- Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Lucastól, miután kitisztult a feje az első sokktól.

- Csak Kellan felajánlotta, hogy elhoz hozzád – válaszolta Lucas ártatlanul. Sonny először küldött egy gyilkos pillantást Kellan felé, majd arra gondolt, hogy lehet csak túl reagálja az egészet

- Arra gondoltam hogy alhatna nálad, míg nem kap szállást a Campuszban – mondta Kellan

- Ő, soha. Olyan isten nincs hogy ő az én házamba még egyszer betegye a lábát – válaszolta Sonny dühösen.

- Nem értem mi a bajod, délelőtt még annyira feldobott voltál, hogy jön

- Ugyan Kellan ne légy ennyire hülye. Egyáltalán nem voltam feldobva attól, hogy ez idejön. Csak te voltál feldobva, és te magadon kívül senkit sem veszel észre. Önző vagy, és nem is értem hogy Ashley miért van veled, nem érdemled meg őt – zúdította Kellanra minden haragját Sonny. A srác meg csak leforrázottan pislogott, mint béka a homokban.

- Hagyd Kellan, könnyelműség volt azt hinnem, hogy Sonny akár csak látni is hajlandó engem. Ne csinálj belőlem gondot, majd alszom szállodában – mondta Lucas. A modora még mindig simulékony volt a mosolya tenyérbe mászó és elviselhetetlen.

- Igen Lucasnak igaza van. Ne törődj vele, nem ér annyit. Kihasznál és mikor már nem lesz rád szükség egyszerűen nem vesz rólad többé tudomást – Sonnyt nagyon felmérgesítette hogy Lucas azt hiszi hogy hajlandó lesz úgy tenni mintha semmi sem történt volna, de ezt nem fogja lenyelni.

- Azt már nem, akkor inkább aludj nálam – háborodott fel Kellan, igazából nem is azon, hogy Sonny teljesen érthetetlen módon elutasítja hogy szívességet tegyen egy barátjának, hanem azon amiket mondott.

- Akkor szevasztok – mondta mérgesen majd bevágta maga mögött az ajtót.

- Belé meg mi ütött? Nem szokott ennyire kiborulni? – értetlenkedett Kellan, ahogy a kocsi felé indultak

- A mi kapcsolatunk eléggé viharosan ért véget – magyarázta Lucas – Legyen elég ennyi, nagyon úgy néz ki a dolog, hogy ő lezárta, és nem szeretne róla beszélni, majd ha úgy érzi elmeséli neked – tette hozzá diplomatikusan Lucas, miközben beült Kellan mellé a kocsiba – Nagyon úgy fest a dolog, hogy nem kellett volna idejönnöm, de hát szó nélkül lépett le, én meg annyira megörültem neki, hogy végre van róla életjel. El sem tudod hinni mennyire aggódtam érte.

Sonnynak nagyon nagy erőfeszítések árán sikerült csak a könyvre koncentrálnia, de így sem tudta befejezni, így hát inkább fogta magát és lefeküdt aludni. De hosszasan csak bámulta a plafont. Először azzal cukkolta magát, hogy újra és újra lejátszotta magában Lucas arcát és az alantas stílusát, amit Kellan még nem lát át. Aztán arra a következtetésre jutott, hogy talán csak tényleg túlreagálja a dolgot, és tényleg nem volt semmi hátsó szándék abban hogy Lucas eljött hozzá. Végül is az is lehet hogy aggódott érte, hiszen szó nélkül lépett le. Az is lehet hogy Lucasnak mégis fontos volt. Ugyan Sonny ne ámítsd magad, ha tényleg szeretett volna, vagy ha fontos lettél volna akkor sosem üt meg, és bízik is benned. Sonny akaratlanul is az arcához ért, pont oda ahol Lucas megütötte, még mindig tisztán élt benne annak az éjszakának az emléke, újra eluralkodott rajta a félelem. Olyan jó lenne ha nem lenne egyedül, de az a valaki akit maga mellett szeretne tudni, most gyűlöli mert azt hitte hogy átverte. A lehető legkisebbre gömbölyödött össze az ágyán, és várta hogy elmúljon az éjszaka. De a megváltás, nem a hajnal első sugaraival érkezett, hanem egy rövidke üzenettel, melyre Sonny úgy vetette rá magát mint éhező párduc a sebzett vadra. „Szia van egy tábla csokim, meg egy jó filmem” jött az üzenet Tristantól. Sonnynak sem kellett több, azonnal írt is választ Tristannak

„Egyedül vagyok otthon, és van popcorn” Sonny pakolni kezdett a hálószobába, mert nem állt szándékában a nappaliban filmezni. „ Itt vagyok előtted” jött az sms és Sonny már az ajtóban is termett.

- De jó hogy itt vagy – ugrott a srác nyakába.

- Én is örülök neki – mondta Tristan és a kanapé felé indult.

