(Laura)

A srácokkal jót játszottam. Tényleg csak az kell, hogy Ferrel jóban legyek. Úgy néz ki a többiek követik őt. Jaime visszaült elég morcosan, majd őt Fernando követte. Elég feszült lett a hangulat. Amikor egy lapot leraktam hirtelen Fer:

-          Azt nem rakhatod le! Hogy lehet valaki ennyire béna? – kiáltotta. Mindannyian döbbenten néztünk rá. – Mit nézel így?

-          Bocs. – dobtam le a kártya paklit a kezemből, majd kirohantam…

(Jaime)

-          Mit műveltél? Normális vagy?! Hogy kiabálhattál vele??? VELE?

-          Ne szólj bele! Azzal kiabálok, akivel akarok!

-          Mi ütött beled? Eddig nem akartam felhozni ezt, de nem csodálom, hogy Raquel elhagyott. Jól tette! Egy ilyen őrült mellett nem lehet kibírni egy életen át!

-          Hogy mondhatsz ilyet!

-          Úgy ahogy Te leüvöltötted a fejét! – léptem elé. A fiúk felálltak.

-          Nem tudhatod, mi van bennem! Nem érthetsz meg!

-          Azt hittem, megérdemelsz még egy esélyt. Ez a lány különleges nagyon. Te ezt nem látod. De tudod mit, nem engedem, hogy a közelébe kerülhess! Összehozom egy barátommal! Sziasztok, srácok!

-          Jaime! Nem dönthetsz más emberek helyett! Hallod?

Kisiettem. Laura épp taxit próbált fogni. Közben zokogott. Oda siettem, és megöleltem.

-          Sajnálom, hogy elrántgattalak ide.

-          Ne is említsd fel. El akarok tűzni.

-          Figyelj rám. A pályán le fogjuk verni!

-          Jaime. Engem Fer motivált, hogy küzdjek. Már nem bírom tovább.

-          Kislány. Most motiváljon az, hogy megverjük őt! A kocsi ott lehet az élmezőnyben is akár. Bízz bennem. Együtt megcsináljuk. Csapattársak vagyunk.

-          Hogyan győzünk le egy Ferrari-t?

-          Ügyesen. Jók vagyunk. Figyeld meg!

-          Olyan rendes vagy. Mint egy vigyázó nagytestvér.

-          Te meg mintha a hugicám lennél.

(Laura)

Mosolyogtunk ezen, mindketten. Nagyon megszerettem a lüke fejét. Hirtelen valaki a kezemhez ért.

-          Laura? Kicsim? Te vagy az?

-          Te? Hogy kerülsz ide?