28. rész

  2010.02.03. 15:29

Danica elég kimerülten ébredt, szinte nem aludt semmit az éjjel, szinte érezte hogy ma valami rossz dolog fog történni, bár gipszét már levették, a Monzai futamon mégis Alejandra indul helyette. Ásított majd feltépte a szekrényajtót és ruhát vadászott magának. Tudta hogy ő és Alejandra ma utaznak egy napra Fernandohoz Svájcba és onnan ő fogja elvinni őket Monzába. - Ó mennyi dolgom lesz! - mondta Danica és elkezdett mosogatni, a tegnapi spagetti után. Kopogtak az ajtón, Danica levette a gumikesztyűét és kinyitotta az ajtót. Az ajtóban egy férfi állt a kislányával aki egy fekete plüss lovat szorongatott.
- Mit kerestek itt? - kérdezte Danica akinek majdnem elállt a szava - De ti Amerikában vagytok!
- Voltunk. - mondta a férfi aki eközben bejött a lányával.
- Akkor most miért vagytok itt?
- Jaj Danica ne játszd már az idiótát végül is az anyja vagy! - emelte fel a hangját a férfi
- Carlos, ez csak egy félreértés volt. - védekezett Danica
- De akkor is az anyja vagy! És kötelességed foglalkozni vele! Nem hagyhatod hogy csak én legyek vele!
- De Carlos! Nekem erre nincs időm!
- Miért mit csináltál egész nap? Semmit! Úgyhogy ma veled marad egész nap!
- Tessék? - kiabált Danica de a férfi már kiment az ajtón. Majd a lányához fordult. - Szia kincsem hogy vagy mostanába? - guggolt le a kislány mellé.
- Jól mióta apa kihozott az árvaházból és Európába költözünk. - mondta a kislány, bár fiatal volt rendkívül jól beszélt
- Mióta vagytok itt apuval?
- Két éve. Franciaországba költözünk a nagyihoz, aztán mikor apa megtudta hogy itt lakzs akkor el hozott ide. - mondta Donna játéklovát szorongatva.
- Szereted a lovakat?
- Nagyon. - mondta a kislány és Danica felé fordította a plüsst
- És szeretnél látni lovakat és lovagolni rajtuk?
- Igen! - kiabált Donna és azonnal Danica után ment, aki ekkor már kinyitotta az ajtót és kilépett rajta kézen fogva sétáltak végig a bekötő földúton.
- Nézd Donna az a nagy ház ott a barátnőmé, nagyon kedves és szinte mindenkit meglovagoltat a közelben.
- És hány lova van?
- Három.
- És milyen színűek? - folytatta a kérdezősködést.
- Egy fekete egy szürke és egy barna. Ha jól emlékszem. - mondta Danica aki bár nagyon szerette a lányát, mégis túl fiatalon vállalt gyereket és nem tudott gondoskodni róla tizennyolc évesen. Hamarosan felértek a domboldalon és hátramentek a lovakhoz, a karámban Alejandra épp Fernandot tanította lovagolni.
- Ülj egyenesem, és nézz előre a két füle között. - adta az utasításokat Fernandonak aki elég sután ült a lovon.
- Szia Alejandra. - kiabált Danica a lánynak aki barátságosan meglengette a kézét és lovát és Fernandot maga után húzva indult a kerítéshez.
- Szia. Hát ez az aranyos kislány, a húgod? Tök egyformák vagytok. - mondta Alejandra majd leguggolt a kislány mellé - De szép pacid van. Majdnem olyan nagy mint az enyém.
- Alejandra igazából ő nem a húgom.. - mondta Danica mert nem igazán akarta elmondani - Ő a lányom.
- A kicsodád? - kiáltott fel Alejandra meglepetten
- Jól hallottad a lányom.
- Hány éves?
- Hat.
- Akkor te tizennyolc évesen szültél? - kiabálta Alejandra és sátáni vigyor terült el a képén. - Ó pedig olyan kis álszentnek tűnsz aztán mik derülnek ki. - csapott idióta kifejezéssel Alejandra a szájára.
- A múltkor azt hittem elment az a maradék kis eszed, most pedig rájöttem hogy nem volt hogy mi elmenjen. Te nagybetűsen hülye vagy.
- Olyat mondj amit még nem tudtunk. - mondta Fernando még mindig a lovon ülve.
- Kösz Fernando kösz. - csapkodta meg Alonso combját. - Na és ki vele akar ez a kis szépség lovagolni? - kérdezte Alejandra kedvesen.
- Igen! - vette ki a szájából az újait, Donna
- Gyere keresünk neked lovaglós cuccot nehogy össze piszkoljuk a szép szoknyád. - nyújotta ki a kezét a kislány felé, aki megfogta Alejandra mutató újját.
- És te Fernando, hogy állsz Alejandrával?
- Két lábon, ja és most már lovon ülve is.
- Gondoltam. De úgy látom már egészen, jóban vagytok, kíváncsi vagyok mit műveltetek akkor amikor kizárunk titeket.
- Nem csináltunk semmit, miért szerinted mit csináltam volna Alejandrával? Beszélgettünk. És hogyha már a számon kérésnél tartunk akkor neked hogyan lett gyereked ilyen fiatalon?
- Ez egy hosszú történet.
- És? Van időnk na ki vele. - csúszott le Fernando a ló hátáról.
- Összejöttem egy Carlos nevezetű férfival, és teherbe estem de mire észrevettem, tudom ez egy idióta indok hogy nem csináltam tesztet satöbbi, de addigra már nem tudtam elvetetni. Aztán rájöttem hogy nem tudok gondoskodni róla ezért árva házba adtam. Ez volt számára a legjobb megoldás aztán az apja magához vette és Európába költöztek. Aztán most nálam van mert látni akart. De délután, vissza viszi az apja.
- Csak Alejandra meg ne tudja hogy árvaházba adtad.
- Miért? - kérdezte ostobán.
- Mivel Alejandrát is árvaházba adták, és szerinte egyátalán nem jó megoldás. Ha meghallja ezt az "Ez volt a legjobb megoldás" szöveget, az tuti hogy kitér a hitéből. - mondta Fernando és mire végig mondta Alejandra jelent meg Donnával aki lovagló nadrágot és csizmát viselt.
- És akkor most melyik lovon szeretnél lovagolni, Cisco azon szürke, azon lovagolt Nando de azt a lovat most nem adom neked. Így maradt a barna meg a fekete.
- A feketét szeretném mert az olyan szép. De ugye nem dob le?
- Dehogy is. - mondta Alejandra és felrakta a lovára a lányt. - Nézd így fogd meg a szárat, és mond neki hogy menjen előre majd szorítsd meg a lábaddal.
- Rendben. - mondta Donna majd sikeresen elindította a lovát.
- Most próbáld meg körbefordítani, jobb kéz bal láb. - mondta Alejandra majd szabadon hagyta a kislányt. - Tudod Fernando tehetségesebb mint te.
- Igen épp kifogásolni akartam hogy őt engeded szabadon lovagolni engem meg nem.
- Mert benned nem bízom meg. - mondta mosolyogva Alejandra
- Hát akkor elhalasszuk a Svájci kiruccanást?
- El! - mondták a lányok és felültek a kerítésre.