- Valami kényelmesebbre gondoltam – mondta Sonny és a hálószoba felé indult. Tristan csak vállat vont és követte.

- Mi a film? – kérdezte Sonny, miközben az ágyra rakta a hatalmas tál kukoricát, az ágy melletti szekrényre pakolt két poharat és egy üveg még gyöngyöző kólát.

- Nem tudom, még nem láttam, de azt mondják jó kis film.

- Ugye nem valami romantikus maszlag. Ahhoz most nincs hangulatom – mondta Sonny majd kivette Tristan kezéből a DVD-ét és elolvasta a film címét. – Szex telefonhívásra. Így elsőre jónak tűnik – állapította meg. Majd berakta a lemezt a lejátszóba, és letelepedett az ágyra. Tristan visszafogottan ült az ágy szélén.

- Na mi van félsz tőlem? – kérdezte Sonny.

- nem dehogy – mondta Tristan kicsit megszeppenve. Levetette a drága bőr cipőjét majd elnyúlt az ágyon. Sonny kibontotta a csokit, és Tristan hasára karta. Onnan majszolták, és közben nézték a filmet.

- Kérdezhetek valamit? – kezdte komolyan Sonny

- persze.

- Még mindig vonzónak találsz? – kérdezte Sonny, ahogy Tristan fölé hajolt. A felsője kicsit félre csúszott és látni lehetett a melltartóját.

- Sonny ezt nem most kellene megbeszélnünk – hárított Tristan, és kicsit eltolta magától a lányt

- Miért nem, mi bajod van az időzítéssel?

- Csak annyi hogy most nem vagy olyan érzelmi állapotban hogy racionálisan tudj dönteni. És én nem akarok tőled semmi olyat amit esetleg holnap reggel megbánná.

- Hogy érted, hogy nem vagyok olyan érzelmi állapotban

- A volt barátod miatt – válaszolta Tristan

- Honnan tudsz Lucasról? Várj Kellan küldött? – kérdezte gyanakodva

- Nem, csak találkoztam vele, és mondta hogy valamiért ki vagy borulva, én meg teljesen önszántamból jöttem – mentegetőzött Tristan – De ha gondolod el is mehetek – ajánlotta fel

- Dehogy, kérlek ne – mondta Sonny esdeklő hangon. – És köszönöm, hogy nem éltél vissza a helyzettel – tette hozzá, és odabújt a fiúhoz. Tristan átkarolta a lányt, majd megcsókolta a homlokát

- Ha tudnád mekkora erőfeszítésbe kerül – suttogta, majd szótlanul egymáshoz bújva nézték végig a filmet.

- Kösz a szép estét – mondta Tristan, de Sonny nem válaszolt. Elaludt a film alatt. Tristan óvatosan elengedte a lány testét. Kimászott az ágyból, betakarta a lányt. – Jó éjszakát – suttogta halkan, majd búcsúzóul még egy apró puszit nyomott a lány fejére. Fogta a cipőjeit és hangtalanul elindult az ajtó felé. de szerencsétlenségére az egyik darab parketta a talpa alatt ropogni kezdett ahogy rálépett. Óvatosan megfordult hogy megnézze Sonny felébredt e, de a lány csak kicsit mocorogni kezdett. Ahogy újra felemelte a lábát a padló újra recsegni kezdett

- Te meg hova mész? – kérdezte Sonny, és a kezével Tristan üres helyét tapogatta.

- Haza – mondta tRistan halkan

- Kérlek maradj is, szükségem van rád – suttogta Sonny félénken.

- Rendben – válaszolta Tristan. Visszatette a cipőjét az ágy mellé, majd levetette a ruháit, minden egyes darabot nagy gonddal hajtotta össze. Csak az alsó nadrág maradt rajta, óvatosan bebújt a takaró alá. Sonny meg újra a mellkasához fészkelte magát és már újra csak az egyenletes egyre lassuló szuszogását lehetett hallani. Tristan halkan felsóhajtott, majd lehunyta a szemét és aludni próbált. Nem sokkal később halk neszelés hallatszott a bejárat felől. Tristan még mindig fent volt. Tristan tudta, hogy Sonny együtt lakik egy csajjal Stepheninek hívják a lányt, és hogy barátja van. Két ember hangját hallotta, halk, boldog, szerelmes suttogás szűrődött be a szobába.

- Ébresztő hétalvó, hasadra süt a nap – rontott be Steph Sonny szobájába minden figyelmeztetés nélkül. Elállt a szava mikor meglátta hogy Sonny nincs egyedül az ágyban. Tristan mellkasára hajtotta a fejét és úgy aludtak egymást átölelve. Csendben sarkon fordult majd lábujjhegyen kisomfordált a szobából.

- Te Sonny nincs egyedül – mondta Taynak aki épp akkor ért a konyhába mikor ő.

- Hiszen felnőtt, és otthon van, azt csinál amit akar – válaszolta Taylor vigyorogva és apró csókokat nyomott Steph ajkára.

