…

(http://www.youtube.com/watch?v=IXI33NnXvYg )

Fáradtan kinyitottam a szemem. Csodás látvány tárult elém. Kimi ült a karosszékben, és fogta a kezében a kisfiúnkat. Niko Räikkönen. Ma hajnali fél 2-kor született meg. Kimi végig bent volt, és egy pillanatra sem hagyott egyedül. Épp valami finn dalt énekelhetett neki halkan. Elképesztően aranyosak. A kis családunk. A legszebb ajándék, amit kaphattam az élettől az Kimi és most a kisfiúnk, Niko. Kimi felpillantott rám.

-          Jó reggelt. – mondta, majd felállt, adott egy puszit, és leült mellém.

-          Jó reggelt. Hogy van a világ legédesebb két férfija?

-          Jól vagyunk. Csak arra várunk, hogy elkényeztethessünk téged.

-          De jó nekem. – simítottam meg Niko szőke hajtincseit.

A doki mondta, hogy rég nem látott babát, aki ennyi hajacskával született. A szeme csodás kék. Biztos nem lesz nehéz dolga később, ha minket akar levenni a lábunkról. Egy kis boci szem, és nem tudok majd nemet mondani. Meg persze majd a leányzók. Ha olyan lesz, mint az apja biztos rengeteg lány fog tőle padlót. Kimi lassan átadta a karomba. Nagyon csendes baba… eddig. Ekkor kopogtak az ajtón.

-          Szabad. – mondta Kimi. Rami lépett be, mögötte Toni, Seb, Heikki, Robert, Renata és Fernando.

-          Sziasztok… - mondta mindenki halkan. De édesek. Nem mernek túl közel jönni.

-          Fay. Kimi. Gratulálok! – jött Renata.

-          Gyere, ülj le ide az ágyikómra.

-          Hogy hívják? – kérdezte Rami, aki közben megsimogatta unokaöccse fejecskéjét.

-          Niko. Niko Räikkönen. – mondta büszkén Kimi.

-          Gratulálunk hozzá. Nagyon aranyos. – mosolygott Ren, és Fer felé nézett, majd Fer odalépett hozzá, és megölelte. Nagyon aranyosak.

-          Én meg sem merném fogni. – mondta Seb.

-          Ülj le abba a karosszékbe! – utasította Kimi, majd azért kérdőn nézett rám. Mosolyogtam, és átadtam a picurit a kezébe. Sebi nagyon óvatosan tartotta a kezében. Mindenki csendben mosolygott. Közben észrevettem, hogy Fer Renata hasára tette a kezét.

-          Nincs mesélni valótok? – kérdeztem tőlük. Ren kérdőn nézett Fernando-ra.

-          Hát… ha már így együtt vagyunk. De ez a ti…

-          Mondjátok csak! – mosolyogtam.

-          Oké. Szóval… Renata és én… szülők leszünk! – mosolygott Fer.

-          Gratulálunk! – ölelték meg őket a srácok. Seb még mindig csak Niko-t nézte. Mintha körülötte megszűnt volna a világ. Én megöleltem Renatat és Fert is. Kimivel összemosolyogtunk, hisz mi tudjuk, milyen boldog időszak elé néznek.

A mai napon jöttek az ismerősök, és sok gratuláció. Este Kimi maradt. Összehúztuk magunk, és elfért az ágyon még ő is.

-          Meg kéne beszélnünk kik legyenek a keresztszülei. – javasolta Kimi.

-          Renata az egyik!

-          Oké. Én keresztapjának… Sebit gondoltam. – nézett félve rám.

-          Ebben egyetértek. Nagyon élvezte a babázást. Biztos jó keresztapuja lesz.

-          Viszont, úgy hiszem, hogy majd egyikőjük se legyen szomorú, sok picurit kell még összehoznunk majd.

-          Gondolod?

-          Gondolom. – csókolt meg.

-          Hát… legyen. Benne vagyok, a tervedben.

-          Ezt örömmel hallom… szerelmem.

The end!