32. rész

  2010.02.10. 17:03

- Ki vagyok akadva de nagyon de szörnyen nagyon! - temette Alejandra a kezébe az arcát.
- Ezen felesleges kiakadnod! - mondta Nico, bár ezzel most egy kicsit sem segített a lánynak.
- Hogyne akadnék ki. Összejöttem Alonsoval. Én! - dramatizálta túl a lány, majd egy növény levelét kezdte el csipkedni, a szálloda teraszán
- És ez még nem olyan főben járó bűn amiért akasztás jár.
- Hogy nem-e?
- De a multkor még azt mondtad hogy nem is jöttetek össze. - mondta Nico akinek már egy kicsit elege volt.
- Tulajdonképpen ez igaz is. Ő megcsókolt aztán meg nem volt semmit csak másnap reggel meg elhúztam előbb Szingapúrba mint ő.
- Hát akkor? - kérdezte Nico aki még mindig tűrte Alejandra kifakadását.
- Danica nem beszél velem! Átnéz rajtam. Úgy látszik mindenki más is, azért elég gyorsan elterjedt nem? És még én vagyok pletykás.
- Nos szerintem nem ez a lényeg.
- Hát akkor mi? - ült fel a szálloda erkélyének korlátjára.
- Az hogy szereted-e vagy nem. - mondta Nico igazán egyszerűen
- És ezzel mi oldódik meg? - értetlenkedett Alejandra
- Minden. Ha rájössz hogy szereted akkor minden maradhat a régiben, ha viszont nem akkor akár el is felejtheted az egészet és Danica se lenne féltékeny.
- Igazad van. - látta be Alejandra
- Nos?
- Nem tudom.
- Valamiért tudtam hogy ezt fogod mondani. - húzta fel a szemöldökét, Nico
- Tényleg nem tudom egyszer azt hiszem hogy szeretem máskor meg nem! Nem értem. Nekem ehhez idő kell! Sok idő. Elég szarul érzem magam.
- Azt meghiszem. Összejössz azzal a pasival aki a barátnődnek is tetszik. Ez a botrányhősnő érzék. - próbálta elhumorizálni Nico
- De hogy én hogy nem vettem észre hogy tetszik neki?
- Mert vak vagy azért. - mondta Nico
- Te most kinek az oldalán állsz? - kiáltott fel Alejandra
- A tiéden te idióta. - nevetett Alejandrán - Ki másén is állhatnék?
- Te egyre kedvesebb vagy. - mondta szarkasztikusan - A végén még szövetséges nélkül maradok.
- Azt kétlem, Tom akár egy szavadra is ugrik. Nem meglepő hogy miért! - mondta kaján vigyorral
- Az már régen volt. - nézett gyorsan a másik irányba.
- Neked régen volt de neki azért nem is annyira. Néha azért, nem csak magaddal kellene foglalkoznod hanem másokkal is. Foglalkoznod kéne azzal is hogy a szövegeiddel meg a viselkedéseddel, másoknak néha fájdalmat okozol. - mondta Nico majd ő is elfordította a fejét.
- Annyira rossz hogy ezt mondod. - nézett üveges tekintettel barátjára - De tudom hogy igazad van. Rossz de igazad van. - vallotta be majd leugrott a korlátról.
- Ugye? Mire mennél nélkülem?
- Talán sokkal többre? - mosolygott Alejandra majd megölelte Nicot - Rég volt már ilyen
jó barátom.
- És most mit fogsz csinálni? - engedte el a lányt.
- Beszélek Danicával és azt hiszem Fernandoval is, ha addig eldöntöm talán hogy mit is akarok. - forgatta a szemét reménytelenül. - De mindegy, jobb előbb mint később. - mondta majd berohant a konyhába, és egy flakon ásványvízzel tért vissza.
