24. rész - Ez volt a célom
2010.02.26. 18:02
Az elkövetkezendő napokban a teszteken egyre jobban kezdtem ideges lenni. Jaime és én próbáltunk valami ésszerűt kitalálni, de semmi nem sikerült. Szombat este a pályára érkeztünk. A két fiú külön-külön már öltözött.
- Jaime. Te beszélj Dani-val. Én Ferhez megyek.
- Rendben. Sok sikert.
- Neked is.
Beléptem. Fer épp az overallját vette fel. Rám pillantott, majd ismét visszatért a saját gondolataiba. Lassan leült egy székbe és hátradőlt rajta, majd becsukta szemeit. Én az ajtónak dőltem és figyeltem őt.
- Miről szeretnél beszélni? – kérdezte. Még mindig nem nézett rám.
- Ne indulj. Lépj, kérlek vissza.
- Nem tehetem.
- Miért?
- A becsületem nem hagyná.
- Nem fogok elmenni vacsorázni. Se veled, se vele.
- Ne tedd ezt. Te motiválsz. – állt fel. Hozzám lépett és megölelt. – Most pedig… - hamar megcsókoltam, és átöleltem. Lassan arrébb sikerült araszoltatnom. A kis asztalkához értünk. Neki támaszkodott. A kezemmel sikerült elérnem azt, amire vágytam. Még egy érzéki csók, és…
- Bocsi. Ezt érted teszem! – és kisiettem a szobából, majd az imént asztalról elvett kulccsal bezártam az ajtót. Mély levegőket vettem, miközben leereszkedtem az ajtó mentén.
- Laura! Bezártad? Nem teheted! Lekésem a versenyt!
- Ez volt a célom! Képzeled, hogy azonnal meg tudnék neked ilyen után bocsátani! Félreismersz!
- Mit akarsz most? Eressz ki!
- Most magadra hagylak. Jó szórakozást!
Besiettem egy másik öltözőbe és felkaptam egy overallt, meg a bukósisakot, amit persze magammal hoztam. A kulcsot a zsebembe csúsztattam. Siettem a folyosón. Jaime jött.
- Laura? Miért vagy versenyzői cuccban? Fernando hol van?
- Bezártam az öltözőjébe. Tessék. Itt a kulcs. Ne engedd ki.
- Mit akarsz csinálni?
- Megmutatom, hogy értem SOHA nem versenyezhet egy férfi sem! Dani Sordo ötlete volt, hogy én legyek a díj. Azt még meglátjuk. – fújtattam idegesen a levegőben.
- A te kocsid a 911 Porsche. Dani egy Pagani Zonda-val fog menni.
- Oké. Szoríts értem.
- De ez baromi veszélyes Laura. Ezek ki tudja milyen versenyt futottak volna érted. Simán le fog téged hagyni!
- Nem fog! Bízz bennem!
- Nem akarom, hogy bajod essen.
- Kis őrangyalom. – öleltem meg. Sietve indultunk a kocsim felé. Dani már bent ült a kocsiban. Én is bepattantam, majd Jaime bekapcsolta az öveimet.
- Ha bármi van, állj le. Komolyan beszéltem a veszélyről. Most én sem biztos, hogy kiállnék ellenük.
- Jaime. Menned kell. 5 perc, és indulunk.
- Nagyon vigyázz.
Jaime becsukta az ajtót. Én elkezdtem koncentrálni. 5 perc után a lámpák elkezdtek kigyulladni. Miután kialudtak ráléptem teljes lábbal a gázra. Füstölgő kerekekkel elindultunk. Az ő kocsija jobban gyorsított, de a kanyarban sikeresen elé kerültem. Sokáig vezettem, viszont kevés előnyben volt részem. Folyton a nyakamban volt. Az utolsó közhöz értünk, mikor az egyik kanyarból kijövet mellém ért. Fej fej mellett haladtunk és egyre közelebb került hozzám. Kezdett leszorítani az ideális ívről. Ha nem veszem el a gázról a lábam, akkor a közeledő kanyar rázókövén végzem. Nekem jött a kocsijával és teljesen leszorított az ideális ívről. Hirtelen ötlettől vezérelve én is belementem, mire nem számított. Épp befértem az ívre, de pont a végén belém jött. A rázókő csúnyán megdobott, miközben a kocsi irányíthatatlanul, teljes erőből nekicsapódott a falnak…
|