A kezem remegett, mik�zben megnyomtam a mobilomon a h�v�s gombot. Nem kellett sokat v�rnom, Seb felvette.

-Szia, kicsim! Mes�lj, mi volt?- k�rdezte vid�man.

-Seb... �n egy hatalmas �r�lts�get csin�ltam.- mondtam ki. �reztem, ahogy az els� k�nnycsepp v�gigfolyik az arcomon.

-Ada, mir�l besz�lsz?- k�rdezte kiss� gyan�san.

-Megcs�koltam Kimit.- suttogtam. Hossz� csend �llt be. Akkor m�r tudtam, hogy nagy hiba volt a cs�k. Nem kellett volna ennyire felel�tlennek lennem. Nem lehetek ennyire gyerekes, f�leg akkor nem, mikor a kisbab�nkat v�rom.

-Mi�rt?- k�rdezte meg v�g�l.

-Abban a pillanatban j� �tletnek t�nt. Be akartam bizony�tani, hogy nincs t�l Anabellen, mondhat b�rmit. Ott �lltam el�tte �s akkor �gy gondoltam, hogy ebb�l r�j�n. Most m�r tudom, hogy nem kellett volna.- kezdtem el s�rni.

-Hol vagy most?- k�rdezte meg. Hangja semleges volt.

-F�lre�lltam nem messze Kimi h�z�t�l.

-Akkor most nyugodj meg sz�pen, �s csak akkor indulj el, hogyha teljesen megnyugodt�l. �g�rd meg nekem!

-Meg�g�rem!- ny�gtem ki nagy nehezen.

-V�rlak!- mondta m�g, majd letette. 20 percembe telt el�ll�tani patakz� k�nnyeimet, majd elindultam haza. Nem hajtottam, megfontolt �s lass� voltam. A m�skor n�h�ny perces �t most eg�szen egy negyed �r�ba telt. Kiss� megremegett a kezem, mikor behajtottam a h�z el�. Kisz�lltam, majd bementem a lak�sba. Sebastian kinn �cs�rg�tt a teraszon a hinta�gyunkba.

-Sajn�lom!- mondtam, mikor kil�ptem. A k�nnyeim �rul�kk�nt kibuggyantak.- T�ged szeretlek a vil�gon a legjobban. M�g egyszer k�ptelen lenn�k elvesz�teni t�ged. Nem akartam, hogy ez legyen. K�ny�rg�m, bocs�ss meg!

-Sssss- l�pett mell�m �s megsim�totta az arcom.- Nincs baj.- h�zott mag�hoz �s szorosan �t�lelt.- Tudom, hogy m�sokn�l ez szak�t�ok, de n�lam nem. Nem tudtam elk�pzelni, hogy milyen volt a helyzeted, de megpr�b�ltalak meg�rteni. Te csak seg�teni akarsz. �s ez a l�nyeg. Nem rovom fel neked, hogy megcs�koltad. Lehet, hogy m�ssal, m�s helyzetben �n is hasonl�an cselekedn�k. De ahogy mondtad, �n is t�ged szeretlek a legjobban. �s m�g egy elv�l�st m�r nem �ln�k t�l.

-T�l j� vagy.- b�jtam a karjai k�z� m�g jobban.

-Mindenki hib�zhat. Te is, �n is, Kimi�k is. Mind hib�zunk. �s ez az �let rendje. Aki pedig k�pes szeretni, az k�pes megbocs�tani.

-K�sz�n�m, hogy vagy nekem!

-�desem, nyugodj meg!- kezdte el simogatni a h�tam.- Vigy�znod kell magadra �s a bab�nkra is.

-A bab�nkra...- motyogtam �s magamban elkezdtem ism�telgetni ezt a sz�t. Nem kellett sok id� �s elj�tt a v�rva v�rt nyugalom. Csak �lltam �s belesimultam az �lel�s�be. Minden porcik�m k�ny�rg�tt az�rt, hogy mellettem maradjon.

-Jobban vagy?- k�rdezte l�gyan.

-Szeretlek!- suttogtam �s nyomtam egy cs�kot a nyak�ra, mivel azzal volt egy magass�gban a sz�m.

-�r�l�k, hogy itt vagy a karjaimban, de m�r elm�lt 4 �ra is. Ideje lenne enned valami laktat�t, majd visszamenni a l�nyokhoz, nem?

-Igazad van.- b�jtam ki a karjaib�l. Bement�nk a konyh�ba, ahol ettem, majd el kellett indulnom haza. Egy�tt hagytuk el a h�zat. � ment Kimihez, �n pedig haza a lak�somba. Eg�sz �ton az�rt k�ny�r�gtem, hogy bar�tn�m �llapot�n ne rontsak. F�ltem, hogy mi lesz, mikor megmondom neki. Csak azt rem�lhettem, hogy Anabell nem lesz r�m m�rges.