Reggel kilenc óra volt, Alejandra szinte félálomban, begyógyult szemekkel, kedvenc Ferraris pizsamájában az ablak előtt kortyolta a kávéját. Szörnyen boldog volt hogy elérte élete legjobb Forma-1-es helyezést, az eddig elérhetetlennek tűnő ötödik helyet. Nagyon fájt az orra széjjel nyomta a bukósisak. És ez egy kicsit idegesítette. Hatalmasakat ásított, majd felült a konyhapultra. Megkereste a hi-fi távirányítót és bekapcsolta hogy a zenétől legalább egy kicsit életre keljen.

"Pero usted no ha cambiado nada. La apropiación indebida, o bien ahora. Y todo lo que tiene. Yo quería hace mucho tiempo. Esperar más de mí, piensa en mí, nunca me pregunte por qué. "

Csendült fel az ismerős megnyugtató, és romantikus dallam, majd újra hatalmasat ásított, unalmába már a konyhaszekrénybe verte a fejét. Alejandrától még ez is megszokott volt. Majd a telefonjára pillantott, csak egy üzenet volt rajta az is Nicótól.
"Nagyot mentél! Remélem jól érzed magad majd még látjuk egymást. Ölel Nico!"
- Tőle nem is számítottam másra. Kicsi őrangyalom. - mondta Alejandra majd megszorította a telefonját. Ekkor kopogtattak. - Várj egy kicsit! - kiabált ki, majd felvette a nagy kinyúlt pulóverét, és az ajtóhoz lépett.
- Szia, remélem nem zavarok. - az ajtóban Fernando állt és egy nagyméretű sporttáskát cipelt amit utazáshoz használnak.
- Hát most ülj le a kanapéra ne mondj semmit én nem kérdezek semmit. - mondta megdöbbenve, Alejandra - Várj egy kicsit elmegyek felöltözök. - mondta majd felment a lépcsőn majd félúról még ledobta a pulcsiját. - Hát ez meg mit akar? - tette fel magának a kérdést, majd elkezdett turkálni a szekrényébe, majd végül egy újas piros póló mellett döntött aminek a mellénél be volt húzva, de aztán eszébe jutott hogy ezt viselte amikor Raquel felpofozta, - De az már régen volt - gondolta és belebújt a felsőbe. Majd kihúzott a farmertömegből egy darabot, történetesen már megint az egyik legelnyúzottabbat. Ez után kifésülte a haját majd eldobta a fésűt, és lerohant a lépcsőn. A nappaliban Fernando épp a fotóalbumát nézegette.
- Megjöttél? - kérdezte Fernando amikor felpillantott
- Jó halljam. Meséld el mi ez a sporttáska, mi ez a fagyos hanglat.
- Had kezdjem. Azt hiszem elválok Raqueltől.
- És miért? - kérdezte Alejandra miközben még mindig feldagadt szemekkel hanyatt dőlt a kanapén. - És a fontosabb minek kellek én ehhez?
- Te mindig csak magadra gondolsz? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen így élek meg.
- Ó elnézést. - mondta Fernando majd Alejandrához vágta a cuccát.
- Eltört az orrom. - közölte orrát fájlalva majd felült és elrúgta a bőröndöt.
- De most komolyan! Ne csinálj poént belőle.
- Én nem csinálok poént belőle. De inkább mond el az egészet és lehetőleg ne okozz bennem semmit kárt.
- Raquel elvette a kártyáimat, semmi pénzem nem maradt. - nyögte ki végül.
- Tessék? - kiáltott fel Alejandra - És te oda adtad neki a kártyáidat? Ekkora marha voltál? És még a kódjaidat is tudta?
- Tudod én megbíztam benne, a feleségem volt és szerettem őt! - mondta Fernando
- Ez még nem változtat azon hogy hülye voltál!
- Jól van igazad van!
- Te elismerted hogy igazam van? He? - esett le Alejandra álla - Lehet hogy most még reggel van de ilyen még nem történt. Csak nem? Akarsz valamit? - szűkült össze Alejandra szeme
- Lebuktam! Költözhetek hozzád?
- Micsoda? - kiabált Alejandra akkorát hogy valószínűleg azt még Fernando szülővárosában is hallották. - Miért nem tudsz a szüleidhez költözni.
- Már kérdeztem. Nem engednek vissza, mert hogy ők már ezt előre megmondták.
- Barátaid?
- Telt ház van náluk is.
- Danica, vagy esetleg bárki? Ne mond hogy nincs senki! - kezdett kétségbe esni Alejandra, majd átgondolta a helyzete és feladta, a feszült arckifejezése meglágyult és egy halvány mosolyt is meg eresztett - De a kanapén alszol.
- Nekem megfelel.
- És mosol magadra. Nem hozol állatot, nem hagysz szét ruhákat.
- Igenis. Házirendet nem írsz?
- Csak ha nem muszáj! - mondta Alejandra és visszament a kávéjához.
- Mit csinálunk ma? - kérdezte Fernando miközben felvitte Alejandra szobájába a bőröndjét. - Ezt felvihetem?
- Vidd és azt csinálunk amit akarsz bár ma én pihenni akartam max egy kicsit lemenni a tengerhez.
- Jól hangzik - kiabált le félúton a lépcsőről.
