32. rész
2010.02.05. 23:14
Másnap kiengedtek a korházból. Renata haza kísért. Összeszedtem a fontosabb cuccaim, majd indultunk a reptérre. Finnország felé vettük az irányt. Kimi is a gépen utazott, viszont én nem akartam vele beszélni. Időre van szükségem.
Nagyimék nagyon örültek nekem. Elmeséltem nekik sablonosan mi történt, kivéve, hogy Umberto majdnem meg akart ölni. Ahhoz a ponthoz értem, hogy elmondjam a nagy hírt.
- Mama, papa. A legszebb és legnagyobb dolog még hátra van.
- Mi lenne az?
- Terhes vagyok. Kimitől.
- Kicsim. Gratulálunk. – öleltek meg. – Miért vagy akkor szomorú?
- Gondolkodnom kéne mi legyen köztem és Kimi között.
Összenéztek, majd megértően bólintottak. Felmentem, és pihentem. Az elkövetkezendő napok lassan, sok gondolkodással teltek. Szeretem őt, viszont fáj a viselkedése. Egy kapcsolat a bizalmon alapszik. A szobámban az ablakban ültem. A szobámban csak egy kis gyertya lángja lobogott. Kint a hulló hópihéket figyeltem. Teljesen elmerültem gondolataimban, mikor nagyi ült le az ágyra. Rápillantottam.
- Van kedved beszélgetni?
- Talán.
- Ülj le ide mellém. – kért. Letelepedtem mellé, de nem néztem a szemébe. – Kincsem. Szereted?
- Kimit? Talán.
- Szereted? Igen vagy nem?
- Szeretem. – csuktam be a szemem.
- Akkor mire vársz még?
- De…
- Ne vesztegesd az időd. Rájött, hogy butaságot csinált. Bízol bennem?
- Ez nem kérdés! Feltétlenül.
- Akkor hidd el nekem. Ez a fiú szeret téged. Minden nap reggel idejött megkérdezni jól vagy-e.
- Komolyan?
- Ne veszítsd el.
- Lehet igazad van. – sóhajtottam. Megöleltem, majd megfogtam a mobilom. Küldtem neki egy SMS-t.
Találkozzunk 8-kor a kis tavunkon. Beszélnünk kell. Fay.
Felöltöztem melegen, és jégkorival együtt elindultam a kis tóhoz. Odaérve felvettem a korit és a jégre mentem vele. Sok ideig vártam…
Sötét volt már, és hideg. Kezdtem kicsit dideregni, viszont elmenni még nem akartam. Vártam a korcsolyámmal a lábamon, és elkezdtem csúszkálni, hogy egy picit felmelegedjek. Kis idő múlva a hó is elkezdett szállingózni apró pelyhekben. Imádom nézni a hóesést, egy jó meleg kakaóval a kezemben a meleg szobámból. Most viszont itt állok a jégen, és várok rá. Vajon eljön? Vagy már késő?
|