20. rész - Nem győzhet le!
2010.02.18. 16:57
- Velem.
- Ez… butaság. Hisz te nem is…
- Általában nem iszok. De, ez épp kivétel volt. Nem tudom mi történt.
- Akkor innét tudtad a medált!
- Innét.
- Őszintén, nem értelek. Néha olyan furcsa vagy.
- Mert? – nézett rám nagy szemekkel.
- Néha… Úgy viselkedsz, mint egy bunkó állat. Máskor pedig tök rendesen el lehet veled beszélni.
- Nehéz mostanság az életem. Senki nem ért meg. Most váltam el a feleségemtől.
- Sajnálom. Viszont másoknak is lehetnek problémái. Nem gondolod?
- De. Igaz.
- Szerintem felejtsük el azt az estét. Legyünk haverok, ok? – nyújtottam a kezem. Úgy fájt ezt kimondani. Legszívesebben most is átélném úja, habár nem sokra emlékszem belőle.
- Ezek után nem hiszem, hogy képes lennék a haverod lenni.
- Hogyhogy?
- Te tudsz rám úgy tekinteni, hogy ne gondolnál az estére?
- Egy próbát…
- Inkább maradjunk ellenfelek.
- Elegem van! Játszol itt az érzelmeimmel! Mit hiszel? Hogy jogod van ehhez azért, mert Férfi vagy? Nem! Ezen túl ellenfelek leszünk! Viszlát, az aszfaltcsíkon baby! Ott előzz meg, ha tudsz!
- Laura… Várj!
- Hagyj békén! Ha harc kell, megkaphatod!
Kimentem a szobájából. A recepción megkérdeztem Jaime melyik szobában van, majd hamar felmentem. Kopogtam. Szinte azonnal nyílt az ajtó.
- Te tudtad mi?
- Mit?
- Hogy Alonso-val feküdtem le akkor!
- Elmondta?
- El! Felajánlottam, hogy legyük haverok. Nem kellett neki. Tehát maradunk eredeti tervnél. Megverjük a pályán.
- Laura. Ez már beszéd!
- Én akarok a legnagyobb ellenfele lenni a pályán. Nem győzhet le! Senki nem győzhet le engem!
Miután lehiggadtam kissé vettem egy gyors zuhanyt, majd a kétágyas szobában elfoglaltam az egyik ágyat. Kemény nap volt a mai.
|