

-          Drágám, ma szerda van! – simogatta meg a buksim Fer.

-          Na ne már! Megint átaludtam 2 napot?? – hökkentem meg. Körülöttem kitört a nevetés.