Reggel borzalmas fejfájásra keltem. Szememet bántotta a beszűrődő fény. Mi történt? Hol vagyok? Megvártam, míg kissé javul a fejem, majd lassan körbenéztem. A ruháim szanaszét voltak. Mellettem üres volt az ágy. Mi történt? Várjunk csak… Te jó ég. Rémlik, azt hiszem valami. Vagyis inkább valaki. De ki? Felültem és felöltöztem. Lassan szédelegve kimentem a konyhába. Jaime egy fehér, piros szívecskék boxerben ült az asztalnál. Amint meglátott elvigyorodott.

-          Ne nevess. Szörnyen fáj a fejem.

-          Szegénykém. Sajnáljalak meg? Elfoglaltátok a szobám, és az ágyat felavatjátok? Nem az én dolgom lenne?

-          Felavatni? – vörösödtem el.

-          Direkt erre a hétvégére vettem.

-          Bocsi. Én… nem tudom mi ütött belém.

-          Ne aggódj. A másik jómadarat is leszidtam.

-          Jaime. Igen, tudom, hülye vagyok, de… Kivel… Mondd el kérlek.

-          Elmondhatnám. – állt fel, és kezdett el egy kávét csinálni.

-          Tehát.

-          Mondom, elmondhatnám. De nem mondom.

-          Miért?

-          Mert megígértem neki, hogy nem teszem.

-          De… nem árulom…

-          Bocs. Köt a titoktartás.

Egy bögre kávét rakott elém, majd elkezdett reggelit csinálni.

-          Nem ítélsz el?

-          Miért tenném? – fordult felém.

-          Mert lefeküdtem azzal a valakivel.

-          Nem voltál teljesen észnél. Se te, se ő.

-          És ki volt Ő?

-          Nem húzol csőbe.

-          Ismerem? Csak ennyit mondj!

-          Lehetséges. – tolt elém pirítóst is.

-          Így nem tudok enni. Azt sem tudom kivel… Kérlek.

-          Nem mondhatom el. De ne aggódj. Ismerem a srácot.

Bólintottam halványan, majd elkezdtem a pirítóst eszegetni. Gondolkodjak vissza. Ki lehetett az? Fekete póló. Megettem a reggelit, majd bementem a fürdőbe rendbe rakni magam. Megmostam az arcom, mikor a szennyes tartóban egy eléggé ismerős pólót vettem észre. A fekete póló! Kikaptam, majd Jaime-hez mentem.

-          Ez? Hogy kerül ide?

-          Itt hagyta. – mélyedt vissza az újságba.

-          Jaime. Ha nem árulod el ki volt, ezzel kötözlek meg, és megbánod!

-          Nyugodj le. Nem mondom el.

-          Te vagy a legjobb…

-          Nem hat.

-          És ha csak a vezetékneve kezdőbetűjét mondod el?

-          A-A.

-          És ha cserébe kitakarítok itt és… bármit megteszek.

-          Ez már jobban hangzik. Eljössz velem este Fernando-hoz pókerezni.

-          Nem tudok póke… Oké. Benne vagyok.

-          A.

-          A?

-          A. Irány takarítani! – olvasta tovább az újságot.

Sokra mentem vele. A. Mindegy. Egyelőre most azon kéne törni a fejem, hogy ne égjek le nagyon Ferni előtt.