28. rész - Idősebb Alo
2010.03.01. 15:01
Február 25.-én érkeztem Barcelonába. Délelőtt a Hotelben lepakoltam, majd mentem a pályára. Jaime épp tesztelt. A Paddockba léptem be, mikor a Ferrari Motorhome előtt elkapta a kezem egy férfi. Az igazi apám.
- Eressz el! Már mondtam, hogy nem érdekelsz!
- A lányom vagy!
- Nem! Au! Ez fáj!
- Eressze el a hölgyet, kérem.
- És ha nem?
- Hívom a biztonságiakat.
Végigmérte a helyzetet, majd eleresztett és elment. Ekkor néztem a megmentőmre. Megdöbbenésemre José Luis Alonso, Fernando apukája volt az.
- Jól vagy? Minden oké?
- Hogy? Persze. Csak egy kisebb ijedtség.
- José Luis Alonso vagyok. Fernando apukája.
- Laura Wéber. Örvendek. Én a Toro Rosso pilótája vagyok.
- Hallottam rólad. Fernando ódákat zengett rólad otthon.
- Igazán? – kerekedett nagyra a szemem.
- Leülünk a büfében? Oda indultam épp.
- Persze. Menjünk.
- Úgy látom, a fiam fejét igencsak elcsavartad.
- Én nem tettem semmit!
- Hát, ha nem is csináltál semmit, beléd szeretett.
- Annak ellenére, elég buta volt néha. Nem tetszik neki, hogy versenyzek.
- A riválisait mindig piszkálja picit. Főleg akitől tart. De aztán ezekből születtek mindig a legjobb barátságai. Robert, Kimi, Michael, Lewis. Minddel csipkelődött picit. Ne vedd túl komolyan.
- Akkor velem is megenyhül majd?
- Pár futamot bírj ki. Utána nagyon rendes lesz.
- Mit hozhatok? – jött a pincér.
- Én kávét kérnék a hölgy pedig…
- Ásványvizet. Köszönöm.
- Máris hozom.
- Szóval, hogy tetszik a Formula1?
- Még nem nagyon tudom, mert futamon nem vettem részt. Eddig élvezem.
- Hány évesen kezdtél gokartozni?
- 6-7 talán. De komolyabban továbblépni aztán csak 2001-től.
- Kérdezhetek egy kicsit személyesebbet? – a kávét lerakták és nekem az ásványvizet. – Köszönjük.
- Persze. Mi lenne az?
- Tetszik neked a fiam?
|