-          Hogy érteted azt, hogy akkor lesz buli, ha hozzád költözöm? – törte meg a csendet Kimi már az autóban.

-          Úgy, ahogy mondtam. – válaszoltam. – Hozzám költözöl? – tettem hozzá.

-          Még meggondolom. – mondta. Ez nem az a válasz volt, ami szeretem volna hallani, teljesen elment a kedvem mindentől. – Miért akarod, hogy odaköltözzek, ha te úgy is elmész? – kérdezte.

-          Mert nem örökre megyek. De nem muszáj, ha nem akarsz. – motyogtam magamnak.

-          De akarok. – vágta rá idegesen. – Te tényleg nem érted, hogy szeretlek? – nézett rám.

-          De értem. Csak néha olyan furcsa vagy.

-          Te is. – válaszolta.

-          Tudom.

-          Holnap költözök. –mondta. Rám sem nézett, csak az utat figyelte.

-          Rendben. -  Több szó nem is esett közöttünk. Mikor haza értünk, mindketten elmentünk zuhanyozni. Mire beértem a szobába, Kimi már az ágyban feküdt. Gyors befeküdtem mellé és hátat fordítottam neki. Ő a hátán feküdt. Körülbelül egy órát feküdtem így, egyáltalán nem tudtam elaludni, pedig már nagyon fáradt voltam.

-          Alszol? – jött a hang mellőlem.

-          Nem. – nyögtem, de még mindig nem fordultam felé.

-          Gondolkodtam. – jelentette ki. Remek olyat is tudd. Mi lenne, ha folytatná, mert ilyen tempóba holnapra sem végzünk. – Justin tud várni augusztus elejéig?- tette hozzá.

-          Nem tudom. Valószínű. Mert? – még mindig nem fordultam meg.

-          Jó a hátaddal beszélgetni. – Fordult felém és az egyik könyökére támaszkodott.

-          Tudom. – azért sem fordulok meg. Éreztem, hogy teljesen mögém csúszik.

-          Mi lenne ha…- puszilta meg a nyakam. – ha eljönnél velem magyarországi futamra és onnan együtt mennénk Olaszországba. - kaptam még egy puszit most az arcomra. - Nekem úgy is majdnem három hét szünetem lesz. Utána Törökországban lesz futam, akkor nem jössz velem, hanem maradsz dolgozni. – harapott bele a fülcimpámba. - Én meg visszarepülök, ha végeztem, mert a következő futam úgyis Monzában lesz. Addig is tudsz dolgozni, Paolóval foglalkozni és együtt is tudunk lenni. – fordított maga felé.

-          Komolyan gondolod? – néztem rá.

-          Igen. – nézett a szemeimbe. Megcsókolt.

-          Kimi, szeretlek, de ma már tényleg nincs erőm erre. – toltam el magamtól kicsivel később.

-          Az igazat megvallva nekem sincs. –nevetett.

-          Holnap akkor tényleg ide költözöl? – kérdeztem tőle, miután befészkeltem magam a karjai közé.

-          Ha szeretnéd.

-          Szerinted, miért kérdeztem meg?

-          Jól van, na.

-          Aludjunk! – ásítottam egy nagyot. Nem kellett elringatni az biztos. Régen voltam már ilyen fáradt. Másnap reggel mikor felkeltem, Kimi már nem volt sehol. Biztos edzeni ment Markkal. Gondoltam felhívom Cat-et mert támadt egy tök jó ötletem.

-          Igen tessék? – szólt bele.

-          Szia. Én vagyok az, Nessa. Zavarok? – kérdeztem

-          Szia. Dehogy zavarsz, Heikki úgy is edzeni van. Mit szeretnél?

-          Támadt egy ötletem és kellene egy ki segítség.

-          Miben kellene segíteni? – kérdezte.

-          Hát a házavatóról van szó. Arra gondoltam, hogy szerdán úgy is elmennek a fiúk futamra. Mi lenne, ha hétvégén tartanánk a bulit. Vasárnap este, mikor megjöttek ez olyan meglepetés buli lenne.

-          Ez remek ötlet. – lelkesült fel. – Miben kellene a segítségem?

