Csodálkozva nézett rám. Kis mosolyra húzódott a szája.

-          Szia. Hát te mit keresel a férfi öltözőben?

-          Tudod, elvesztettem valamit, és…

-          A férfi öltözőben kerested?

-          Mert… Messze volt a női öltöző! Meg, zárva, szóval, azért vagyok itt.

-          ÉS a szekrényben elbújva?

-          Zajokat hallottam, és nem akartam, hogy meglássanak. Ilyen vagyok. – vigyorogtam.

-          Azt hiszem értem. – húzódott félmosolyra a szája. – Fernando Alonso.

-          Laura Wéber. – fogtam vele kezet.

-          Te vagy… Ne!

-          Mi? – értetlenkedtem.

-          Jaime csapattársa? A lány?

-          Igen. - szorítottam össze a fogaim.

-          Hát… Majd meglátjuk…

Néztem a földet. Ő is csak hallgatott.

-          Kimész az öltözőből, vagy maradsz a szekrényben? – vette el mellőlem az overallt.

-          Hát… - legszívesebben rávágtam volna, hogy maradok, de inkább nem tettem. – Kimegyek.

Elaraszoltam mellette, majd kiléptem. Mint akit nyakon öntöttek vízzel! Szeretem! Nagyon! Ááá. Van nála cukibb? Nincs! :D

Odamentem a srácokhoz. Felállították a kartokat. A kerekek le voltak véve.

-          Nem rakjátok rá?

-          Nem. Az lesz a lényeg, hogy úgy indulunk, hogy fel kell tankolni és a kereket rárakni. A pályán 5 kör, és utána vissza a depóba.

-          Ez izgi lesz.

Fer is jött, és felálltunk. Egy pályabíró megfújt egy kürtöt, és elkezdtük a kerekeket felszerelni.

( http://www.youtube.com/watch?v=up7pvPqNkuU&feature=channel )

Felraktam a kerekeket, majd tankolás, felkaptam bukót, és bepattantam. Épp ekkor ült be Fer és Jaime is. Épp Jaime elé kúsztam be. A pályán rákapcsoltam, hogy utolérjem kedvenc spanyolom hátsóját. :P A kanyarokban szélsebesen mentem. Közel a széléhez, határon autózva. Jaime kartjának a hangja közben idegesített, hogy mögöttem halad. Ezért haladtam gyorsan. Hirtelen viszont amikor egy rázókőre akartam menni nem lassult picit a kart. Megdobta a kartot, és egy nagyot repültem ki vele az aszfaltos földre. Rám borult a kart, természetesen. Pár pillanat múlva Jaime jelent meg, és próbálta megfordítani a kartot. Sikerült a magánakciója, majd letérdelt hozzám.

-          Minden oké?

-          Persze. Semmi bajom. – vettem le a bukót. – Kösz.

-          Jól védted az íveket.

-          Te meg jól támadtál! – álltam fel. – Visszamegyünk depóba?

-          Menjünk. Gyere. – karolt át, mert kicsit fájt a lábam, és így segítségével egy lábon ugrálva visszabicegtünk.