Próbáltuk a lehető leghamarabb emberi külsőnket visszanyerni, de kb. csak 90%-ban sikerült. A hajunkkal nem tudtunk mit kezdeni, mindkettőnknek úgy állt, mint a szénaboglya. Azért egy 10 perces piperészkedés után már szalonképesek voltunk, úgyhogy visszatértünk a társasághoz.

-          Fer, öltözz és mars a kocsiba. – mosolygott rá Flav, aki erre nyomott az arcomra egy puszit, majd felkapta a bukóját és már pattant is a járműbe. Utána Mr. B hozzám fordult. – Mondd csak kisasszony – kezdte vigyorogva. – kényelmes volt a fal?

-          Kényelmesebb, mint az az ágynak nevezett borzalom, amit Nanditho szobájába raktatok be. – feleltem pókerarccal.

-          Valahol sejtettem, hogy az ágy miatt megy a Ferkához. – dörmögte nevetve, majd csatlakozott a mérnökökhöz.

A második szabadedzés nem volt nagy szám, szót sem érdemes vesztegetni rá: a Renault ugyanolyan borzalmas volt mint eddig. A szálloda felé tartva láttam, hogy bántja Fert a dolog. Nem így akart búcsút venni a második családjától. Minimum egy dobogót szeretett volna nekik búcsúként odaajándékozni, de az adatok és a benyomásai alapján ez egyáltalán nem volt kivitelezhető.

A szobánk felé tartva odabújtam hozzá és szorosan átöleltem. Tudta, hogy ezt miért kapja és hálásan rám mosolygott.

-          Köszönöm! – könnyek csillogtak a szemében. – Kár, hogy még egy 3. hely sem fog összejönni.

-          De mindent megteszel érte. Ezt tudom. És a csapatért is! Ne magadat hibáztasd, kérlek!

-          Oké.. – nézett rám bánatosan. – Tudod, csak ezért megyek jövőre a Ferrarihoz. Mert abban bízom, hogy ott egy versenyképes autót fogok kapni. Különben soha nem hagynám itt Flavioékat.

-          Ezt valahogy sejtettem. – öleltem át, immár a szobánkban. – Kérdezhetek valamit?

-          Persze. – mosolygott rám bíztatóan.

-          Nem félsz attól, hogy a Ferrari ugyanolyan rossz lesz jövőre, mint idén? – kérdeztem félénken.

-          Hááát… Benne van a pakliban. De tudod – közben ölbe vett és óvatosan az ágyra telepedett velem. Ő a hátával az ágynak támaszkodott, én a mellkasának dőlve ültem, miközben átölelt. – a Ferrarinak nagyobb a kapacitása és dolgozik ott néhány igazán kiváló szakember. Velük együtt év közben is ütőképes kocsit lehet fejleszteni. Ezért bízom bennük. – megfogtam a kezét.

-          Úgy remélem, hogy minden összejön jövőre! Szeretném újra látni a győztes mosolyodat.

-          Nocsak… A 8-9. helyezéssel már nem elégedsz meg? – nézett rám huncutul.

-          Én igen. De te nem. Te csak akkor leszel maradéktalanul boldog, ha újra megszerzed a világbajnoki címet! – círógattam meg a kezét. – Ha újra felérsz a csúcsra!

-          ÓÓÓ! Oda veled minden nap felérek! – kuncogott a fülembe kajánul, majd egy aprót beleharapott a fülcimpámba.

-          Te kis telhetetlen! – súgtam neki szenvedélyesen, majd megcsókoltam lágyan az ajkait. Ekkor vágódott ki a bejárati ajtó.