- De nem akárkivel, hanem Tristannal – jegyezte meg Steph kicsit felháborodva.

- Nem vágom mi bajod van ezzel, jó érzik magukat, meg egymást – mondta Tay egy hatalmas vigyorral az arcán.

- Disznó – vágta hozzá Steph a konyharuhát.

- Ugyan kicsim, rossz az aki rosszra gondol – mentegetőzött a srác és megcsókolta a lányt.

- Amúgy díjaznám ha felöltöznél – morgolódott Stepheni

- Nem tudom mi bajod van – tárta szét a karját Taylor majd körbefordult az asztal és a konyhapult között – hiszen nem vagyok teljesen meztelen – konstatálta, és a nadrágjára mutatott

- Jha de nem is vagy teljesen felöltözve

- Te kis pesszimista, te mindenben azt látod hogy pont félig tökéletlen

- Igen te meg hogy pont minden félig tökéletes – ismerte el Steph – Te vagy az én optimista felem

- Pontosan, így vagyunk mi ketten tökéletesek – válaszolta Taylor majd újra megcsókolta a lányt

- Khm – köszörülte meg a torkát Sonny ahogy belépett a konyhába. – Bocs – mondta és leült a megszokott helyére

- Na látod nem tudom mi bajod van, Tristan sincs felöltözve – morcogott Tay és ö is nekiállt a reggelinek. A két srácot elnézve, volt köztük némi különbség, Tay hatalmas izomtömeggel rendelkezett, míg Tristan egészen véznának tűnt mellette.

- Köszönöm a reggelit – mondta Tristan, majd felállt az asztaltól, visszament a szobába felötözni

- Ezek tényleg dugnak – jegyezte meg alattomosan Taylor.

- Néha olyan mocskos a szád – vágta a fejéhez Steph

- Igen és te ezt imádod bennem – vigyorgott a srác. Steph tudta, hogy Taynak igaza van, és hogy bele is pusztulna ha nem lehetnének együtt, mert annyira imádja őt.

- Este átjössz? – kérdezte Sonny az ajtóban állva Tristantól

- Még nem tudom mit talál ki apám, de esetleg te is eljöhetnél, apa biztos örülne neked – válaszolta a srác, és egy puszit nyomott Sonny homlokára.

- Nem túl korai még? – kérdezte Sonny

- Ugyan nincs benne semmi korai – mosolygott bátorítóan. – De majd felhívlak hogy mi a helyzet.

- Oké – válaszolta Sonny, majd megvárta míg Tristan elhajt az autójával.

- Mindent tudni akarok – támadta le azon nyomban Steph

- Nincs mit mondanom. Nem történt semmi. Azt mondta nem akar visszaélni a helyzettel. Csak azért mert most ilyen érzelmi állapotban vagyok nem fog velem lefeküdni

- Milyen rendes srác, más tuti visszaélt volna a helyzettel – mondta elképedve Steph

- Ugyan lányok, hogy lehettek ennyire naivak – szólalt meg Taylor a müzliét majszolva – Ha egy pasi így viselkedik mint Tristan az vagy elmebeteg, vagy buzi. És én speciel a másodikra tippelek. És az a legnagyobb baj, hogy még ő maga sem vallotta be magának, hogy meleg. Megjegyzem nincs semmi bajom a melegekkel, van is pár barátom aki más, és nagyon jól ki lehet velük jönni. De attól tartok Tristan még nincs tisztában az érzéseivel – magyarázta hozzáértően Taylor.

- Ugyan tudod is te – legyintett Steph, aki néha tényleg annyira kis naivan viselkedett mint egy öt éves.

- Figyeld, fogadjunk hogy meleg, és hamarosan bevallja Sonnynak, hogy pont ugyanabba a srácba szerelmes mint Sonny, esetünkben Jacksonba – tapintott rá a lényegre.

- Nem vagyok szerelmes Jacksonba – vágta rá felháborodottan Sonny

- Áh, ne nézz madárnak. Még a vak is látja. Pont olyan nyilvánvaló mint ahogy Kellan és Ashley is együtt vannak. Hidd el nekem, jó szemem van az ilyesmihez. Na de inkább térjünk vissza Tristanhoz, tipikus esete annak, hogy még nem jött rá a szexuális hovatartozására. Pedig tagadhatatlanul hordozza a jegyeket. Ahogy beszél, ahogy öltözik, és ahogy rád néz. És már bocs – itt jelentőségteljesen Stephre nézett – De eszelősen jól nézel ki, és nincs az a hetero pasi aki visszautasítana egy kis potya szexet – fejezte be a mondókáját Taylor, majd visszatért a kiadós protein dús reggelijéhez. Sonny meg csak leforrázottan ült az asztal mellett és egyre csak arra tudott gondolni, hogy mi van ha Taynak igaza van és ha Tristan tényleg a fiúkat szereti.