29. rész

  2010.02.03. 15:31

- Hű hogy itt milyen hideg van! - húzta bele a nyakát Alejandra a síkabátjába.
- Majd hozzászoksz. - mondta Fernando miközben felfelé húzták a bőröndjüket a domboldalon.
- Sokat kell még menni? - nyavajgott Danica
- Igen. De a kiáltás minden fáradtságot megér. - bizonygatta Fernando
- Még egy hatalmas bögre forró csokit is? - kérdezte Alejandra
- Még azt is főzök neked amiért elfáradtál ide. - mondta "drámai" színjátékkal Fernando
- Rábeszéltél. - mondta Alejandra és meggyorsította lépteit és hirtelen megcsúszott az egyik hó alatti jégen, hatalmasat esett a fenekére, majd mereven ült a jégen. - Hö ázik a fenekem. Pedig sí nadrág van rajtam. - mondta ki az első dolgot ami az eszébe jutott.
- Nem ázik csak hidegnek érzed. - mondta Danica aki egy fura vigyorral kezet nyújtott Alejandrának aki belekapaszkodott a kezébe de amikor felhúzta volna magát Danica hirtelen elengedte és újra ott ült a földön. - Ez a bikiniért kaptad.
- Kösz. - mondta Alejandra s belekapaszkodott Fernando dzsekiébe, és felállt. - Ezt még vissza kapod! - mutatott fenyegetően barátnője felé
- Meddig gyilkolásszátok egymást?
- Hát körül belül a végletekig. - becsülte mag Danica
- Remek. - mondta Fernando és előretört a lányok között
- Miért nem jöttünk kocsival? - kérdezte Alejandra
- Mert akkor kimaradtál volna ebből a fantasztikus spirituális élményből hogy fel mássz a domboldalon, különben is már csak két három méter.
- Meg még tíz. - mondta Alejandra cinikusan
- Alejandra mit akarsz hogy vegyelek a hátamra?
- Az jó lenne. - mondta Alejandra elgondolkozva. - De nem terhellek ezzel
- Megmentettél egy sérvtől.
- Vicces vagy. - mondta Alejandra majd fellépett a dombtetőre. - Fenn vagyok el sem hiszem! - emelte fel a kezét és ugrált úgy mintha legalább egy futamot nyert volna meg.
- Álj le. - nyomta le Danica Alejandrát a hóba, majd elindult a gyönyörű ház felé.
- Oké. Ez tényleg kicsit sok volt belőlem. - lépdelt gyorsan barátnője után
- Kicsit? Szörnyen sok! - mondta Fernando majd oda adta Alejandrának a kulcsot aki már az ajtó előtt állt, berakta a kulcsot a lyukba majd elfordította és szokásához híven ki akarta tépni az ajtót de a kilincs a kezébe maradt, a lány nagyot nézett a kezében fekvő aranyszínű kilincsre.
- Ö..Ö..Nando?
- Mi az Alejandra?
- Hát egy kicsit lejött a kilincs. - mondta kicsit szégyenlősen a kezében mutatva a kilincset.
- Ezt nem hiszem el! Hogy szetted le?
- Hát csak lejött. - mondta Alejandra majd Fernando alrébb tolta hogy odaférjen az ajtóhoz. -
- Szuper jó. - mondta majd belenyomta a kilincset az ajtó lyukba, és óvatosan elfordította majd az ajtó nyitva állt.
- K1-es szerelő bajnok. -mondta cinikusan Danica.
- Ezt a barátnődre mondhatnád már ha megbocsájtasz.
- Meg tisztel. - mondta Alejandra és ledobta a cuccát a kanapéra majd kényelmesen helyet foglalt - Fernando hozhatod a a forrócsokit.
- A saját házamban is parancsolgat. No nézzünk oda. Kicsi hárpia. - mondta kedveskedő hangnemben Fernando.
- Mit mondtál? Hogy főzöd a csokoládét? - kiabált ki a nappaliból Alejandra
- Persze. Csak most csak neked. - mondta majd hideg csapvízbe beleszórta a csokoládéport ami gusztustalan kis gombócokban lebegett a pohárban.
- Szemét vagy. - mondta óriási vigyorral Danica
- Ő kezdte. - mondta halkan majd bevitte a bögrét Alejandrához. - Alejandra kisasszony a csokoládéja. - mondta majd Alejandra elvette a bögrét és nagyot kortyolt belőle majd megérezte a szörnyű ízt majd Fernandora köpte a szája egész tartalmát.
- Ez nagyon rossz. - mondta nyelvét kinyújtva, majd a csokoládés Fernandora nézett, aki kikapta a bögrét a kezéből és a felét Alejandra nyakába borította -
- És most milyen? - vigyorgott a csokoládés fejével.
- Ezért még kinyírlak. - mondta Alejandra és egyszeriben rettentően mulatságosan nézett ki csokis állával.
- Félek. -mondta Fernando és háttal fordult Alejandrának aki azonnal a hátára öntötte a bögre maradékát. - Ez meg? - kérdezte hirtelen majd Alejandrát karon ragadta, de a lány megbotlott a lábában és együtt hatalmasat hasaltak, nagy csokoládé foltot hagyva maguk után.
- Komolyan mondom ennyi idióta közt néha hülyén érzem magam. - mondta Danica aki a nagy puffanás következtében megjelent az ajtóban.
- Jól van akkor segíts fel állni. - mondta Alejandra majd Danica felé nyújtotta a kezét.
- Azt már nem. - mondta és jókedvűen elnézte ahogy próbáltak felállni a csokoládés földről. Ekkor a zár kattanását hallották és bekövetkezett az amitől Fernando a legjobban félt, Raquel hazajött.
- Szia! Vagyis sziasztok. - komorult el a hangja, amint meglátta a lányokat és főleg Alejandrát nyakig csokiban.
- Te nem Sevillában koncertezel? - kérdezte meg Fernando a feleségét.
- És az hogy én koncertezek az már jó indok hogy ezekkel szórakozzál? - kiabált vékonyka hangján.
- Csak meghívtam hozzánk, ők mindig olyan vendégszeretők, és mindig szívesen látnak engem. És különben is ez nem csak a te házad. - szállt szemben a feleségével.
- De nem tűröm hogy ezek itt legyenek!
- Én sem tűrök sok mindent mégis itt vagyok! - kiabált Fernando, Alejandra nagyot nézett mert soha nem látta még úgy igazán kiabálni.
- Kifelé. - mutatott az ajtüra Raquel és mikor a lányok nem indultak el megragadta Alejandra karját és belepréselte műkörmeit a bőrébe.
- Engedj el! - mondta Alejandra majd letépte a karjáról a nő kezét ami véres csíkokat hagyott maga után. - Elmegyünk hogy örülj! Gyere Danica! - mondta majd gyorsan felvették kabátjukat majd jó hangosan becsapták az ajtót, Fernando még hallotta ahogy az ajtó kilincs tompa pendüléssel földet ér a csapás után.