- Az minek? - kérdezte Nico értetlenül
- Meglátod várj türelemmel. - és kihajolt az erkélyen, úgy hogy a balkonládákba ültetett virágok tömegei éppen eltakarják, majd megvárta hogy az erkélye alá érjen egy csapat Ferrari szurkoló majd nyakon öntötte őket, és gyorsan beugrott az erkélyről.
- Hát te komolyan nem vagy normális... - kezdte el Nico a mondatot, de Alejandra berángatta őt is a szobába.
- Még rád kenik az egészet aztán nyakig leszel a bajban.
- Látom téged ez nem nagyon érdekel. - mondta majd leült az egyik karosszékbe ami a lakosztály nappalija közepén állt
- Az ilyen piti dolgok miért érdekelnének, én már annyi mindent csináltam hogy az hogy leöntök egy rakás szingapúrit az már csak hab a tortán. - vigyorgott Alejandra tovább
- Ha te mondod. - mondta Nico majd elkezdte kihúzogatni a cérnát a karosszék anyagából. - Amúgy meg hamarosan nekem is mennem kellene, lassan hat óra lesz.
- Nem maradsz még? - kérdezte Alejandra
- Még mennyi ki panaszkodni valód van? - kérdezte cinikusan
- Sok. - mondta Alejandra de ebben a pillanatban kinyilt az ajtó és megérkezett a szobatárs Danica személyében.
- Ó megzavartam, a sötét oldal tanácskozását. Nem baj, Alejandra úgy is beszélni akartam veled. Nico kérlek elmennél? - kérte Danica
- Máris. - pattant fel Nico majd azt ajtóhoz sietett, Alejandra kérőn nézett utána.
- Beszélni akartam veled Alejandra! - csapott bele a közepébe Danica
- Jaj nekem.. - suttogta maga elé Alejandra - És miről? - mondta hangosabban.
- Jaj ne add már a hülyét!
- Nem adom a hülyét tényleg fogalmam sincs hogy mi bajod van velem!
- Igaz nem adod a hülyét, ez színjátszás nélkül is tökéletesen megy! - tette karba a kezét Danica
- Miért mire gondolsz?
- Fernandora rá!
- Ó Istenem! - csapott a fejéhez Alejandra - Én komolyan nem hitte hogy szóval téged érdekel! Én akkor is csak poénkodtam amikor azt mondtam hogy milyen szép pár vagytok. Komolyan nem gondoltam hogy te szóval.. szereted.
- Mást mindent hat kilométerről kiszúrsz! Na ne mond hogy ezt nem!
- De igen képzeld!
- Nem hiszek neked!
- Tudod mit? Nem is baj! De honnan tudtad meg ezt az egészet? - kérdezte Alejandra
- Magától Fernandotól. - vágott vissza Danica
- Tessék? - esett le Alejandra álla. - Fernando ugye már itt van?
- Hogy ne lenne, 203-as szoba ha érdekel. - mondta kicsit higadtabban Danica
- Hogy ne érdekelne. És még egyszer sajnálom de számomra nem jelent semmit Fernando még ha számodra igen. - mondta Alejandra az ajtóban állva, majd becsükta az ajtót és hagyta hagy eméssze a dolgokat egy kicsit Danica. Fernandot akarta megkeresni. Nem is kellett sok hogy megtalálja, erőteljesen bekopogott az ajtón és hamarosan Fernando ajtót is nyitott.
- Szia Alejandra. - kezdet volna el a mondatot de Alejandra azonnal neki esett.
- Hogy volt képed elterjeszteni ezt az egészet! Nem fogod fel hogy mi nem vagyunk együtt, nekem fel áll a szőr a hátamon tőled! - ragadta meg a gellérját a férfinak
- Jól van na én nem gondoltam hogy téged ez ennyire zavar.
- De ez ennyire zavar! Áh jobb volt amíg utáltuk egymást. Felejtsd el az egészet. Hagyjál békén. Hagyjuk békén egymást aztán mindenkinek jó lesz. - mondta Alejandra majd sietve visszament a szobájába.