Visszamentünk a kis szünet után a munkába. Kicsit jobb volt most vezetni. Kipróbáltunk pár adatot, majd úgy döntöttünk egy hosszabb etapba kezdünk. Mielőtt a pályára gördültem volna Noncsi a kocsim mellé lépett.

-          Addig menj, amíg bírod. Ha úgy érzed a kezed elkezd fájni, megállsz azonnal a pálya szélén valahol. Jelenleg vezetsz.

-          Értettem. Köszi az aggódást. Mehetek?

-          Igen. Aztán csak ügyesen!

-          Értettem.

Kigördültem a pályára. Mentem egymás után a köröket. Mivel versenytávot néztünk így kerékcserére álltam csak le picit, majd mentem is tovább. A vége felé a kezem egyre jobban kezdett el fájni. Nyomtam volna még tovább, de a kocsi furcsa hangokat adott ki, így a pálya végén megálltam. Pont az utolsó kanyarban.

-          Minden oké?

-          Aha. A kocsi miatt álltam meg. Fura hangokat hallottam, és nem akartam kockáztatni.

-          Értettük. Szállj ki.

-          Rendben.

Kipattantam, majd hátra, a diffúzorhoz álltam, mivel jöttek a többi csapatok, hogy pár fotót készíthessenek róla. Siettek a mi szerelőink is és letakarták. Elindultam gyalog vissza. A Ferrari boksz előtt ott állt Fernando. Most nem kerülöm ki az 100. Megpróbálok elmenni mellette és nem fogok semmi pénzért megállni! Sietős léptekkel mentem. Elém lépett, mire én megtorpantam. Ennyit a nem megállásról…

-          Mi történt a kezeddel?

-          Semmi különös. Most ha megbocsátasz…

-          Mi történt a kezeddel? – mi van? Beakadt nála a lemez?

-          Képzeld! Apám meglökött, nekiestem egy asztalnak, amin poharak voltak. Azok leestek és szilánkokká törtek, én pedig a szilánkokba estem. Sebastian Vettel vitt be a korházba.

-          Kincsem. Miért nem hív…

-          Miért nem? Nem elég, hogy megbántottál akkor, még sokkos állapotban üvegszilánkokkal a kezemben tárcsáztalak volna, hogy drágaság, szétvágta a kezem egy pohár. Értem tudnál jönni a gyermekeid anyjának keresése közben? Már megbocsáss, de ez még nekem is túl sok!

-          Édesem. Én szeretlek téged. Nem úgy értettem, csak…

-          Ne érj hozzám! Időre van szükségem. Most ha nem lenne túl nagy probléma, mennék a dolgomra. Jó utazást haza. Holnap ne is lássalak itt a közelben.

-          Laura! Lau…

Szerencsére pár szerelő elém jött és nem engedték utánam. Beléptem a boxba. A srácok már az adatokat elemezték. Leraktam a bukóm, majd nagy nehezen a kesztyűt is levettem. A kis polcomon pakolgattam.

-          A 2. lettél. Sok adatot gyűjtöttél. Lesz mit este elemeznünk.

-          Rendben Noncsi.

-          Rosberg előzött csak meg. Hey. Minden rendben? Ülj le. Te sírsz?

-          Fáj.

-          A kezed? Megmondtam, hogy…

-          Nem! Illetve, az is, de most jobban fáj Fer viselkedése.

-          Oh. Értem. Tessék. Igyál egy kicsit.

-          Köszi. Elmegyek zuhanyozni és utána szerintem a pálya korházba vehetjük az irányt. Kötést kell cserélni.

-          Erős vagy leányzó. Sok fiú pilóta így biztos nem vállalta volna. Büszke lehetsz magadra.

-          Kösz. Te pedig a legjobb versenymérnök, lélekgyógyász és barátnő vagy egyben. Mit szólnál hozzá, ha holnap pár fiúval együtt a hotelben rendeznénk egy kis pizsoma partit? Filmek, popcorn, zene, buli. Csak épp a kis lemezlovas nincs itt.

-          Remek ötlet. Benne vagyok.

-          Oké. Hívom a csajokat. A srácokat pedig még majd körbekérdezzük. – miközben a szerelők felé fordultam és mosolyogva néztem rájuk. Érdeklődve néztek felénk, hogy mit tervezek ezzel a mosollyal…