9. rész - Ha harc...
2010.02.11. 15:59
11-re értünk vissza a hotelbe. A szobámban nem tudtam elaludni. Kell egy kis friss levegő. Beszálltam a liftbe, majd felmentem a tetőre. Kerestem valami nyugodt helyet és leültem, majd néztem a csillagokat. Eléggé elbambultam, majd hirtelen zajokat hallottam. Összerezzentem kissé. Az alakot, aki nem messze tőlem leült kezdtem kémlelni. Odacsúsztam mellé.
- Szia.
- Szia. Hát te? – kérdezte.
- Nem bírtam aludni. Gondolom te sem.
- Nem igazán.
- Holnap neked első Ferrari-s teszted. Biztos izgulsz.
- Kissé.
- Nekem is egész jól ment, neked is biztos…
- Nekem ne menjen olyan „jól” mint neked. – mondta kissé gúnyosan. Nem esett jól.
Sóhajtottam, majd nem szóltam hozzá. A gondolataimba mélyedtem. Miért ilyen ő is velem? Ilyen lenne igazi arca, vagy csak elrejti? Fél szemmel azért figyeltem. A piros pulcsi extra jól áll neki. Az a szakáll az felesleges, de nem lényeg. Még így is eszméletlen. Hú, hogy ilyen közel lehetek hozzá. Olvadozok és az illata is nagyon kellemes. Jaj, nekem.
- Azt tudod ügye, hogy nehéz éved lesz.
- Mint minden újoncnak.
- De neked nehezebb.
- Ne kezdd te is ezt a te nő vagy-ot. Simán tudok jól menni, ha a kocsi engedi.
- Aha.
- Mi a baj a női pilótákkal?
- Mások vagytok.
- Mindenki más.
- De nektek könnyebb.
- Nem hiszem. Nem is ismersz, úgy vonsz le következtetést. 2001-ben még te mondtad nekem, hogy a Formula-1-ben lenne a helyem.
- Én? – nézett rám döbbenten.
- Magyarországon volt egy gokart verseny. Te intettél le minket.
Elgondolkodott. Bizonyára nem is emlékszik rá.
- Mindegy. A pályán téged sem foglak kímélni. Biztosra veszem…
- Befognád? Harcra hívsz?
- Én? Téged? Ugyan…
- Igen! Rajta!
- Miért ne? Rendben!
Izzó szemekkel nézett rám. Viszonoztam. Megfordult, majd visszament a hotelbe. Megfogtam a nyakláncomon a medált, és adtam rá egy puszit. Ha harc, hát legyen harc. Le kell valahogy győznöm! Muszáj!
Következő napok fejlesztésekkel teltek. Egyre közeledett február 10. Vagyis a jerezi tesztek időpontja. Valamiért már nagyon várom.
|