-          Atteeeeee!! Nem tudnál egy kicsit gyorsabban menni?? – nyafogtam. – Nem akarlak elkeseríteni, de nálad még egy csiga is gyorsabb! Mire kiérünk, már javában vége lesz mindennek!

-          Mondták már neked, hogy az agyadra ment a terhesség? – kérdezett vissza.

-          Ezzel arra akarsz célozni, hogy hisztis vagyok?

-          Igen.

-          Köszi, drága vagy. Én is szeretlek. – vigyorogtam rá.

-          Ezt a lelkem mélyén mindig is sejtettem… - nevetett vissza. Majd diadalmasan a kormányra vágott. – Na! Meg is érkeztünk!

-          Basszus! Ez egy monstrum. – pillantottam a pályán lévő szállóra. – Te, a pilóták is itt szállnak meg ugye?

-          Igen, én legalábbis így tudom. – felelte elgondolkodva.

-          Akkor Ramiék miért nem velünk jöttek? – tettem fel a nagy kérdést.

-          Mert a boxokhoz egy másik bejáraton keresztül lehet bejutni. A szállodától vagy 2 óra, míg minden ellenőrzési ponton túlesel és beteheted a boxba a lábad. – magyarázta mindentudón.

-          Ohh, értem.

Szerencsére elég gyorsan bejutottunk a paddockba, úgyhogy egyből a Renault boxa felé vettem az irányt. Péntek délután 15 óra volt, szóval még várt a srácokra egy második szabadedzés. Sejtettem, hogy valamerre a büfé felé lehet Fer, így egyből arra vettem az irányt. Sok szerelő és mérnök köszönt nekem és jöttek oda érdeklődni, hogy mi újság a gyerkőcökkel, meg velem, szóval rendesek voltak nagyon. Kértem tőlük, hogy ne árulják el Nanonak, hogy megjöttem, mert meglepetés, így hallgatást fogadtak.

Amint beléptem a Renault büféjébe – Atte közben a Ferrari boxába pályázott, így egyedül maradtam – egyből megéreztem, hogy igazán finom ebéd vár rám. Lasagna illatozott a levegőben… A nyál is összefutott a számban.

Fernandot egy sarokban lévő asztalnál pillantottam meg, nekem háttal ült. Élénken gesztikulálva magyarázott valamit Flavionak és Luisnak, Fabrizionak. Ők kiszúrtak engem, de a számra tettem a mutatóujjamat, hogy ne áruljanak be. Bólintottak egy aprót és újra Ferre szegezték a tekintetüket. Halkan odalopakodtam mögéjük. Fer épp a Szalajka-völgy rejtelmeit mesélte el nekik. Mondjuk 1-2 dolgot kihagyott.

-          És tudjátok mi volt a legremekebb? – kérdezte tőlük élénken. – Egyik kisgyerek vagy szülő sem rohant le minket! Nagyon aranyosak voltak a csöppségek, amikor körbeültek minket és tátott szájjal lesték a bohóckodásunkat! Úgyhogy 1 pillantásból megértve egymást, kirúgtam a labdát egy kislányhoz, utána pedig Noncsi tolmácsolásával bevontuk őket is a játékba! Párszor letepertek minket! – nevetett fel, majd folytatta. – Játszottunk velük kb. 1 órát, majd a többiek szedelőzködtek és mentek a szállásra. Noncsi és én még maradtunk egy kicsit romantikázni. – itt hallgatott egy sort. – Úgy hiányzik! – sóhajtott fel. Elvigyorodtam, majd a vállára tettem a kezem, lehajoltam hozzá, átöleltem és belesúgtam a fülébe.

-          Te is hiányoztál nekem! – nevettem rá.

-          NONCSIIII! – ugrott fel, majd felkapott és megpörgetett a levegőben. Azt hiszem pár poharat levertem a lábammal. – Hát te? – tett le a földre. – Megszöktél?

-          Nem-nem! Elengedtek! – vigyorogtam a feltételezésen.

-          Akkor minden rendben?

-          Egészségesek vagytok?

-          Jenni nem bukkant fel? – csak úgy záporoztak a kérdések Flavtól, Fabitól és Luistól. Fer közben türelmetlenül toporgott, alig várta, hogy végezzek a válaszadással és a pusziszkodással, mert utána megfogta a karom és a boxbeli kuckója felé húzott. Mikor becsukta mögöttünk az ajtót, nekidöntött a falnak és felhúzta a szoknyámat.

-          Tényleg nagyon hiányoztál! – súgta rekedten a nyakamba, majd csókolgatni kezdett.

-          Te is nekem! – válaszoltam két csók között.

Tudtam mi következik, de én is akartam. Lecsúsztattam róla a halászgatyáját, majd a boxerét. Mikor ezzel megvoltam, megmarkoltam a fenekét és magamhoz húztam. Persze addig Fer sem tétlenkedett: varázslatos ujjaival a francia bugyit varázsolta le rólam és indította az ujjait felfedező útra a belső combomon, majd egyre érzékenyebb tájakon. Amikor már eléggé fel voltam készülve a befogadására, felhúzta a lábaimat a dereka köré, hogy kulcsoljam át őt, kissé megemelt és a merev farkára csúsztatott.

Lassan kezdett mozogni bennem, látszott rajta, hogy visszafogja magát, régóta várja ezt a pillanatot… De azért fokozatosan gyorsította a tempót, főleg, amikor először nyögtem fel a kéjtől. Abban a pillanatban belemélyesztettem a körmeim a fenekébe, apró kiáltást csalva az ajkaira. A szemembe nézett és tudtam, hogy jajj lesz nekem. Egyre gyorsabbak és mélyebbek lettek a döfései, nem kímélt egyáltalán. És pont így volt jó. Ki voltunk már éhezve a másikra mindketten. Végighúztam az ujjaim a gerincvonalán, mire megborzongott és a topomat leszedve rólam a melleim kóstolgatásába kezdett. Érzékinek találta őket, szóval sokáig nyalogatta és csókolgatta…

Eljött az a pillanat, amikor már egyikünk sem bírta tovább. Egyik hihetetlenül kemény döfése alkalmával beborított az orgazmus és rároskadtam Nandora. Pár pillanat múlva ő is belém lövellte újra és újra forró magjait. Ezután lecsúsztunk a földre. Nem is tudom meddig, de kb. fél óráig fel sem keltünk onnan. Ekkor viszont dörömböltek az ajtón.

-          Ha már kiélvezkedted magad, örülnék ha részt vennél a második szabadedzésen. – dörmögte be Flav. – Úgy veszem észre túl sok dolgott tanultál el Kimitől. – röhögte el a végét.