33. rész

  2010.02.10. 17:04

(Hetekkel később)
Délután volt, a nap narancsosan sütött a horizont felett, aranyszínben árasztotta el az egész pályát ahogy az év utolsó versenyére készülődtek. Alejandra átnézett a pályacsík túloldalára és Danica sötét színű tekintetével találkozott. - Még mindig nem emésztette meg a történteket - gondolta Alejandra majd ivott néhány kortyot az italából és felült a pálya kerítésére ahogy a "nagymenők" csinálják - Pedig olyan rég volt az egész. Pár hónapja, de nem baj vége a versenynek és véget ér ez a rémálom és elfelejtem őt is a többiekkel együtt és minden visszatér a régi kerékvágásba. Szerencsére Fernando sem lakik már nálam. - gondolkodott majd kidobta törülközőjét a nyakából és összekapcsolta overallját és betűrte copfját a tűz álló ruha alá, majd felvette a maszkját és sisakját majd a szíjjakkal kezdett bajlódni. Majd még vetett egy utolsó pillantást Danicára.
- Legyőzlek. - formálta szájával Danica és olyan pillantásokat küldött Alejandra felé mintha nyársra akarná szúrni. Alejandra erre csak megrántotta a vállát és beszállt az autóba.
- Csak szeretnél legyőzni. - suttogta maga elé amint benn ült, - Az elmúlt négy versenyen sem sikerült. Most miért menne? - mondta még mindig magabiztosan. Elkezdődött a felvezetőkör, Alejandra lemearadt és utolsóként autózott majd miután mindenki beállt ő szép nyugodt tempóban beállt a negyedik helyre pontosan Danica mellé. - Most mutasd meg mit tudsz! - gondolta Alejandra amikor kialudtak a piros lámpák és ő kigyorsítva, egyenesen bevágott Danica elé. De Danicának ez nem volt élg folyton Alejandrát üldözte aki már nem nagyon tudott mit csinálni a lánnyal, Danica nem tartotta a távolságot centikre autózott a hátsó szárnyaitól. Amikor Alejandra bevette a kanyart, Danica túl közel került és ütközött Alejandra autójának majd mindketten kisodródtak a pálya szélére. - Hát ez nem normális. Kiszáll én megverem. - futott át Alejandra fején a gondolta majd kiszállt az autóból és leszedte a fejéről a sisakot majd a maszkot is beledobta, füleiből szó szerint kitépte a csapatrádiót. Majd várta hogy Danica is kiszálljon.
- És még én nem vagyok normális? - kiabált Alejandra - Hogy én? Hol szerezted a jogsid meg a licenszed?
- Higgadjál már le! Te is hibáztál már csak a rövidke eszeddel ezt mindig elfelejted. Mert azt hiszed hogy Miss Cravanosa a világ közepe!
- Persze, lehet hogy én beképzelt vagyok te viszont kancsal! Nem tudod megkülönböztetni az autó elejét és hátulját!
- Mert te megtudod igaz-e? - ordított Danica az épp távozni készülő Alejandrának
- Képzeld megtudom te agyatlan. - kiabált vissza a lánynak
- De jó hogy huszonnégy év alatt eljutottál ide!
- De legalább eljutottam valahova. - szűkítette össze Alejandra a szemeit
- Büszke lehetsz.
- Nem látszik hogy az vagyok? - tárta szét a kezét Alejandra miközben bemenekült a boxába Danica elől. Alejandra bedobta a sisakját a tartópolcra majd elment öltözni. Soha nem gondolta volna hogy Danicával így fognak veszekedni és mindezt miért? Alonso miatt. Alejandrának nehezére esett felfognia azt hogy egy ilyen kis ügy szétszedte a barátságukat. - Mindegy remélem majd tisztázódik mindez. - gondolta majd kiment az öltözőből és elrakta az overallját. Lehet hogy utoljára teszi ezt? Hirtelen nyomott lett a hangulata. nem csak Danicával veszett, össze, Tommal és persze Fernandoval is. Ezek közül legjobban Tom zavarta, miután Danica elsírta a történteket Tomnak a srác nagyon megharagudott rá. - És most összejött Danicával. Szép kis bosszú - gondolta. Majd gyorsan elhessegette ezeket rossz a gondolatokat és lement a pihenőbe. Leült az egyik fotelbe és kezébe vette az egyik újságot, bele lapozott, nemsokára meg is találta magát benne, Fúriaként volt ábrázolva hajtincsei végén kígyók voltak. - Szellemes. - mosolyogta meg a képet. Nem sokkal később Danica is bejött megvetően nézett a lányra majd helyet foglalt a vele ellentétes székben. Ő is újságot kezdett el olvasni, sokáig ültek ebben a csendben.
- Szia! - jött be Tom az ajtón - Bocsánat sziasztok. - mondta amikor meglátta Alejandrát.
- Hát te meg mi a francot keresel itt? - kérdezte nem túl barátságos hangnemben, Alejandra - Akár el is húzhatsz
- Te csak ne küldj el senkit. - rivallt rá Danica
- Jó akkor megyek, én. - mondta Alejandra és kiment a pálya mellé ahol már szinte sötét volt, a futam már véget ért. Keresett egy csendes sarkot a sötétben, ahol nyugodtam tudott gondolkodni.
