Vártam még fél órát. Nem jött. A szemembe könny gyűlt. Elvesztettem. Sírva mentem a cuccaimhoz, és a gondolataim nem csitultak. Mit csinálhat most? Lefeküdtem a hóba és eszembe jutott az esténk. Behunytam a szemem. Nem tudom meddig lehettem így, mikor valaki elfutott mellettem a jégre. Felültem. A fény amint megvilágította az arcát láttam Őt! Felálltam, és a jégre léptem ismét lassan. Ő is észrevett, majd jött és megölelt szorosan. Most jó volt így. Egy varázslatos pillanat, amit vele élhetek át. Kissé eltávolodott és a szemembe nézett.

-          Sajnálom. Szeretlek.

-          Én is szeretlek.

Megcsókolt, majd ismét ölelt. Kis idő múlva indultunk, mert már elég hideg volt. A kocsijához érve megláttam, hogy elől Rami ül, mellette Toni, hátul pedig Seb egy nagy adag popcornal. Beültünk mellé hátra, és vettem egy marékkal.

-          Sziasztok! – mosolyogtam közben.

-          Kibékültetek? – kérdezte Rami izgulva. Válaszoltam volna, de Kimi maga felé fordított és megcsókolt szenvedélyesen.

-          Szerintetek? – kérdezte a csók után.

-          Jó titeket ismét együtt látni. – mosolygott Toni.

-          Az biztos, hogy többet nem csinálok ilyen marhaságot.

-          Helyes.

-          Közben indulj Rami! Fay-nek és a picurnak pihenni kell. – tette a kezét a hasamra.

-          Már indulok is.

Egész úton Sebi beszélt. Legalább nem unatkoztunk. Megérkezve Kimi házához mi elköszöntünk a srácoktól, és bementünk a házba. Kellemes meleg volt bent. Elhelyezkedtem a kanapén. Kimi begyújtotta a kandallót, majd ment a konyhába. Pár pillanat múlva hozott egy bögre forró csokit magának is és nekem. Nem beszéltünk igazán semmiről, csak élveztük a pillanatot. Előbb én mentem el zuhanyozni, majd bebújtam a jó meleg ágyikóba. Mikor ő is csatlakozott hozzám csak öleltük egymást.

-          Sokat kellett várnod? – kérdezte.

-          Hát… de megérte.

-          Sajnálom. Helsinki-ből siettem vissza hozzád.

-          Helsinki? Miért nem mondtad, hogy…

-          Mert az most fontosabb volt, hogy láthassalak. Hiányoztál.

-          Te is nekem. Féltem, hogy többé nem látlak.

-          Most már felejtsük el a múltat. Előre nézzünk. Itt vagyunk hárman. Minden rendben lesz.

A kezét a pocimra rakta. Jó volt ismét a közelében lenni. Azt hiszem nagy hálával tartozok nagyimnak, hogy felnyitotta a szemem. Ezután már csak a boldogság jöhet, amit mindenképp teljes örömmel átélhetek a szerelmemmel, és a picurival. Meg természetesen a barátokkal.

( http://www.youtube.com/watch?v=2TUtEaPQS84 )