A bolyhos, 10-15 centi vastag puha, h�v�s sz�nyegen �ltem t�r�k�l�sben. Stacy (menedzserem a dr�ga...) m�r t�bb mint h�sz perce untatott. De igyekezett letenni (istennek legyen h�la)
- Na... legy�l j�... - mondta �pp. K�rlek, tedd m�r le... - Szia.

Lerohantam �s kint sz� szerint r�zuhantam egy padra. Ak�rmilyen nyomorultul �reztem magam, nincs ments�gem arra, hogy amolyan Sarah st�lus� b�g�sbe kezdtem. �s csak b�gtem �s b�gtem. �n nem csin�ltam semmi rosszat Kiminek, � meg �gy let�mad. B�g�s. Pedig olyan mintha a b�ty�m lenne. B�g�s (kicsit szakadozottabban) Deh�t m�g csak meg sem b�ntottam. B�g�s (lenne ha nem apadt volna ki teljesen a k�vetkez� t�z�vre betervezett k�nny-�llom�nyom.) Azt�n egyszercsak k�t m�lyk�k szemmel n�ztem farkasszemet.
- Bastian - ny�gtem. H�t igen, pont � hi�nyzott, hogy ilyen �llapotban l�sson...
- Mi a baj?
- Mi lenne? - pr�b�ltam meg�tni az �tlagos hangnemet.
- Pilar... - n�zett r�m lemond�an. Ja, hogy felt�n�, hogy a szempillaspir�lom valahol a bok�mn�l csordog�l.
- Semmi. - vontam v�llat - csak... semmi.
- �rtem.
- vigy�l haza. - k�rtem f�radtan.
- Pilar, nyolc perce sz�lltam le a rep�l�r�l. - mosolyodott el szel�den. - Gyere, elmegy�nk esz�nk valamit. - ny�jtotta ki a kez�t.
- Rendben, de �n vezetek.
- S�t�lni gondoltam.
- Azt meg hogy? - k�rdeztem felvont szem�ld�kkel, mire Bastian elnevette mag�t.


- Na, eld�nt�tted v�gre, hogy milyen fagyit eszel? - k�rdezte a f�rjem, ugyanis h�sz perce az �zeket tanulm�nyoztam.
- ��m... eegen, asszem megvagyok. Sztracsatella, kr�mnug�t, Mozart-piszt�cia, olvasztott csokival, karamellel, mogyor�darabk�kkal �s csokireszel�kkel. - b�ng�sztem v�gig a k�n�latot. Az elad�nak t�tva maradt a sz�ja. Bastian elmosolyodott.
- �s �n? - fordult hozz� a m�g mindig d�bbent n�.
- Ezek ut�n azt hiszem ugyanezt. - h�z�dott lassan mosolyra a sz�ja.



P�r nap m�lva �jra Bastian meccs�n �ltem. T�bb h�nap telt el az�ta, hogy utolj�ra focimeccs lel�t�j�n �ljek. R�g l�ttam m�r �gy Bastiant. Rohanni, rugdosni... eg�szen addig a pillanatig elm�ly�lten b�multam am�g meg nem jelent egy magas, sz�ke ismer�s fej, �tcs�rtetett a t�m�tt sz�ksoron (egy id�s n� fr�ccs�gve k�romkodott) �s le nem �lt mell�m.
- Szia. - suttogta. (sz�val ink�bb sz�jr�l olvastam, mellett�nk ugyanis ordib�ltak)
- Szia, Kimi. - mondtam. Mindkett�nkr�l ler�tt, hogy ezerf�le-fajta dolgot akarunk mondani, m�gis mindenki befogta a sz�j�t.
- Pilar, mondanom kellene valamit... fontos lenne. - sz�lalt meg. El�sz�r r�n�ztem a z�ld p�zsitra, ahol �ppen a Schalke kapusa verg�d�tt. Bastian engem keresett a szem�vel. Azt�n r�n�ztem Kimire, aki t�relmetlen�l toporgott, ezen cselekedet�vel felbosszantva a m�g�tte �l�t. El�vettem a telefonomat. "Sajn�lom, hogy elment, hidd el, hogy fontos. Bocs �s szeretlek" - k�ldtem el Bastiannak.
- Rendben, mehet�nk.



