94. fejezet
2010.02.02. 18:24
Másnap reggel ajtócsapódásra ébredtem. Egy igen nyúzott tekintetű és dühös Fernando Alonso Diaz állt előttem. Ezzel csak egy problémám volt: nem tudtam, hogy kire mérges. Bár az kicsit megakasztotta a dühöngését, hogy látta, Kiara is a szobában van.
- Jó reggelt! – köszöntem rá bűbájos mosollyal az arcomon és próbáltam magam feljebb tornázni az ágyon. Egyből odaugrott segíteni.
- Jó reggelt Kicsim! Doktornő! – biccentett a dokinő felé. – Bocsi a hirtelenségemért, de nagyon dühös vagyok magamra! Miattam majdnem meghalt a családom! – öklözött bele a falba.
- Drágaság! Ne a falat üsd, hanem Jennit, ha meglátod! Addig is ne pazarold az energiádat feleslegesen! – simogattam meg a kézfejét, majd kapott rá egy gyógyító puszit. Lehunyt szemmel élvezte, majd hirtelen felpattantak a szemhéjai.
- Honnan tudod, hogy ki volt?
- Este itt járt. Megpróbált megfojtani. – adtam tudtára a lehető legnyugodtabban, és nem engedtem el a kezét, nehogy megint valami hülyeséget tegyen Megremegett az indulattól. – Szerencsére sikerült elkergetni, az őrséget megerősítették, megvizsgáltak – minden rendben van – és Kiara egész éjjel itt maradt mellettem. Szóval nyugodj meg, minden rendben.
- Nyugodjak meg? Már miért nyugodjak meg? A feleségem és a gyerekeim miattam vannak életveszélyben! – dühöngött még mindig. – Ezentúl addig, amíg el nem kapják azt a ribancot, egy percre sem maradhatsz egyedül! Vagy én vagy valaki mindig melletted lesz! És vita nincsen! – nézett rám szigorúan. Megszeppent kislányként bólintottam rá a dologra. – Doktornő…
- Szerintem tegeződjünk mi is. Kiara vagyok. – nyújtott kezet Fernek, aki elfogadta a gesztust. – Legalább egy hétig még bent kell tartanunk Noncsit, de lehet, hogy még 1-2 nappal tovább is….
- De akkor lemaradok Abu Dhabiról! – kiáltottam fel. – Megígértem Fernek, hogy ott leszek.
- Az most sokkal kevésbé fontos, mint az egészségetek. – nyugtatott meg mosolygva Nano. – Nem fogok érte neheztelni, ha erre gondolsz.
- Oké, akkor itt maradok, amíg kell. De előre figyelmeztetlek, hogy ez nagyon sok csokiba fog neked kerülni! – vigyorogtam rá. Visszavigyorgott, de olyan kaján módon. Tudtam mire gondol…. A sok kis csokis afférunkra.
- Khmmm… - köszörülte meg a torkát a dokinő. – Egy probléma viszont lenne. A tegnap este után nem tudom, hogy a biztonsági embereink mennyire megbízhatóak. Van esetleg olyan férfi ismerősötök, aki itt tudna lenni éjjel melletted? Esetleg az a két szőke srác? Ha jól értettem az egyiket Atte-nak, a másikat pedig……
- Toninak hívják! – kiáltott fel Fernando. – Kitűnő ötlet. Máris felhívom őket, hogy vállalják-e a dolgot. – ezzel kirohant a szobából. Nevetve fordultam Kiara felé.
- Neked tetszik Toni!!
- Nem igaz. – pirult el a doktornő.
- De igen!
- De nem!
- De igen! – nyújtottam rá nevetve a nyelvem.
- Milyen gyerekes vagy! – kiáltott fel ő is.
- Igen, ez a koromból adódik! – ekkor tért vissza ragyogó arccal Ferni. – Nos? Vállalják a mentőakciót?
- Még szép! Sőt! Rami elhozza hozzánk a feleségét és a gyerekeit, így ő is csatlakozik a két lökötthöz! Természetesen nálunk fognak megszállni, így még közel is lesznek. – büszkélkedett a zseniális helyzetmegoldással Fer. – Most viszont hazarohanok pár cuccért, de délután jövök vissza! – jött oda hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.
- Hmmm… Ebből később hozhatnál többet is. – nevettem rá.
- Lehet róla szó! Bááár… Mondja kedves doktornő! Nem fog ártani egy ártatlan kis csók? – kérdezte vigyorogva Kiarát.
- Hát persze, hogy nem! – röhögte ki a páromat, majd mindketten elbúcsúztak tőlem és mentek a dolgukra.
|