M�snap nem siettem el sem az �bred�st, sem a kel�st. Kopog�sra nyitottam ki a szemem, �s az ajt�ban Zolit l�ttam meg.

— J� reggelt!

— Neked is! – pislogtam nagyokat, �s egy �s�t�s k�s�ret�ben fel�ltem. – H�ny �ra?

— Kilenc m�lt. Gondoltam, megk�rdem, mi a terved a d�lel�ttre.

— H�t… fogalmam sincs. �tlet? – �gy gondoltam, van valami, ha m�r megk�rdezte.

— Esetleg megn�zhetn�nk a Katedr�list. Ut�na egy eb�d, �s mehetn�l Jensonh�z. Mit sz�lsz?

— Azt, hogy benne vagyok! – r�gtam le magamr�l a takar�t. Zoli visszament a saj�t szob�j�ba, �gy �n is nyugodtan el tudtam k�sz�lni. F�l �ra m�lva m�r a kulcsokat adtuk le a recepci�n, �s indultunk a neorom�n st�lus� �p�letbe. K�nyelmes sportcip�t viseltem, farmert, egy feh�r, v�kony anyag� garb�t, felette egy piros, nagy nyak� �s ujjatlan fels�vel. Ehhez a feh�r kab�t, �s t�ska, a hajamat pedig egyszer�en leengedtem

A d�lel�tt eltelt a Katedr�lisban val� barangol�ssal, egy �rakor pedig be�lt�nk egy �tterembe, ahol gy�m�lcslevest �s halrudacsk�kat k�rtem, k�retnek pedig s�lt krumplit. Ezek ut�n tal�lkoztam Jensonnel. Egy kedves kis cukr�szd�ba �lt�nk be, semmi giccs vagy ilyesmi. Meg is lepett, hogy Monac�hoz k�pest ennyire szer�ny, de pont ez fogott meg benne. Els� pillant�sra megszerettem. 4-5 f�s asztalok, a falak ment�n boxok, mi az egyik ilyenbe �lt�nk be. Leadtuk a rendel�seket (egy gy�m�lcs�s-zsel�s s�ti, �s egy l�dl�b torta szelet), majd elkezdt�k ott, ahol tegnap abbahagytuk.

— Sz�val, kinek is szurkolsz? Elfelejtettem – v�ltott t�m�t egyszercsak Jenson.

— Casillas �s David Villa nagy kedvencem. Egy�bk�nt �gyes pr�b�lkoz�s, de nem mondom meg! – vigyorogtam r�. – Egy�bk�nt a bar�tn�im szeretn�nek t�led egy-egy al��r�st. Ha nem gond – v�r�s�dtem el.

— Dehogyis! �k legal�bb �rt�kelnek. Mondd a nev�ket!

— Kitti �s Csenge – ut�bbi nev�t megmutattam. – Mi az, hogy �rt�kelnek? Szerinted �n megkerestelek volna, ha ut�ln�lak, mint versenyz�t? – vigyorodtam el.

— Oh, ez kedves. Tess�k – ny�jtotta �t a k�t autogramot. Eg�sz sz�p �r�sa van.

— Na, j�! R�gen Schumi volt a nyer�. Zolival egy�tt n�zz�k a futamokat a mai napig. Sajnos m�g egyre sem jutottam el – jegyeztem meg minden h�ts� sz�nd�k n�lk�l. Hirtelen eszembe sem jutott, hogy megk�rjem, vagy k�rdezzem. Erre azonban nem is volt sz�ks�g.

— Szeretn�l?

— Viccelsz? Ki ne szeretne �l�ben l�tni egy futamot, vagy belesni a kulissz�k m�g�?

— Na, igen, igazad van. M�rciusban tartj�tok a sz�let�snapod, ugye?

— Igen, 11-�n, a baleset napj�n – b�lintottam. – Elmondod, val�j�ban mikor sz�lettem?

— Janu�r 3. Azon gondolkodtam, hogy el kellene mondanunk Anyu�knak is. Esetleg tal�lkozhatn�l is vel�k.

— Igen, biztosan kellene. Csak f�lek, hogy fogadn�nak.

— Nos, nem t�rn�nk r�juk, mint te r�m – mosolygott. El�sz�r megeml�ten�m, azt�n j�hetne egy tal�lkoz�. Mondjuk az �j �vben, valamikor, k�t tesztem k�z�tt. Mit sz�lsz?

— Azt hiszem, ez �gy j� �tlet. Csak ne er�ltesd, k�rlek!

— Nem fogom! K�l�nben sem hiszem, hogy kellene.

— Tal�n…

— Holnap utaztok, ugye?

— Igen, �gy besz�lt�k Zolival.

— Le�rn�d az e-mail c�med �s a telefonsz�mod? �gy tudn�nk tartani a kapcsolatot, �s tudok sz�lni.

— Persze! – azzal a t�sk�mb�l toll �s pap�r ker�lt az asztalra, gyorsan lek�rm�ltem az el�rhet�s�geket. A biztons�g kedv��rt Zoli sz�m�t is megadtam, azt�n Jens felolvasta, hogy tudjuk, ha valamit nem tud kiolvasni. Szerencs�re ilyen nem volt.