-          Egyrészt a vendég lista összeállításában, mert nem nagyon tudom, hogy kikkel szokott, mostanában barátkozni Kimi. Meg bevásárlás stb…

-          Értem. De erről Heikkinek egy szót sem, mert hihetetlenül pletykás, és elmondja Kiminek.  A többit majd megbeszéljük.

Most szombat van. A párom holmija már rég itt van, a KÖZÖS lakásunkban. Kimiék már elmentek, sőt már az időmérőn is túl vannak. Időközben kaptam egy negyedik számú segítőt is, Hanna személyében. Ő, Sebastian Vettel barátnője. Ugyan őt még nem ismerem, de állítólag Kiminek nagyon jó haverja. Így neki is lesz a helye holnap. Csak, hogy ők Svájcban laknak, ezért azt a mesét találtuk ki, hogy Hanna nem akar egyedül otthon maradni, ezért eljön Cathez. Sebastian utána jön, itt lesznek egy hétig, és innen megyünk mindannyian Magyarországra. Nem is volt nehéz ezt beadni nekik. A meghívottak listáján szerepelt többek között: Toni, Räikkönen család, a családom, Heikki és Cat, Sebi és Hanna, Cristin, Jussi és Lotta, Justin, Mark (megjegyzem óránként hív, hogy majdnem elszólta magát Kimi előtt. Még, hogy a lányok pletykásak). Meg még egy páran, akiket nem ismerek. Meg volt a bevásárlás. A lányok nagyon jó fejek voltak. Hannával is hamar összebarátkoztam. Most épp Kimivel beszélgetek telefonon.

-          Már annyira hiányzol. – mondtam neki

-          Te is nekem.

-          Mikor is értek ide holnap? – kérdeztem

-          Olyan nyolc körül.

-          Rendben, de a fiuknak se felejtsd elmondani, hogy ide jöjjenek, mert itt lesznek a csajaik.

-          Tudom. Tényleg, hogy jössz ki velük?

-          Nagyon jól. Hanna és Cat is nagyon rendes lány. Holnap együtt nézzük a futamot és jön Lotta is. De mondtam nekik, hogy esélyük sincs, mert úgy is te fogsz nyerni. – nevettem a telefonba.

-          Nem hiszem. Nem könnyű a tízedik helyről felérni a legelső helyre. – mondta csalódottan. Hát nem sikerült valami jól ma az időmérője.

-          Ugyan már, Paolo is megmondta, hogy te vagy a legjobb a világon, neked meg sem kottyan az ilyen. – biztattam.

-          Most mennem kell. Szeretlek. – mondta nevetve.

-          Én is szeretlek és sok sikert holnapra. – válaszoltam.

-          Köszönöm és álmodj velem.

-          De te is.

-          Én veled fogok. – vágta rá sunyin. Én csak nevettem és letetten. Holnap mindenki itt fogja nézni a futamot, a meghívottak közül. Kivéve persze a fiukat. Még Justin is eljön, reggel érkezik a repülő gépe, meg akarja ismerni Kimit. Paolo most kiránduláson van az óvodával, így ő nem jön sajnos. Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Másnap délbe keltem arra, hogy csöngetnek. Mikor megláttam az órát a szívbaj jött rám. Hogy tudtam eddig aludni?

-          Nem mondod, hogy most keltél? – nézett végig rajtam Cat, mikor kinyitottam az ajtót, ott volt vele Hanna is.

-          Sajnálom, de éjfélig dumáltam Kimivel.

-          Nem baj. Nyomás zuhanyoz, öltözz fel! Egy óra múlva itt lesznek a többiek. Addig mi pakolunk. – én szót fogadtam, már nagyon otthon érezték magukat. Mikor végeztem, lementem és már mindenki ott ült a nappaliban. Még jó, hogy hallgattam Kimire és nem csak egy kanapét vettünk. Leginkább a család volt ott, valamint Toni, Lotta-ék, és persze a lányok.

-          Siess! Tíz perc és kezdődik. – mondta anya.