Kimi betuszkolt a legk�zelebbi �tterembe. A kock�s ter�t�k �s az egyenletes zs�r r�teg az asztalon nem �ppen a luxusr�l �rulkodott.
- Pilar... - kezdte, azt�n hatalmasat s�hajtott. - Nem r�d voltam m�rges... nagyon sajn�lom, felbosszantott ez a... ez a...
- Mit hozhatok? - l�pett oda egy festett sz�ke haj�, dagadt, r�g�z� pinc�rn�.
- Egy poh�r k�l�t. - v�laszoltam t�relmetlen�l, azt�n Kimi fel� fordultam.
- Ez a tehetetlens�g. - v�gta ki v�g�l.
- Tehetetlens�g? - visszhangoztam olyan hanger�vel, hogy mindenki r�nkn�zett.
- Vegy�l fel napszem�veget �s bontsd ki a hajad k�l�nben felismernek a m�dias�sk�k... Igen, a tehetetlens�g... Lotta... csak... k�thavonta l�tom... alig ismer meg.
- Ez nem igaz.
- S�r.
- �j neki a helyzet.
- Tal�n.
- Biztos.
- Mib�l?
- Mindenb�l. Szeret.
- Lotta?
- �. - z�poroztak a k�rd�sek �s v�laszok.
- Tess�k. - z�kkentett ki minket a recseg� hang, ami a pinc�rn�t�l sz�rmazott. Olyan er�vel v�gta le a poharat, hogy a fele az am�gy is mocskos asztalra �ml�tt. - �s neked? - sz�vta fel az orr�t, mik�zben Kimire n�zett.
- Egy t�rl�rongyot. - morogta Kimi g�nyosan, mire a pinc�rn� �jra felhorkant.



- Elt�nt�l. - hallottam meg a telefonba Bastian inger�lt hangj�t.
- Tudom. Sajn�lom.
- Kerestek.
- Ki?
- Whitmarsh.
- Mi a j� eget akar az t�lem?
- Fogalmam nincs.


- Martin Whitmarsh m�r megint engem keres. - k�z�ltem Kimivel. Rep�l�n �lt�nk.
- Elegem van az F1-b�l is. - morogta Kimi.
- Merthogy? - �ltem le.
- Ez m�r r�g nem olyan mint volt. - vonta �ssze a szem�ld�k�t. - Pilar, h�t nem �rted? R�gen fejletlen volt minden. Csak nyomd a g�zt, azt�n ha meghalsz, meggy�szolunk. Mostanra ki�p�tett, intelligens g�peknek vagyunk az agyai. Mi m�r csak az agy vagyunk. Mi m�k�dtetj�k... �s az �sszes nagykuty�nak n�lk�l�zhetetlenek vagyunk, mert n�lk�l�nk senki nem tudn� v�gigcsin�lni a mocskos, alattomos politik�j�t! - csattant fel.
- H�ha. V�rj, ezt feldolgozom... - k�z�ltem vele.
- Csak tess�k. Am�gy rezeg a telefonod.
- Igen? - sz�ltam bele.
- Martin vagyok. Martin Whitmarsh. Pilar, szeretn�k veled besz�lni.
- Itt a nagy alkalom.
- Nem telefont�ma. Mindenesetre... h�szmilli�t aj�nlok neked egy j�v� �vi szerz�d�s�rt...



Sokat besz�ltem Whitmarshal. Mikor letettem, Kimi k�rd�n n�zett r�m.
- Mi ez az alattomos tekintet? - k�rdezte.
- Kaptam egy h�szmilli�s aj�nlatot.
- Az sz�p - f�ttyentett �s �rdekl�dve tette le az eddig kez�ben tartott F1Racinget. - H�ny �v�rt?
- Csup�n egy.
- �s ki mellett?
- Braviera.
- Sz�val l�ttek az eg�sznek, igaz? - mosolyodott el. - �n a helyedben megfontoln�m...
- J� vagyok a Ferrarinak.
- Viszont a Ferrari nem j� neked. Egyre rosszabb az aut�, Pilar. Ha j� van alattad, a t�bbi m�r bor�t�kolva van, szar aut�val viszont tipikusan rossz tudsz lenni.
- K�sz.
- Ak�rcsak �n - tette hozz�.