M�g besz�lgett�nk, azt�n f�l 6 k�r�l elb�cs�ztunk, Jenson meg�g�rte, hogy majd jelentkezik, j� utat k�v�nt, v�g�l visszataxiztam a sz�llod�ba. Vacsora ut�n kiszedtem a ruh�t, amiben m�snap haza sz�nd�koztam menni, kint hagytam a pizsimet, �s egy�b, m�g sz�ks�ges dolgaimat, �s bevettem magam a f�rd�be. F�rd�s �s fogmos�s ut�n a tiszt�lkod�si szereket is elraktam, legfel�lre t�ve a f�s�m, �s bekapcsoltam a t�v�. Az angol, francia illetve olasz ad�k k�z�l az angol HBO-ra kapcsoltam, majd p�r perc ut�n egy szint�n angol zenecsatorn�ra, amin fogalmam sincs, mikor, aludtam el.

M�snap, mikor fel�bredtem, a t�v� ki volt kapcsolva, val�sz�n�leg Apa �jjel m�g bej�tt. Kitapogattam a telefonom, �s bekapcsoltam. 8:19-et jelzett. P�r percnyi lust�lkod�s ut�n felkeltem, �s fel�lt�ztem, illetve megf�s�lk�dtem, minden cuccomat elraktam, a t�sk�ban legfel�l hagyva, amikre sz�ks�gem lehet, p�ld�ul egy plusz fels�t. Otthon j�val hidegebb van, mint itt. Ez ut�n meg�gyaztam, hogy valamennyire rendet hagyjak magam ut�n, �s kil�ptem az erk�lyre, hogy b�cs�t mondhassak a gy�ny�r�, Monte Carl�i kil�t�snak. Kicsit szomor� voltam, hisz fogalmam sem volt, l�tom-e m�g valaha ezt a ny�zsg� �s gy�ny�r� luxusv�rost. Ugyanakkor j� lesz besz�lgetni Any�val �s a csajokkal.

— J� reggelt, A. J.! Elk�sz�lt�l? – hallottam m�g�lem Apa hangj�t.

— Szia! P�r percet m�g szeretn�k k�rni.

— Rendben, b�cs�zkodj csak! Lent a reggelin�l v�rlak, a b�r�nd�d leviszem – azt�n Zoli megfordult, �s kiment. Hallottam, ahogy kicipeli a cuccom, �s becsukja az ajt�t. Ez amolyan hagyom�ny volt m�r. B�rhov� utaztunk nyaralni, hazaindul�s el�tt p�r percig csendben figyeltem az �pp aktu�lis t�jat b�cs�k�pp.

Mikor �gy �reztem, m�r teljesen magamba sz�vtam a l�tv�ny minden egyes pontj�t, s�hajtva fordultam meg. Vetettem egy utols� pillant�st a szob�ra, azt�n becsuktam az ajt�t, �s z�r�sk�nt leh�ztam a k�rty�t. Megreggelizt�nk, leadtuk a kulcsokat a recepci�n, �s kijelentkezt�nk, a h�vott taxival pedig a rept�rre ment�nk. H�romnegyed t�z k�r�l �rkezt�nk, a Ferihegyre tart� j�rat t�z �ra �t perckor indult. A h�tra lev� id�ben Zoli kik�rte az el�re lefoglalt jegyeinket, a csomagokat pedig leadtuk. Vagy fel, ha �gy tetszik.

A hatalmas �vegablakban n�zegettem magam, m�g fel nem sz�llhattunk. Fekete, cs�sz�r� farmer, lila vel�r bokacsizma, �s egy pink garb�. A karomra hajtva pedig a feh�r, sz�rm�s t�likab�tom. A fejemen feh�r sv�jci sapka, ami takarta leengedett hajam, �s a homlokom feletti fonatot, mely, mint egy hajp�nt, fogta h�tra tincseim. Percek m�lva m�r az ablak mellett �ltem, �s a felsz�l�t�snak eleget t�ve kapcsoltam be az �vem. A g�p emelkedni kezdett, �n pedig eld�nt�ttem, visszat�rek m�g ide, ker�lj�n b�rmibe. Elaludtam, �gy gyorsabban eltelt az �t, s nemsok�ra m�r Ferihegyen l�pdelt�nk a kifel� t�dul� t�megben. Mikor v�gre ki�rt�nk, �s megcsapott a cs�p�s hideg, �r�mmel vettem m�ly l�legzetet, majd �leltem meg Any�t.

— Milyen Monaco? – k�rdezte a kocsiban �lve.

— Fantasztikus! Egyszer�en csodasz�p! Jens pedig nagyon kedves! Nagyon j�kat besz�lgett�nk, �s meg�g�rte, hogy k�ld majd e-mailt.

— Akkor a dolog j�l siker�lt – nyugt�zta, �s mintha egy kis szomor�s�got fedeztem volna fel a hangj�ban.

— Igen. Van egy j�fej, h�res nagyb�ty�m, meg az eny�mek a vil�g legjobb sz�lei! – �lelgettem meg �ket �vatosan h�tulr�l, mire elmosolyodtak. Nagyon szerencs�snek �reztem magam, ami�rt r�juk tal�ltam. Vagyis, hogy �k tal�ltak r�m 15 �vvel ezel�tt. Sosem b�ntam, hogy �k lettek a sz�leim, b�r n�ha kicsit szomor� voltam, ami�rt nem ismerem a v�rszerintieket.