A boxban felkaptam a tűzálló maszkot és a bukót. A kocsiba indultam, mikor megállított Fabian.

-          Nem sok időd lesz száraz pályán menni. Alig 1 óra. Figyelj, amint esőt észlelsz, vagy szólunk, azonnal visszajössz!

-          Értettem.

-          Addig pedig menj pár kört. Csak ügyesen.

-          Meglesz.

Bemásztam óvatosan a kocsiba. A kesztyűt felhúztam, majd zöldre váltott a lámpa. Nem sokkal később Alonso és a többiek sorra mentek ki. Én is kimentem. Elsőre még az íveket tanulgattam, próbálgattam. Első gyorsköröm után Fabian rám szólt.

-          Laura. Expo 92-ben próbáld meg rendesebben venni az ívet. A Sito Pons-ban pedig 4-es fokozattal kezd, és átválthatsz közben a kijáratnál szinte azonnal 5-ösbe. Ott sokat nyerhetsz. Figyelj jobban az ívekre és a féktávokra. Dry Sec-ben később fékezz picivel.

-          Ok. Értettem.

-          Van kb 15 perced. Utána gyere be. Esni fog és időben be kell érned.

-          Rendben.

Próbálgattam, amiket mondott. Kicsit javítottam is. Áthaladtam célvonalon, mikor 1-es kanyarban esőcseppeket észleltem a bukósisakomon.

-          Laura. Lassíts le.

-          Észleltem. Esik már itt az 1-esben.

-          Óvatosan gyere vissza. Beállítjuk az esős beállításokat.

-          Oksa.

Visszaértem és meglestem a tabellát. 2. helyen álltam. Rosberg volt az 1. Amíg a fiúk állították be az esős beállítást addig én Fabian és Franz társaságában ültem a boxfalon.

-          Nem hiszem, hogy az idő javulni fog. Valószínű marad ez az eredmény.

-          Jó időt mentél csajszi. HA még hallgattál volna rám a kigyorsításnál…

-          Fabian. Te olyan okos vagy. – nevettem.

-          Most majd mész közepes etapokat. Az esős vezetést szokd meg.

-          Rendben.

Teszt végeztével interjúk jöttek. Hamar lement, majd mentem visszafele a boxba. Hirtelen Petrov elrohant mellettem, de úgy, hogy én kibillentem egyensúlyomból és pont egy pocsolyába estem. Liuzzi és Webber nevetve mentek el mellettem. A kezem kissé fájt. Egyszer csak egy kezet véltem felfedezni magam előtt. Felnéztem a kéz tulajára.

-          Ülsz még a vízben, vagy segítsek felállni?

-          Kösz. Senki nem segített.

-          Azt láttam. Jó voltál edzésen. Néztem az időidet. Egész jók.

-          Ez még csak teszt.

-          Igaz. Majd a pályán kiderül, mit tudsz.

-          Majd remélem, csatázhatunk egy jót.

-          Állok elébe. Most mennem kell, mert vár a csapat.

-          Oksa. Akkor majd még úgyis találkozunk.

-          Persze. Szia.

-          Szia.

Hm. Milyen rendes. Még valaki, aki nem azt látja bennem, hogy egy műkörmös, plázacica vagyok, hanem vetélytársat. Remélem azért a többiek is lassan befogadnak.