29. rész - Spanyol bikuci
2010.03.01. 15:03
Nagyot kortyoltam az ásványvízből. Mi legyen, mi legyen?
- Nos… Hát…
- Laura. Apa. Sziasztok. – lépett hirtelen az asztalhoz Fernando.
- Fiam. Ebédszünet van?
- Kicsit hamarabb, igen. Elektronikai hiba. A srácok most javítják.
- Aj, szegénykék. – mondtam együtt érzőn. Fer rám pillantott, majd elmosolyodott és leült a mellettem levő székbe és belekortyolt az ásványvizembe. – Hé! Az az enyém.
- Kincsem. Osztozkodunk, nem? – és megsimította az arcom.
- Elnézést, mennem kell. Még sok dolgunk van a csapattal. Örülök a beszélgetésnek José. És köszönöm. Fernando. – majd elsiettem. Még ilyet… Kincsem…
(Fernando)
- Na! Mit válaszolt?
- Semmit. Épp akkor jöttél.
- Hogy a molyrágta kabátját neki! Apa!
- De úgy látom, hogy szeret.
- Ezt tőle akarom tudni! – túrtam ingerülten a hajamba. – Amúgy, mit köszönt meg?
- Egy férfi elkapta a Motorhome előtt.
- Mi? Kicsoda?
- Ahogy hallottam, valami azt mondta neki, hogy a lánya, vagy ilyesmi.
- Így már világos. Az igazi apja. Az egy szemét állat. Múltkor is két gorillával…
- Már mesélted párszor. Hogy megmentetted a leányzót.
- Jól van, na. e látnod kellett volna azt az ütésem. Mint egy vérprofi. – vigyorogtam. Apa elnevette magát.
- Ne legyél túl egoista.
- Nem leszek. Hisz ismersz. – nevettem.
- Hozhatok még valamit uraim?
- Nekem narancslevet. Köszi.
(Jaime)
Kiszálltam a kocsiból és a mérnökömhöz léptem. Az adatokat néztük.
- Na jó. Ezeket ebéd közben mi kielemezzük. Menjél bikuci.
- Ne hívj így! Tudod, hogy nem szeretem. – löktem oldalba, majd leraktam hátra a polcra a bukóm.
- Halihó, kisbika. Hogy megy az edzés?
- Lau! Szia. Jól. Most fogják a MÉRNÖKÖCSKÉK élükön Tom kielemezni. – Tom, a versenymérnököm eljött mellettem, és oldalba boxolt.
- 1-1 bikuci! 1-1.
- Igenis, mérnököcske!
- Hülyék vagytok.
- Jaj, Lau baba.
- Még egy ilyen, és letöröm a szarvad, érthető, bikuci?
- Érthető, Lau baba…
|