Arra keltem, hogy egy kéz simogatja az arcom. Kellemes volt így kelni, de Fer arcába nézve egyből elkomorult az arcom.

-          Ennyire rossz látvány vagyok? – mosolygott.

-          Gonosz vagy. Ezért ment el a kedvem a naptól is. – csuktam be a szemem.

-          De ezt a gonosz embert te igenis imádod.

-          Kicsit.

-          Kicsit? – éreztem meg a forró leheletét az arcomon.

-          Kicsit.

Ekkor éreztem meg ajkait az enyéimen. Lágyan csókolt, miközben egyik keze betévedt a pólóm alá.

-          Ne. Ezt ne tedd.

-          És ha ezt akarom?

-          De én nem akarom.

-          Aranyos vagy így reggelente. – csókolt tovább.

-          Ne. Bent vagyunk a… várjunk csak. – ültem fel. Egy ágyban voltam. Fer mellettem ült nevetve. Egy szál boxer volt rajta.

-          Kiszabadítottak minket hajnali 2 kor. Behoztalak magamhoz.

-          Magadhoz? Miért?

-          Mert. Jobb melletted aludni. Este gondolkodtam.

-          És min?

-          Lennél a barátnőm?

-          MI? Komolyan?

(Jaime)

Indultam ki a hotelből. A táskámba kutattam, mikor belementem egy lányba. Mindketten elestünk.

-          Jaj, bocsi. Nem szándékos volt.

-          Semmi baj. Nem lett semmi bajom.

-          Ennek örülök. – segítettem fel. – Hú! Te vagy… Te vagy a jégkoris!

-          Igen. Hát felismersz te is?

-          A magyar kis üstökös. Én Jaime Alguersuari vagyok.

-          Ilona Hegedűs. De szólíts csak Icunak.

-          Örvendek. Hotelbe jössz?

-          Igen. Egyik barátnőm itt szállt meg.

-          Ki lenne az?

-          A csapattársad, Laura.

-          Én most a pályára indultam. Nincs kedved velem jönni? Laura most épp Fernando társaságát élvezi szerintem. – vigyorogtam.

-          Akkor elfogadnám ezt a lehetőséget. Foglalok szobát és felküldöm a csomagjaim. Utána mehetünk, oké?

-          Rendben. Siess!