31. rész - Zöld szörnyike
2010.03.02. 14:09
Jaimevel megkajáltunk, majd ő a boxba ment vissza, én pedig a Motorhomeba léptem be. Az asztalnál megláttam valakit.
- ATTILA!!!! Áááá! – ugrottam a nyakába.
- Lau! Hogy vagy kislány?
- Megvagyok!!! Úgy örülök, hogy eljöttél!!
- Ki nem hagyom az utolsó teszted az idénykezdet előtt.
- Üljünk le. Mesélj! Viki hogy van?
- Megvan. Sokszor pusziltat. Csak azért nem jött, mert a gyerkőcökre kellett vigyáznia.
- Jaj, hogy vannak a gyerekek?
- Jól vannak. Hiányolnak.
- Majd futam után összeülünk és bulizunk.
- Oké.
- Elmegyünk sétálgatni? Itt nem lehet a saját hangomat sem hallani. – néztem a srácok felé, akik épp bekapcsoltak egy rádiót.
- Menjünk. Hogy érzed magad a csapatnál?
- Jól. Kellemes a hangulat. A srácok is rendesek velem a csapatból.
- És beszélgettél a kedvenceddel?
- Fernando-val? Jaj.
- Jaj? Van valami, amit mi nem tudunk.
- Drága keresztapum, túl hosszú.
- Ráérek. – mentünk egy pad felé.
- Elmesélhetem.
- Hallgatlak.
- Nos, köztem és közte történt pár dolog.
- Csók?
- Is.
- Lefeküdtetek? – kérdezte elképedve. Bólogattam.
- Igen, de nem járunk, mert neki nem tetszik, hogy versenyző vagyok.
- Értem. Akkor itt még lesz pár bonyodalom köztetek.
- Lesz, lesz.
- Kitartást.
Fernando ment el épp mellettünk, mikor Attila megölelt. Vasvillaszemekkel nézett rám. Ajaj. Ezért tuti el fog kapni este.
(Fernando)
Duzzogva ültem a kocsimban. Ki lehet az a férfi? A pasija? Megölöm! Ő az enyém.
- Fernando. szabad előtted az út. Hahó!
- Jó, jó! Megyek már! – hajtottam ki a boxból.
- Mi bajod? Fura a hangod.
- Nőügy. Bocs. Már a pályán vagyok.
- De lélekben a kis Toro Rosso hölgyeménye mellett.
- Ne gúnyolódj. Most gyors körre megyek!
- Oh. Értettem. Told neki!
- Tolom, ne félj.
|