17. rész - Medál?
2010.02.18. 16:55
Megérkeztünk este Fernando-hoz. Jaime kopogott. Kirázott a hideg. Nem akarom, hogy megint bunkó legyen. Nyílt az ajtó.
- Sziasztok. – mosolygott nagyon.
- Szia Fer. Mi ez a jókedv?
- Semmi Jaime. – ölelte meg, nekem meg adott egy puszit. Beléptünk. Egy asztalnál Robert és Fisico ültek.
- Sziasztok!
- Hali. Üljetek le.
- Kinek oszthatok?
- Nekem! – jelentkezett Jaime.
- Én most kihagyom. Nem tudok pókerozni.
- Nem tudsz? Akkor megtanítalak. – mosolygott Fer. Mi baja? Leültünk külön, majd elkezdte magyarázni.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Miért vagy most rendes?
- Hm?
- Eddig bunkó voltál velem. Mi ez a nagy változás?
- Rájöttem, hogy hülye voltam. Még te is újonc vagy. Nem kéne egyből bunkóznom.
- Értem.
- Én is kérdezhetek?
- Persze. Mi lenne az?
- Mi van a medálodban? Kép?
- Honnét tudod, hogy van medálom? – néztem rá. Általában a ruháim alatt van. Mikor láthatta volna?
- Őőő… egy képen láttam, hogy van medálod.
- Jah. Hát… nem mondhatom meg. Titok ki van rajta.
- Értem. Nos, minden világos?
- Kb igen.
- Akkor szállj be te is egy menetbe. Én hamar csinálok egy kis pattogatott kukoricát.
- Oksa.
(Jaime)
- Srácok. Egy menetből most kiszállok. Innom kell valamit.
- Oké. Siess.
Kimentem a konyhába. Fer bejött.
- Jaime. Mit csinálsz itt?
- Láttam, beszélgettél vele.
- Beszélgettem, igen. És?
- Nem is olyan szörnyű, igaz?
- Jó. Kivételesen most neked volt igazad.
- Látod? Beszélsz vele majd róla?
- Miről?
- Tudod jól!
- Jaime. Ez az én ügyem.
- Meg az övé is.
- Ne avatkozz bele. Semmi közöd hozzá.
- Egy jó barátom. Nem tehetsz vele akármit. Meg fogom védeni, ha kell. Még ellened is. Ha úgy látom, el fogom neki mondani.
- Akkor megszegnéd az ígéreted!
- Egy jó célból. Most visszamegyek a többiekhez. Szevasz!
|