A szerző megjegyzése: Nos, mivel ez egy kitalált történet, így ebben a világban a majd lentebb említett férfiúnak van, pontosabban volt egy nálánál tíz évvel idősebb bátyja, akiről már olvashattatok, és akinek a lánya az én főszereplőm. J Illetve még annyi elöljáróban, hogy a futamokat (majdan) nem mindig valósan fogom leírni. Jó olvasást! J

Hihetetlen! Alig egy hete kaptam meg a levelet, most pedig már Monte Carloban vagyok, és igyekszem felfogni a felfoghatatlant! A. J. Károlyi, a Forma1-es pilóta unokahúga! Álmodom, biztos, hogy csak álmodom! De soha többé nem akarok felébredni!

Izgatottan bújtam ágyba este, s csak hosszas forgolódás után tudtam elaludni. Ennek az ára az lett, hogy reggel nyűgösen ébredtem. Még jó, hogy délutánig sikerült teljesen felébrednem, és összeszednem magam, nem is csináltam semmit a pihenésen, és a Monacói napsütés élvezésén kívül.

1 órakor kezdtem el készülődni, egy narancssárga, ejtett vállú felsőt választottam, egy farmer nadrágot, illetve fehér balerina cipő és táska. Na meg természetesen a már itt vásárolt, fehér szövetkabát. Egyszerűen nem lehetett a boltban hagyni, tökéletesen egymásba szerettünk. A hajamat lazán fogtam fel, az elől szabadon szálló tincseket behullámosítottam. Elköszöntem Apától, és fél kettőkor szálltam be a szálloda elé rendelt taxiba, és vitettem magam a kikötőbe. A Nap gyönyörűen sütött, az ég kék, a víz csillogó. Meseszép.

— Szóval sikeresen lenyűgözött téged – hallottam meg magam mögül az ismerős hangot, mikor már percek óta legeltettem szemem a látványon. Hátrafordulva pedig egyenesen Vele találtam magam szembe.

— Hát igen. Jó napot!

— Tegeződjünk, rendben?

— Oké. Szia – vigyorodtam el amolyan félénken. Elvégre mégiscsak híresség, hiába a nagybátyám. Uh… Jenson Button, a nagybátyám! Egész jól hangzik.

— Sétálunk? – ajánlotta fel, én pedig bólintottam, így elindultunk. – Szóval, mit kell tudnom az unokahúgomról?

— Uh. Nem is tudom. Zoli vizsgált meg a baleset helyszínén, aztán pedig örökbe fogadtak. Nekik nem lehetett gyermekük. Egyedül a becenevemet hajtogattam, így azt „megtartották”, illetve nekem adták még az Annabelle-t. Anyakönyvezve is lettem, magyar állampolgárként. Egyébként a legtöbben A. J.-nek szólítanak – mosolyogtam rá. Hű, milyen jó, hogy anyáék már akkor el kezdtek angolul taníttatni, mikor hozzájuk kerültem! Így suliban nem sok gondom van vele, és nem is tudom, mi lenne most velem, ha nem beszélném majdnem anyanyelvi szinten. Ezt Jenson is megjegyezte, én pedig készségesen válaszoltam, ahogy a többi kérdésére is. Próbáltam úgy mesélni az életemről, hogy ne hibáztassa magát a semmiért, hisz elmondása szerint fél évig kerestettek minket. Furcsa, hogy nem akadtak rám. De ez már a múlt. Most pedig kaptunk egy esélyt, hogy „újrakezdjük” a dolgot. Mintha visszakaptam volna a múltam – vagy legalábbis egy részét.

Órákon át beszélgettünk. Elmondtam, hogy szeretem, és nézem a futamokat (mire rögtön rákérdezett a kedvencemre, amit én gonosz módom megtartottam magamnak), ezen kívül a sportbeli képességeimet, hogy szeretek olvasni, fényképezni, mik a kedvenc filmjeim. Meséltem a suliról, a barátnőimről, Kittiről és Csengéről.

És Ő is mesélt. Hogy hogyan éltek, miután azt hitték, meghaltunk, az autók iránti szenvedélyéről, a versenyeiről… Mindenről. Mire feleszméltünk, már hat óra volt, ideje elbúcsúzni. Hívott nekem egy taxit, megbeszéltünk, hogy másnap ugyanúgy kettőkor folytatjuk, majd beültem a kocsiba, és visszamentem a szállodába. Ott Zolinak röviden beszámoltam a délutánról, aztán a szobámban lévő laptopon feljelentkeztem msn-re. Egy időzóna lévén a csajok is fenn voltak, és természetesen azonnal rám is kattantak. Összevontam őket, hogy ne kelljen ugyanazt kétszer leírnom.