- Akkor elmehetünk, most kivételesen gyalog, szegény lovaimat már gyűrték eleget.
- A szegény lovaidat. Ó mintha kis nyuszikákról beszélnél. - mondta visszatérve a szobából.
- Utálom a nyulakat. - mondta Alejandra majd bedobta a mosogatóba a bögrét. - Na akkor húzz valami fürdőgatyát meg valami olyan cuccot amit nem sajnálsz ha koszos lesz. Aztán menjünk le amíg egy kicsit hűvösebb van, majd úgy kettőfelé hazajöhetünk. - Alejandra maga sem hitte hogy ennyire kedves az egyik legnagyobb ex ellenségével. - De változnak az idők. - gondolta., majd ő is felment hogy valami fürdőruhát keressen magának.
Fél órával később már mind a ketten készen álltak, törülközővel, napolajjal, és napszemüveggel felszerelkezve. Sietve elindultak az ösvényen a tenger felé, a nap lassan forróvá vált, hiába mentek a fák takarásában. Hamarosan egy nyílt tereore érkeztek aminek a végénél látni lehetett a meredeken leszakadó szikla szírtet.
- Hát itt meg hogy megyünk le? - kérdezte Fernando
- Leugrunk! Te észlény. - mondta Alejandra aki a vidéket ismerve egy két méterrel a szélétől elindult a szikla szirten. Fernando szó nélkül követte a lányt, amíg a szirt süllyedni kezdett és egy ösvényhez értek aminél le lehetett menni a partra.
- Gyönyörű. - mondta Fernando miközben a tenger fürkészte.
- Ugye? Hát ezért nem költöztem én Svájcba. - mondta Alejandra aki már leetrítette a törülközőjét a homokos partra és vetkőzni kezdett, majd egy szál bikiniben Fernando mellé lépett. Majd úgy döntött hogy nem várja meg a férfit és belelépdelt a vízbe, azonnal a bokájáig sűlyedt a kékségbe, majd beljebb ment végül elmerült a vízbe és végig úszott a partvonal mellett. - Nem jössz? - kiabált ki Fernandonak.
- Mindjárt. Fél perc. Megvársz?
- Nem most azonnal elúszok Angliáig! - kiabálta Alejandra vissza majd kijjebb lépkedett addig hogy a víz csak a combjáig érjen. Tekintete a tengeren függött hirtelen nagyon elgondolkozott az egészen, majd hirtelen valaki meg rántotta és hatalmas csobbanással a vízbe érkezett.
- Nem vizezted be a hajad! - nevetett rajta Fernando
- Köszi. - köpte ki a vizet Alejandra - Hát szabad ilyet tenni egy úri hölggyel?
- Úri hölggyel? Inkább egy szépséges perszónával nem? Vagy szörnyeteggel? -nevetett tovább
- Mintha te különb lennél. - mondta Alejandra és nekiment Fernandonak aki a legnagyobb meglepetésére könnyebben bele esett a vízbe mint gondolta. - Sajnálom nagyon fájt? - kérdezte csúfoló hangon, majd sietve ment ki a part felé. Már majdnem kiért mire Fernando utána jött és visszahúzta a vízbe. Rengeteget szórakoztak még így, egész nap kinn voltak, majd estefelé hazaindultak csuromvizesen. Nagyon hamar haza értek mivel össze vissza kergették egymást mint a gyerekek, majd megbeszélték hogy egymás után lezuhanyoztak, Alejandra kimosta hajából a megkeményedett sót, majd pizsamát vette fel és meleg köntöst, vizes hajjal lement a nappaliba.
- Na hogy érezted magad? - ült le Fernando mellé, a kanapéra.
- Nagyon jól. - mondta Fernando és szorosabbra húzta a kötényét, - De tudod mi hiányzik? Egy jó pókerparti.
- Erre vártam. - mondta Alejandra és kinyitotta kanapéja kis rekeszét és kivett egy zsetonkészletet és egy pakli kártyát.
- Alejandra egyet mondj meg nekem! Honnan tudod hogy szerelmes vagy valakibe?
- Tetszeni akarok neki. - mondta Alejandra majd kinyitotta a kanapéját hogy nagyobb hely legyen rajta.
- Értem. Akkor mostanába senkibe nem vagy szerelmes ahogy elnézlek.
- Kösz ez most humoros volt. És Raquel miért hagyott el? - telepedett le Fernandoval szemben és kezébe vette a lapjait.
- Ha én azt tudnám. - mondta Fernando és a lapjaiba temetkezett. - Fogalmam sincs. - húzódott közelebb a lányhoz.
- Hát rosszul tette ilyen pasi ritkaság, mint amilyen te vagy. - mondta ki Alejandra és azon nyomban belevörösödött. - Na ezt magyarázd ki! - gondolta magában.
- Tényleg? - vette el Fernando a kártyáit Alejandra elől, és olyan közel került a lányhoz hogy érezte haja barack illatát, és lehelletét, az arcán. Aztán Alejandra sietve felpattant és a konyhapulthoz ment, megtörve a varázslatot. Fernando azonnal utána ment, majd megfogta a vállát és magához húzta. - Ezt hogy értetted? - nézett bele zöld szemeibe amibe el lehetett veszni, majd válaszra sem várva szájon csókolta a lányt.