- Szia. - kiáltott fel valaki a háta mögött
- Nico a kiabálásaiddal fogsz egyszer megölni.
- Tudom, azért csinálom. Most pedig miért olyan bánatos a házi botrányhősnőnk?
- Mindenfélétől. Tudod a szokásos.
- Aha! Kék az ég zöld a fű? - kérdezett vissza Nico
- Valami olyasmi. - mondta Alejandra majd ráhasalt az asztalra
- Na legyél jobb kedvű, ma este lesz egy kis parti szerűség, amolyan évadzáró, szóval most van nyolc óra és tízkor lesz, a Ferrarisok rendezik. Ugye eljössz.
- Lehet. - mondta Alejandra majd hátrasimította hosszú gesztenyeszín haját. - remélem addigra összeszedem magam.
- Biztosan. - mosolygott melegen Nico - És most meséld el mi a baj?
- Danica és úgy az egész, már magam sem tudom hogy mit akarok. Tudod először baromira féltékeny voltam Danicára amikor sokat volt Fernandoval, és ezt csak nem rég láttam be, aztán most is féltékeny vagyok mert most Tommal van. Félek hogy elveszítek mindenkit magam mellől.
- Ez baromság. - mondta Nico.
- Nem nem az, Alejandra Cravanosa két szék közül a földre esett, méghozzá igen ügyesen. - dramatizálta túl Alejandra
- De ez baromság! Tudod hogy mi van? Neked sosem jó semmi, sohasem tudod megbecsülni az embereket. - kelt ki magából Nico - Mindenki szeretett téged és te nem vetted őket észre sem. Pedig nem hittem hogy te ilyen vagy. Azt hittem hogy.. szóval... hogy te jobban megbecsülöd azt aki melletted áll. De nem te mindig mást akarsz sohasem azt aki igazán szeret téged. Vak vagy Alejandra vak vagy. - mondta Nico majd az asztalra csapott és sietve elrohant. Alejandra nem szólt egy szót sem, belé szorult a szó. - Most már megint jól kiaknáztam a baráti köröm. - gondolta majd fogta magát és a szállodába ment. Sokáig emésztette magát a történteken, majd végül kikészítette ruháját a partira remélte hogy el tudja kerülni Tomot vagy, Fernandot, és legfőképpen Nicot.
- Alejandra? - kérdezte valaki a háta mögül amikor a sminkes asztal előtt ült és éppen próbált valami emberi külsőt varázsolni magának.
- Ó szia. Nem tudtam hogy már megjöttél. - mondta Alejandra Danicára nézve, majd visszafordult a tükör felé.
- Szeretném befejezni az ellenségeskedést. Nem jó ez nekem és gondolom neked sem. - Alejandra csak felállt és átölelte barátnőjét jelezve hogy az ő részéről szent a béke. - e vagy az egyik legjobb barátnőm. - mondta Danica majd el eresztette a lányt.
- Mit veszel fel estére? - kérdezte Alejandra aki a szemhéjtussal bajlódott
- A világos kék koktélruhám. - mondta majd ő is készülődni kezdett. A lányok fél tízre készen is voltak, egymás ellentétei voltak, Alejandra gyönyörű selyem ruhát viselt haja hullámjai egy vörös rózsával voltak feltűzve, Danica kék szaténruhát viselt csipkékkel egyenesre vasalt hajjal, néhány befont tinccsel. Sietve fogtak egy taxit majd a helyszínre utaztak, ami már gyönyörűen fel volt díszítve, vörös szalagokkal. A Ferraris fiúk pedig ott álltak a bejárati ajtó előtt. Bent hatalmas volt a hangulat, mindenki táncolt és nagyon jól érezte magát, csak a két lányt táncoltatták egész este. Alejandra kényesen ügyelt arra kerülje Nicot, ami egész jól sikerült mert a srác meg sem jelent az estén. Alejandra úgy gondolta egy óra elteltével hogy ideje lenne távozni, így sietve lelépett, bár olyan jó volta a hangulat hogy senki sem vette észre. Magányosan ballagott a a szállodája felé a forró éjszakában. Levette magassarkúját és harisnyás lábával járt a forró betonon, hirtelen egy alak tűnt fel a távolban, öltönyben volt és piros nyakkendőben.
- Alejandra mit keresel itt éjjel egyedül? - kérdezte Nico és hangjából, aggodalom érződött ki.
- Visszafelé, a buliról. - mondta nyersen.
- Hát akkor eléggé elkéstem - dobta be a fahumort - Ugye nem haragszol rám? - fürkészte a lány arcát.
- Nem tényleg nem haragszom. Igazad volt, mint mindig. Tényleg vak voltam nem láttam a sok közül azt aki igazán fontos. Aki mindig ott állt mellettem. És időközben rájöttem arra is hogy nem csak azért mert a barátom. - nézett a szemébe a srácnak.
- No mi mindenre nem jössz rá! - mondta Nico, majd odalépett a lányhoz és szájon csókolta.