Megkövülve néztem le Fernandora. EZ NEKEM MÉG KORAI- zakatolt az agyamban. Vagy teljesen más bajom van? Lehet, hogy…! Á nem! Biztos nem!

- Figyelj Zsófia- nevetett Fer- Nem muszáj most válaszolnod, mert látom, hogy meglepődtél. Én tudok várni válaszodra.

- Köszönöm- suttogtam neki- most ki kell mennem- álltam fel.

- Rendben- ült vissza a helyére és az arcát a kezébe temette.

Én beléptem a női mellékhelyiségbe és vagy egy tucatszor megmostam az arcom, mégsem tudtam tisztán gondolkodni. A világon rengeteg lány rögtön a nyakába vetette volna magát, csak én nem. Ezt annak tudom, be, hogy Nando olyan nekem, mint egy báty. De ha ezt elmondom neki az, a világ legnagyobb kegyetlensége lenne. Még a mosdóban voltam két percig utána visszamentem Nandohoz. Leültem a helyemre és megittam a maradék bort, amit rendeltünk. Utána mind a ketten egyszerre álltunk fel és egyszerre indultunk el a kocsihoz. A hotel fele feszült csend volt a kocsiban. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit is mondjak neki. Mert abban biztos voltam, hogy nemet kell mondanom. És abban is biztos voltam, hogy szakítanom kell vele, mert tényleg csak annyira szeretem, mint az összes többi bátyám.

Amikor elértük a hotel parkolóját még akkor sem szólaltunk meg. Teljes csöndben sétáltunk fel a szobánkba.

Fer kinyitotta az ajtót és előre engedett. Én bementem a fürdőbe és újra leöblítettem az arcom! Levettem a ruhám és beálltam a zuhany alá. Sokáig áztattam magam mire kiszálltam a zuhany alól. Még nem akartam Nando szeme elé kerülni, ezért eléggé elhúztam a fésülködést és a fogmosást. Viszont ezek után muszáj volt kimennem a fürdőből.

Fer még mindig a nappali kanapéján ült. Én gyorsan felöltöztem a piros pizsamámba és kimentem a konyhába.  Nando követett a tekintetével. Csináltam magam egy kakaót és Fernek is öntöttem ki egy kis narancslevet. Volt egy olyan érzésem, hogy hosszú beszélgetés áll előttünk.

Oda mentem hozzá a kanapéhoz és oda adtam neki a narancsot. Ő csak halványan rám mosolygott.

A kakaómat kortyolva ültem csendben. Ő sem szólalt meg. A gyümölcs levét csak letette a kis dohányzó asztalra és előre meredt.

- Nem akarsz hozzám jönni- szólalt meg hirtelen.

- Ez nem kérdés- micsoda megállapítás!

- Nem- nézett rám szomorú, csalódott szemekkel- nem az!

- Én…- nem tudtam mit válaszolni. Ha a teljes igazságot mondok, akkor romba döntöm.

- Szóval? Miért?

Én csak néztem a szemeibe. A meleget árasztó barna szemeibe. Hogy nem lehet egy ilyen férfibe szerelmes lenni? Hát én képes vagyok erre is! Nem vagyok belé szerelmes.

- Én nem vagyok beléd szerelmes- hadartam el gyorsan.

- Azt vettem észre!- mondta keserűen.

- Sajnálom- suttogtam.

- Miatta van?- nézett mélyen a szemembe.

- Ki miatt?- néztem rá értetlenül. Tényleg nem tudtam ki miatt.

- Szerinted?- kezdett el fel ál járkálni.

- Nem tudom, kiről beszélsz!- mondtam határozottan.

- Hát Kimiről!- tört ki és ült újra mellém.

Én megmerevedtem. Miért hántolgatja fel?

- Nem… miatta… van- mondtam ki nagy nehezen.

- Persze!- mondta eléggé gúnyosan.

- Ez az egész miattam van- fakadta sírva. Nandoban biztos felébredt a bűntudat, mert átkarolt.

- Sajnálom- suttogta a hajamba- Nem akartam. Csak tudod azt nem értem, hogy miért?

- Én szeretlek- kezdtem és tudtam, hogy most össze töröm a szívét, de tudnia kell az igazságot- Csak nem úgy. Nem szerelemmel. Olyan vagy nekem, mint egy báty. Aki segít a bajban és megvéd, ha arra van szükségem.

- Nekem még is van egy olyan érzésem, hogy van ebben valami más is.

- Mi?

- Kimi- volt az egyszerű egyszavas válasz.

- Hagyjad már azt a szegény embert. Ő neki semmi köze a történtekhez.

- Lefeküdtetek- mondta ki keményen én engem megrohantak az emlékek.

Amikor mindent elmondtam neki, mind a kettőnkben feltámadt a vágy és ezt egymáson vezettük le. Nem bántam meg. Viszont, amikor összejöttem Nandova ő mindig féltékeny volt, amikor Kimivel dolgoztam. Ok nélkül. Ez az együtt lét egyszeri alkalom volt!

- Régen volt és már akkor sem számított- mondtam neki.

- Fél éve, az nem olyan régen- vágta rá.

- Mindenképpen össze akarsz veszni?- kérdeztem meg könnyes szemmel.

Ő nem válaszolt én meg berohantam a szobába és bezártam az ajtót. Nem így akartam elválni tőle, de ő nehezítette meg.

Elővettem a bőröndöm és belehajítottam az összes ruhám! Reggel, amint lehet indulni akarok. remélhetőleg nem fogok Fernandoval találkozni.

A pakolás után bevágtam magam az ágyba és álomba sírtam magam. Alig vártam, hogy reggel legyen és haza utazzak.

Szerencsére hamar eljött a reggel. Én felvettem egy farmert és egy piros pólót és kiléptem a szobából.

Fer még a kanapén aludt. Óvatosan lábujjhegyen osontam ki a szálloda szobából és egy taxival mentem a reptérig. Ott egy fél órát kell várnom a gépre. Várakozás közben rezgett a telefonom. Megnéztem a kijelzőt, hogy ki lehet az. Nando. Írta a ki a készülék én meg kinyomtam. Hamarosan elérkezett a felszállás ideje és én mehettem haza Magyarországra. A repülő út hosszú volt, de én végig aludtam.

Amikor kiértem Ferihegyről felhítem Ginát, de nem vette fel. Remek! Akkor tömegközlekedéssel megyek haza. Szerencsére pont akkor jött egy busz, ami pont arra ment, amerre nekem szükségem volt.

Viszonylag hamar hazaértem, de várt még rám egy 20 perces út gyalog a házunkig. A bőröndöm gurulós volt így ez nem okozott problémát.

A házunk előtt egy ismeretlen kocsi parkolt. Meg sem néztem a márkáját. Beléptem a kapun és velem szembe egy olyan ember Jött, akire nem számítottam.