A Motorhome-ba visszatérve dühös nézést kaptunk a csajsziktól, ugyanis nekik kell felmosni a mi víztócsánkat, ami a ruhánkból, hajunkból, cipőnkből és még nem is tudom honnét felgyülemlett a padlón. Megjegyzem, még volt folytatása a vízcsatának, szóval Noncsi sem úszta meg szárazon… Sőt… Az utolsó kollektív tesztre kilátogató Berni Ecclestone úr is kapott. Ki öntötte nyakon? Khm… A kedves lengyel barátunk, Robert Kubica. Épp Jaime-t akarta leönteni, de Jaime lehajolt, így a teljes adag Berni papát érte. Rob amint meglátta kit öntött le teljesen elfehéredett. Én finoman megjegyeztem, hogy jól áll neki a vizes haj. Fiatalossá, sármossá teszi. Egyből felÁLLT az önbizalma… Fer mögöttem kuncogott.

Nos, de elég a meséből. Noncsi és én bementünk a boxba és a monitorok előtt figyeltük az eseményeket. Jaime sok kört ment, így lesz mit elemezgetni ismét. Jaime a napot a 6. helyen zárta. Késő este volt már, de én az irodában ültem egymagam és elemezgettem. Volt egy kis probléma, amire ráakadtam.

-          Te még itt vagy? – lépett be Noncsi is kezében egy halom papírral.

-          Itt vagyok még. Nem jövök rá, hogy ez miért így… - mutattam meg neki. Ismét nyílt az ajtó. Tom lépett be, Jaime mérnöke.

-          Lányok. Ti még itt vagytok?

-          Tom. Én épp elemeztem, mikor találtam valamit. Gyere. Nézd meg te is. Hátha együtt kiokoskodunk valamit.

-          Hadd nézzem.

Hajnali fél 2 volt, mire befejeztük az elemzést kb.

-          Lányok. Ti menjetek. Én ezt még átnézem. Neked ma teszt lesz csajszi. Pihentnek kell lenned.

-          Értettem. Már megyek is. Noncsi. Jössz?

-          Még van egy kis dolgom. – mutatott a papírkupacra.

-          Ne segítsek?

-          Nem kell köszi. Neked ma köröznöd kell, tudod. Majd beszélünk. Szia. Jó éjt!

-          Neked is. Szia.

Fáradtan indultam vissza a hotelbe. Nagyokat ásítottam vezetés közben. Az utcák nagyon békések voltak. Semmi dugó, mint reggelente… Hirtelen egy fekete Mercedes jött mellettem. A motorját brümmögtette. Versenyre hív? Oké.

Rátapostam a gázra. A hotelig versenyezgettünk, majd a hotel előtt lelassítottam és behajtottam a mélygarázsba. Leparkoltam és kiszálltam a kocsiból. A sofőr ugyanígy tett. Meglepetten figyeltem a sofőrt.

-          Hello ismét.

-          Szia. Jól nyomod.

-          Kösz. Te is. Várom már, hogy a pályán, futam közben láthassalak így vezetni.

-          Azt én is várom. Amúgy, hogyhogy nem a hotelszobádban vagy? – indultunk fel közben. Megrántotta a vállát.

-          Munkamániás vagyok. Elemezgettem picit. De ahogy láttam te is és Fernando is.

-          Fer? Még kint van a pályán?

-          Már nem. – hallottuk meg Fer hangját. Fáradtan jött felénk, majd egy puszit adott nekem és Michael-el pacsizott. – Hulla vagyok.

-          Akkor irány az ágy.

-          Jó ötlet. Itt állva elalszom. – mondtam mosolyogva.

-          Alszol nálam?

-          Ha akarod.

-          Persze, hogy akarom.

-          Akkor ezt megbeszéltük.

-          Rendben fiatalok. Jó éjt! – szállt ki a liftből Michael a 4.-en. Mi felmentünk az 5.-re és bevágódtunk Fer szobájába. Milyen jól esik néha a pihe puha ágyikó, nem?