(Laura)

-          Inkább menjünk ebédelni.

-          Oké. Hogy utaztál? – mentünk a büfé fele vissza.

-          Jól. Kellemesen végigszundiztam.

-          Hallottam, volt egy kis bajod.

-          Ételmérgezés. Ma még csak salátát ehetek.

-          Jobb is neked a kecskekaja. Úgyis ma van a spagetti nap.

-          Mi van? De, mi nem…

-          De, de! A csapat megegyezett, hogy ehetünk kis adagokat. – fütyörészett.

-          Jaj, és én erről miért nem tudok? Gonosz. – szipogtam.

-          Ne sírj. Én majd helyetted is eszek. – szipogott.

-          De rendes vagy.

Leültünk a büfé asztalhoz. Jaime-nek háttal ültek a Ferrarisok. Nando rám pillantott, majd egy puszit küldött. Eltakartam az arcom.

-          Mi van? – fordult meg Jaime. – Jah. Fer udvarolgat, mi?

-          Nekem csak ne udvaroljon. – a mellettünk levő asztalhoz két idősebb néni ült le. A menüt néztem, majd Fer-re pillantottam ismét. Megint küldött puszit és intett. A mellettünk ülő asztalnál az egyik néni azt hitte neki küldte. Visszaintett, majd a szájával egy cuppanósat küldött visszafelé. Jaime és én elnevettük magunkat.

-          Na jó. Rendeljünk.

-          Oké.

-          Mit hozhatok? – ért ide a pincér.

-          Nekem spagettit a hölgynek pedig salátát.

-          Értettem. Hozzuk is.

-          Köszönjük.

Hirtelen az asztalunk mellett egy 4 éves forma kislány jelent meg, Ferrari-s ruhában.

-          Szia. Ezt neked küldi Fer. – adott oda egy szalvétát a kislány.

-          Nekem? Mi lehet ez? – néztem meg.

„Ma is csinos vagy. Szeretlek. És te engem?”

Eltéptem a szalvétát.

-          Visszavinnéd Fernek?

-          Persze. – mosolygott a kislány és visszafutott, majd az egyik mérnök ölébe ült.

-          Ő Luca volt. A Ferrari egyik mérnökének kislánya.

-          Még őt is bevonja Fer ebbe a dologba? – közben a kislány ismét sietett vissza.

-          Fer megint küldött valamit.

-          Mi lenne az?

-          Egy puszi. – és az arcomra egy nagy puszit kaptam. – Fer kérdezi, hogy te nem küldesz-e neki vissza. Mert én szívesen átadom.

-          Jó, egy pici puszit. – Luca kapott puszit, majd visszaszaladt Fer-hez, és átadta. Ez után Fer jelent meg nem sokkal. Leguggolt mellém.

-          A puszi?

-          Luca már átadta. Most pedig, ha nem zavar nagyon, mi ennénk… - egy gyors gyókot lopott, majd nevetve visszament az asztalához.