-          Én már most nem bírom nézni. – jelentette ki Paula. Amivel mindenkinek mosolyt csalt az arcára. Közben csöngettek, Rami volt olyan rendes és kiment kinyitni az ajtót.

-          Nessa, téged keresnek. – jött vissza és mögötte ott volt Justin.

-          Justin!!! – kiabáltam és a nyakába vetetem magam. Nem láttam azokat a pillantásokat, amiket mögöttem ülök vettettek egymásra.

-          Én is örülök, hogy látlak. – nevetett. – De én már öreg vagyok ehhez. – azzal letett és úgy csinált mintha egy tonnától szabadult volna meg. -  Amúgy bocs, hogy késtem, de késett a repülőgép.

-          Nem baj a lényeg, hogy itt vagy. – öleltem meg.

-          Nem maradtam el ugye semmiről?

-          Nem, de gyere, bemutatlak a többieknek. – azzal mindenkinek bemutattam. Több szó nagyon nem est, mert elkezdődött a verseny. Nagyon izgalmas lett. Paula többször szívroham szélén állt. A fiúk üvöltöttek, ha éppen valamelyik hősünk előzött, én anyáztam mikor valami nem sikerült Kiminek. Tényleg jó volt. A futam vége pedig az lett, hogy Kimi megnyerte, Heikki második lett, Sebastian pedig harmadik. Vagyis elég jó lett a végeredmény.

-          Én mondtam, hogy nyerni fog. – nyújtottam ki a nyelvem a többiekre.

-          Ahhoz képest párszor majdnem eltörted a kezem. – tette hozzá Justin. Mire mindenki nevetni kezdet. Szépen lassan kezdték befogadni a társaságba. Gyorsan arrébb pakoltuk a bútorokat, hogy ha esetleg valaki táncolásra vetemedne, legyen hely. A piákat is kipakoltuk, jeget, kaját minden egyebet. Mire végeztünk mindenki elment készülődni. Justinnak oda adtam az egyik vendégszobát. Gyorsan lezuhanyoztam. Fekete miniszoknyát, lila nyakba akasztós felsőt húztam hozzá. A hajam-kiegyenesítettem, a sminkem nagyon erős lett, mindent megtoldottam egy fekete magas szárú csizmával, egy ezüstszínű övvel és szokásos karika fülbevalómmal. Mikor végeztem már fél nyolc is elmúlott. Lementem az emeletre. A többiek is kitettek magukért. Mindenki nagyon jól nézett ki. A csajokon is miniszoknya volt, mert ez volt az egyességünk.

-          Nem semmi. – füttyentett egyet Justin. Mire én csak nevetni kezdtem. - Ennyit azokról a kosztümökről, amiket bent hordasz. Hidd el, ha egyszer így jössz be a szállodába, a fiúk is szívesebben dolgoznak. – nevetett.

-          Fejezd már be. – bokszoltam bele játékosan a vállába.

-          Tényleg gyönyörű vagy kicsim. – jött oda apa is.

-          Hát nem irigylem a pasijaitokat. – mondta Toni, mire mindenki értetlenül nézett rá. – Hát gondolom, már nagyon hiányoztok nekik. Szegények azt hiszik, ma mindent bepótoltok, erre nemhogy, nem lesz semmi, de még ingerlitek is őket. –tette hozzá nevetve. – Nem csodálkoznék ha Kimi leszarná a bulit, és rögtön ágyba vinne. –még mindig nevetet.

-          Toni, egyszer agyonverlek, amiért mindig zavarba hozol. –fenyegetem meg mosolyogva. Azzal otthagytam. Üdvözöltem a többieket. Nyolc óra előtt pár perccel egy kocsi állt meg a ház előtt. Ezek már csak a fiúk lehetnek. Gyorsan lekapcsoltuk a villanyokat és csöndbe maradtunk.

-          Nessa, megjöttem. – kiáltott Kimi. – Mi a francért van sötét?

-          Keresd már meg a kapcsolót, mert Sebi rálépet a lábamra. – morogta Heikki.

-          Azon vagyok. – mondta Kimi. – Meg van. –mikor felnyomta a villanyt mindenki teli torokból üvöltötte, hogy:

-          MEGLEPETÉS!!