Megnyugodhattam. Kisebb felbolydulás volt, mikor kiderült, hogy összeházasodtunk, de megúsztuk a dolgot. Sajnos Seb nem tudott nyerni a hazájában, de nem keseredett el. Majd a Hungaroringen jött egy újabb kiesés. Kissé mérges volt, de gyorsan megnyugtattam. Szerencsére Felipe is gyorsan gyógyult a komoly sérüléséből. Majd a ralin Kimi szépen felborult. Az első pillanatban megijedtünk, de mikor már sokadjára néztük vissza, dőltünk a nevetéstől. A finnországi hét után meglátogattuk a Vettel családot (ismételten), utána pedig visszamentünk Svájcba, ahol jöhettek a fotózások. Készítettünk egy újabb promóciós sorozatot a Red Bullnak, ami megint remekül sikerült. Valenciában Rubens győzött, nálunk a motor felmondta a szolgálatot. Nem véletlen nem ünnepeltünk. Majd irány Belgium, ami fejedelmi verseny volt. Szinte tomboltam, mikor megláttam Kimit az élre állni. Mindenki tudta, hogy akár 3 keréken, vagy motor nélkül is nyer. És nem tévedtünk. Seb is a dobogón állhatott. Láttam rajtuk, hogy mennyire boldogok, hogy együtt ünnepelhetnek. Örültek egymásnak és az eredménynek. Monzában kellemes idő fogadott minket. Nekem már nem volt annyira kellemes, hiszen szenvedtem egy rosszulléttől. Csütörtökön képtelen voltam kimenni a pályára, ami nagyon aggasztotta a férjem és a barátainkat is. És ez nem változott egész hétvégén. Sebinek sem jött össze a dolog, csak 8. lett.

-Hogy vagy, kicsim?- kérdezte, mikor odaért hozzám. Túlélte az interjúkat is, szabad volt 2 hétre.

-Voltam már jobban is, de most nem vészes. Csak reggel elviselhetetlen.- fintorogtam és párom oldalán bementem a home-ba. Ott Petra húzott félre, amíg Seb elment öltözni.

-Mit érzel, mikor rosszul vagy?- kérdezte halkan.

-Hányingerem van. Az elmúlt 2 napon a reggeli távozott is.

-Mikor jött meg utoljára?- lett izgatott.

-Nem gondolod, hogy…- kezdtem kissé mérgesen, de elakadtam. Számolgatni kezdtem. Legalább háromszor lefuttattam magamban a naptárat és a ciklusom időpontját. Pontosan 1 hete kellett volna, hogy megjöjjön. De nem történt semmi.

-Érted már, hogy mire gondolok?- nézett rám sokatmondóan a lány.

-Egy szót se senkinek. Majd értesítelek!- adtam neki 2 puszit és csatlakoztam a férjemhez. Visszamentünk a szállodába, összepakoltunk és estére már a saját ágyunkban aludtunk el. Reggel ismételten jött a rosszullét.

-El kell mennünk orvoshoz, amint jobban leszel.- jelentette ki Sebastian.

-Még ne… Lenne egy dolog, amit előtte el akarok intézni.- vágtam rá azonnal.

-Édes, napok óta minden reggeled így indul. Mire akarsz még várni?- simogatta meg az arcom. És ekkor megjött a felmentő sereg. Valaki rátámaszkodott a csengőre.- Még visszatérünk rá.- adott egy puszit és lement ajtót nyitni. Alig tárta ki azt, betódult rajta Anabell, Jane, Kimi és Fabian. A lányok szó nélkül az emeletre mentek, míg a srácok megálltak.

-Mi történt?- nézett a fiatal német barátaira.

-Jó kérdés.- rázta a fejét Kimi és a nappali felé vette az irányt.

-Jane azt mondta, hogy valami női dolog és amíg nem szólnak, eszünkbe se jusson felmenni.- felelte unokaöcsém. Ezalatt odafenn bezárkóztunk a hálóba.

-Hoztunk 4-et, ennyi volt a gyógyszertárban.- adták át a dobozokat a lányok. Utána betuszkoltak a fürdőbe, hogy csináljam meg őket. Végül jöhetett a várakozás. Elmondták, hogy melyik mennyire pontos. Fogalmam sem volt, hogy miért hozták el mindet, ha nem is olyan pontosak. A lejárt idő után alig mertem megnézni a kis készülékeket.

-Na? Mit mutatnak?- kérdezte Bell.

-Ada, mondd már! Beleőrülök a kíváncsiságba.- folytatta Jane.

-Mit mondtatok, mennyire pontosak?- kérdeztem.

-Az első eléggé pontatlan, a második 75%, a harmadik 87%, az utolsó pedig 95%. De miért?- jött be mindkét lány.

-Az első negatív. A többi pozitív.- meredtem magam elé.

-Ez fantasztikus!- ugrott a nyakamba J.

-A legjobb dolog a világon!- ölelt át Ana is. - Már csak az a kérdés, hogy Sebastian akarja-e.

-Mindennél jobban.- suttogtam és megjelent az első, kissé még bizonytalan mosolyom.