Fernando egyből oda akart rohanni hozzám, de az a céda megállította. Gonosz vigyor terült szét az arcán és elkezdett felém közeledni. Ekkor veszítettem el a hidegvérem és elkezdtem reszketni minden ízemben.

-          Tudom már, mit fogok tenni veled. – közölte hidegen és a kegyetlen tekintettől az arcán, megfagyott az ereimben a vér.

-          Csak ne bántsd a babákat, kérlek. – kezdtem neki könyörögni.

-          Ugyan…. Hogy feltélezhetsz ilyet rólam? – kérdezte sunyin. Majd Fernando felé fordított. – Most pedig keress valami erőset és tartósat, utána meg kötözd meg szép erősen. A szájára pedig hoztam szikszalagot. Gyerünk, lódulj! – lökött meg, miközben feltápászkodtam a földről. Nekiestem az ajtónak, de szerencsére nem lett komolyabb bajom.

-          Hééé!!!! Ne bántsd őket, Jenni, mert megbánod!!! – pattant fel az ágyról a pisztollyal mit sem törődve Fer.

-          Fer, Fer, Fer…. – tartotta rám a pisztolyt Jenni. – Elfelejtetted, hogy most én diktálok? ÜLJ VISSZA AZ ÁGYRA!

Odamentem Nanohoz és megkötöztem először a csuklóját, majd a lábait a függönyzsinórral, majd a szíjával összekötöttem a csuklóját és a lábát. Kénytelen voltam minél szorosabbra kötözni őket, nem lébecolhattam el, mert Jenni folyamatosan ellenőrzött. Amikor már csak a szájára kellett volna rátenni a szikszalagot, Jenni megállított.

-          És most ÖRÖKRE elbúcsúztok egymástól. Látjátok, nem vagyok én olyan szőrősszívű, mint amilyennek tűnök. – mosolyodott el vérfagyasztóan.

-          De… Ha megölsz… - próbáltam ismét hatni rá a már jól ismert mantrával.

-          Tudom, tudom, nem öllek meg! – nevetett fel egy őrült módjára.

-          Akkor mit tervezel velük?? – kérdezte a dühét visszafojtva Fernando, miközben megvillant a szeme.

-          Tudod drágám, mivel egy arab országban vagyunk, itt szeretik a különleges nőket. Vállaltam már itt konzum munkát – ne meressz rám ilyen szemeket édes, valamiből fel kellett tartanom magamat. Szóval amikor itt dolgoztam, hallottam egy sejkről, aki kifejezetten a terhes nőket szereti az ágyában tudni. Igaz nem bánik túl kíméletesen a kismamákkal, általában kiveri a nőkből a magzatot. De hát ez van. Legalább megszabadulok ettől a ribanctól és még pénzt is kapok érte. Utána pedig boldogan élünk, amíg meg nem halunk. – fejezte be a mondókáját kegyetlenül a fogvatartónk.

-          EZT NEM TEHETED VELÜK!! ÍGY SOHA DE SOHA NEM LESZEK A TIÉD TE KIS KURVA!! – ordította el magát Nano, majd elkezdett fészkelődni az ágyon. Majd szétvetette az ideg, láttam, ahogy az erek kidagadnak a homlokán. Nem tudtam elképzelni, hogy mi tarthat ennyi ideig Kimiéknek? Kétségbe voltam esve. Ezt Jenni is látta rajtam, ezért leragasztotta Fernando száját, majd az ágy támlájához bilincselte.

-          Fernando, ha szép csöndben megvárod, amíg visszajövök, a hölgyike talán, ismétlen talán, golyó nélkül fog a sejkhez érni. – ajánlotta fel Jenni roppant nagylelkűen. Fer lenyugodott és rám nézett. Inkább nem részletezném, hogy mit éreztem, éreztünk abban a pillanatban. – Remek. Indulás. – mondta Jenni, majd a pisztolyt takarásba helyezte és elindultunk kifelé. Az ajtóból még visszanéztem. Most már Fernando is teljesen kétségbe volt esve. Úgy éreztem, hogy ez lesz az utolsó képem róla.

-          Merre menjek? – kérdeztem tőle idegesen, a szám szélét harapdálva

-          Egyenesen a lifthez. Lemegyünk az alagsorba. Van ott egy eldugott, csöndes, sötét kis sarok, amihez szereztem kulcsot. Ott szépen ellehetsz, amíg megszervezem az üzletet a sejkkel. Nyugi, nem szokták, csak 2 hetente egyszer megnézni azt a kis zugot. A mai nap nem fognak rád nyitni. – nevetgélt a sikerén felbuzdulva. Én majdnem elhánytam magam tőle.

Beszálltunk a liftbe és nem szóltunk egymáshoz. Reménykedtem, hogy lesz bent valaki, vagy valamelyik emeleten beszállnak, de nem volt szerencsém. Amikor leértünk a –2. emeletre, már minden reményem elhagyott. Odaértünk a rejtekhelyhez, ami tényleg a lehető legjobb volt. Sehol a közelben semmi élet nem volt, sötét volt és roppant félelmetes. Már a kulcs fordult a zárban, amikor erősen szédülni kezdtem. Ekkor nyikorogva nyílt ki az ajtó.

-          Befelé! – kiáltott rám Jenni, majd belökött. – Jó Éjt! – kiáltotta vigyorogva, majd becsapta az ajtót. Újra kulcs fordult a zárban.