àKanáriß: Halihó, A.J.! Mizu Monacoban? Hogy sikerült?

(L) Kittykéd (L): Csajszi! Mesélj!

A. J.: Szijjasztok, Lányok! :D Hogy vagytok? :D

(L) Kittykéd (L): A. J.! Ne köntörfalazz! Majd megöl a kíváncsiság!

àKanáriß: Pontosan! Mindent tudni akarunk!

A. J. megváltoztatta a nevét erre: (*) A Szerencse Lánya (*)

(*) A Szerencse Lánya (*): Hááát… az idő szép, a kilátás gyönyörű, rengeteg képet csináltam… :D Oké, oké, mondom! El se fogjátok hinni! Zolival elmentünk a házához, és csengettünk, mire kijött. Közben én tökre beijedtem, már el akartam volna jönni…

(L) Kittykéd (L): Ugye nem?! :O

(*) A Szerencse Lánya (*): Végül bementünk, és elmondtuk neki. És képzeljétek! Tök jó fej!!!

àKanáriß: Ugye, megmondtam?! :D

(L) Kittykéd (L): Igen? És?

(*) A Szerencse Lánya (*): Ez tegnap volt. Most jövök nemrég a kikötőből, 4 órát beszélgettünk. :D jajj, Csajok, annyira boldog vagyok!!!!!!!!!!! :D

àKanáriß: Fú, de jó! Akkor most már tartani fogjátok a kapcsolatot?

(L) Kittykéd (L): Meg Te is elkísérheted a futamokra? VIP vendégéként? ÁLLAT!

(*) A Szerencse Lánya (*): Ilyenről még nem beszéltünk, de az már csak hab lenne a tortán. Már így is olyan jó ez az álom, nem akarok felébredni!!!

(L) Kittykéd (L): Csajszi, NEM ÁLMODSZ! EZ A VALÓSÁG!!!!!

Figyu, kérsz nekünk autogramot? :D

(*) A Szerencse Lánya (*)::D Naná! :D otthon mi a helyzet?

(L) Kittykéd (L): A szokásos. Vettem egy felsőt, ami csodásan áll, illetve Csengénk bepasizott… :P

(*) A Szerencse Lánya (*): Hoppá…!

àKanáriß: Nem igaz! Épp csak beszéltünk pár szót! :$

(L) Kittykéd (L): Ja, meg számot cseréltek…

(*) A Szerencse Lánya (*): Hol? Mikor? Hogy? !!!

àKanáriß: A jégpályán. Nekem jött vmi pisis, én meg estem egy szépet mindenki nagy örömére. Égett a fejem, képzelheted… Ő pedig odajött, és felsegített… (L)

(*) A Szerencse Lánya (*): Na! Valaki hozzon felmosó vödröt!!! :D az azért befigyel… egy pálcát se tesz keresztbe, és kifog egy ilyen pasit? Ez nem ér!!! :D

(L) Kittykéd (L): Én is ezt mondtam! :D ráadásul, ha tudnád, hogy néz ki…

(*) A Szerencse Lánya (*): Nincs róla kép??!

àKanáriß: Még nincs :P de szőke, és kék szemű :P és a viselkedése is igazi hercegre vall. :D (L)

(*) A Szerencse Lánya (*): És mikor fogtok talizni?

àKanáriß: Holnap :D mozi, utána vacsi :P

(*) A Szerencse Lánya (*): De jó… jó mulatást! J

àKanáriß: Köszi J te mikor jössz haza?

(*) A Szerencse Lánya (*): Nem tudom. 2-3 nap múlva, sztem.

(L) Kittykéd (L): Képeket követelek! Sokat!

(*) A Szerencse Lánya (*): Meg lesz, Csajszi! J

(L) Kittykéd (L): Helyes.

(*) A Szerencse Lánya (*): Na, akkor én most lépek, és bedőlök a pihi-puhi ágyikómba. :P Tudjátok, nagyon kényelmes egy ilyen franciaágy… :P

(L) Kittykéd (L): Persze, húzzad csak az agyunkat! De majd megkapod a magadét, ha visszajöttél! :D

(*) A Szerencse Lánya (*): jajj, már előre félek! :D Jó éjt, Csajok, szép álmokat!

àKanáriß: Neked is! Puszi!

(L) Kittykéd (L): Szia! Cupp-cupp!

Ezzel kijelentkeztem. Letusoltam, vagy félóráig álltam a meleg víz alatt, hajat is mostam, aztán némi ficánkolás után hatalmas vigyorral arcomon léptem át Álomországba.