1. rész
2010.02.21. 17:02
"Ezt a sztorit még 2008-ban írtam... Nézzétek el nekem a hibákat, pls! :) "
- Risto a rohadt életbe! Csupán 10 perce késésben vagy, csak gondoltam figyelmeztetlek, ha netalántán még csak most készülődnél! Itt állok a bíróság épülete előtt, és az emberek már full hülyének néznek, de nem érdekel! Csak siess jó? Esetleg mondjuk föl is vehetnéd a telefonodat, ha már a jó Isten feltalálta!
- Eva! - szólt a telefonba Risto kicsit rekedtes, ám egyben őrjítően szexi hangja. - Épp egy tárgyaláson vagyok. Ne haragudj, ez közbejött.
- Na idefigyelj! Mint mondtam, én itt szobrozok! Remélem nem felejtetted el, hogy velem is van egy ügyed! Busásan meg is fizetlek érte, szóval told ide a képed most, és zárjuk le ezt az egész ügyet! - a háttérben egy másik férfi krákogása hallatszott. - Ki vagyok hangosítva? - kérdezte meg, mint aki az utolsó döfést várja.
- Ki. - Risto pontosan tudta, hogy ezért még kapni fog. - Dee, - vitte fel a hangsúlyt a szó végén, hogy némi pozitív hatást adjon. - csak egy ügyfelem ül itt velem szemben.
- Aki miatt elnapoltál. - vonta le a következtetést Eva.
- Gyere be, és megbeszéljük a részleteket. - se köszönést, se kiabálást nem lehetett hallani csak a vonal búgását. A nő gyorsan beszállt a kocsijába, és pár percen belül már az iroda előtt toporgott. Hangos köhécselésbe kezdett, hogy Risto tudatára adja, hogy kint vár. Amikor kinyílt a szoba ajtaja, egy csöppet sem kedves mosolyt engedett meg a két férfi felé.
- Hello. - köszönt, hogy legalább az illemformát betartsa. Meg sem nézte ki az a fickó, csak Ristot nézte hunyorogva.
- Fáradj beljebb! - állt félre az ajtóból a férfi, majd kezével invitálta beljebb Evat, aki ismételten megejtett egy gúnyos mosolyt felé. - Akkor majd még ezt megbeszéljük! - mondta Risto a másik férfinek. - És ne aggódj, sima ügy lesz.
- Oké, köszi. Hello! Viszlát! - köszönt el illedelmesen a lánytól.
- Viszlát! -bólintott Eva is, de ő már lelkileg abban a kényelmes forgószékben csücsült.
- Hé, az az én székem! - szólt rá Risto.
- Te meg nem szóltál nekem, hogy elhalasztják. - fintorgott, majd egy hatalmasat perdített magán.
- Ugyan már Eva! A végén még széttöröd...
- Ne ezt a szerencsétlen széket sajnáld, hanem engem!
- Eva kérlek, nyugodj meg.
- Ne beszélj így velem! - rázta meg fejét Eva, miután fölocsúdott Risto őrjítő hangjából.
- Hogy?
- Hát azon a hangodon! - zavartan elkezdett a férfi asztalán iratokat rendezgetni.
- Erre gondolsz? - beszélt ismét úgy.
- Csak tudd, hogy most nagyon utállak! - figyelmeztette a lány.
- Oké, abbahagytam. - tette fel a kezét Risto védekezően. - Tehát sajnálom. Pedig azt hittem szóltam. Biztos Jaana felejtett el, szólni neked.
- Ne kend a titkárnődre, te vagy a hibás!
- Oké...talán...
- Talán?
- Egyes szabály: sose ismerd be, hogy hibáztál. -vigyorgott a fiú.
- Tehát mikorra napolták el a tárgyalást?
- 1 hét.
- EGY HÉT? - állt le azon nyomban a forgolódással Eva. - Van fogalmad róla, hogy mennyi az az egy hét? Addig ki fogom kaparni annak a pasasnak a szemét!
- Most így odalenni azért, mert lenyúlta a cikked? - fintorgott Risto, majd rájött mekkora hibát vétett, és rögtön behúzta a nyakát.
- Na köszönöm szépen! Örülhetsz, hogy egyáltalán felbérel valaki, hogy legyél az ügyvédje, annyit pénzt kérsz egy-egy ügyért! - szedte össze a cókmókját. - Csak azért nem megyek másik ügyvédhez, mert a barátom vagy... elvileg! - csapta rá az ajtót.
- Ja, meg kedvezményt is adok... - mondta unottan, de már csak magának. Eva nem tudta mit csináljon. Legszívesebben haza ment volna, és egy kellemes fürdőt vett volna. De nem. Inkább visszaballagott, illetve vezetett a munkahelyére, hisz tudta, ha Iines megtudja, nem ma van a tárgyalás, és Eva ellebzselte a napot, neki annyi. Nemzeti és világszinten is annyi. Így hát előkereste kártyáját, és belépett az ELLE hatalmas épületébe.
- Jó napot Adam! - köszönt a portásnak.
- Miss Eva. - biccentett a fejével. A lány mindig elmosolyodott a férfi akcentusán. Nem tudott leszokni a Miss., Mister, Mrs. megszólításokról. - Hogy ment a tárgyalás?
- Ne is kérdezze! -tette fel a kezét, miközben a kártyájával szenvedett. - Elhalasztották.
- Igazán sajnálom.
- Hát még én Adam, hát még én. - mondta szomorúan, majd betömörült a liftbe. Már most elege volt ebből a napból. Nem elég, hogy még azon a hülye tárgyaláson sem esett túl, még itt kell lennie a munkahelyén, és a liftben tömörülni sok más, erősen izzadt emberrel. Persze egyből mondhatnánk, hogy ott a lépcső. De hát könyörgöm! Ki akarja megmászni a Mount Everestet? Eva nem igen volt rá jelentkező, így kénytelen volt elviselni a liftben terjengő kellemesnek igazán nem mondható illatokat.
|