Az ut�n a bizonyos folyos�i eset ut�n m�g ink�bb ker�ltem Oliv�rt. Tudtam, hogy szak�tanom kellene vele, csak �pp azt nem tudtam, mi�rt nem teszem m�r meg. A probl�ma el�l a bar�taim t�rsas�g�ba menek�ltem, �s boldogan mondtam igent, mikor Jenson felh�vott egy esetleges tal�lkoz�s lehet�s�g�vel – a nagysz�leimmel is. R�gt�n beleegyeztem, megfeledkezve arr�l, hogy Ap��kat is meg kellene k�rdeznem a dologr�l, b�r �k term�szetesen elengedtek. P�ntek d�lut�n indultam, hogy a lehet� legkevesebbet hi�nyozzam a sulib�l, �m sz�vem �gy is repesett, hiszen nem kell kifog�st tal�lnom, mi�rt nem �rek r� h�tv�g�n, hogy Oliv�rrel tal�lkozzam. Pontban d�lben indultunk kocsival a f�v�rosba. A g�pem h�romnegyed n�gykor indult Ferihegy 2A termin�lr�l.

— Nagyon vigy�zz magadra, �rted? – �lelt meg Anya.

— Igen. Nem lesz baj! – nyugtattam, de �n is ideges voltam, ez volt az els� alkalom, hogy teljesen egyed�l utaztam k�lf�ldre, r�ad�sul rep�l�vel, plusz egy �tsz�ll�s is. M�g k�tszer meghallgattam a j�tan�csokat, �s eml�keztet�seket, azt�n egy-egy puszi �s �lel�s ut�n megindultam a g�p fel� t�dul� utasok k�z�tt, p�r perc m�lva pedig m�r a l�gi utask�s�r� sz�l�tott fel az �vek becsatol�s�ra. Hirtelen de ja vu-m t�madt, ahogy kipillantottam az ablakon, egy m�sodperc erej�ig felid�ztem a Monac�i utunkat, azt�n visszat�rve a jelenbe d�ltem h�tra az �l�sben, �s igyekeztem lek�zdeni a gyomorg�rcs�t. Seg�ts�g�l h�vtam az iPodom, a f�lembe dugva csuktam be szemeim.

Nem tudom, mennyi zen�t hallgattam, j� p�r sz�m lement m�r, mikor valaki megb�kte a k�ny�k�m. Meglep�dve nyitottam ki a szemem, �s vettem ki az egyik f�lest, hogy halljak is. Eg�szen kiment a fejemb�l, hogy rep�l�k, �gy most kiss� �gy �reztem magam, mint akit fejbe k�lintottak, az ablakon kipillantva felh�ket vettem �szre. Jobbr�l mellettem egy sz�ke haj�, kedves arc� l�ny �lt, � „�bresztett fel”, el�tte egy l�gi utask�s�r�.

— Igen?

— Friss�t�t? – k�rdezte a fekete stewardess.

— Nem, k�sz�n�m – utas�tottam vissza, �s d�ltem vissza egy s�haj k�s�ret�ben.

— Ez els� utad? – k�rdezte kuncog�s�t visszafojtva a Sz�szi.

— Mondhatni. Ennyire l�tszik? – n�ztem r� homlokr�ncolva.

— Egy kicsit. Ne agg�dj, nemsok�ra lesz�llunk!

— Az j�. Azt hiszem… - tettem hozz� a t�bb, mint k�t �r�s v�rakoz�sra gondolva.

— Ezek szerint tov�bb rep�lsz?

— Igen, Bristolba. �s fogalmam sincs, mivel �t�m el az id�t az �tsz�ll�sig – h�ztam el a sz�m, mik�zben kikapcsoltam, �s elraktam az iPodom.

— Esetleg egy gyors�ttermet javasolhatok, enned kellene valamit, hossz� az �t. Egy�bk�nt Vivian vagyok – mosolygott r�m.

— A.J.  – r�ztunk kezet. – J� �tlet lenne, ha ismern�m P�rizst.

— �n ismerem, �s r� is �rek. Ha van kedved, be�lhetn�nk valahov�.

— Nem szeretn�k a terhedre lenni!

— Ugyan, ne but�skodj! – nevetett fel. – Esz�nk valamit, �s k�zben megismerked�nk.

— H�t… rendben – adtam meg magam, f�leg, hogy utols� mondata elt�k�lt kijelent�snek hangzott ink�bb, mint javaslatnak.

— Sz�val, mi�rt m�sz Angli�ba? – k�rdezte Vivian, mikor �gy t�z perccel k�s�bb m�r csomagokkal egy�tt �lt�nk egy b�f�szer�s�gben, �s a rendel�sre v�rtunk. Mindketten egy-egy hotdog-hamburger vari�ci�ra.

— A nagyb�ty�mhoz megyek. N�la t�lt�k p�r napot – feleltem, az igazs�gnak f�lig h�en.

— Ezek szerint Magyarorsz�gon �lsz. A neved nem erre utal.

— Mert a bar�tn�immel angolos�tottuk. K�sz�n�m! – k�sz�ntem meg a pinc�rsr�cnak a kiszolg�l�st, aki nem mellesleg igaz�n helyes volt. M�r vettem volna el� a p�nzt�rc�m, mikor Vivi hangja f�lbeszak�tott.

— Eszedbe ne jusson! A vend�gem vagy! – a tekintete semmi j�t nem sugallt, amennyiben tiltakozni mern�k. K�t �r�n kereszt�l besz�lgett�nk, k�zben pedig elfogyasztottuk szendvicseinket. Megtudtam Vivianr�l, hogy n�met sz�rmaz�s�, bels� �p�t�sznek tanul, �s nagyon szeretik egym�st a bar�tj�val.

— J� neked! �n legsz�vesebben szak�tan�k vele.

— �s mi�rt nem teszed meg? – n�zett r�m kutat�an.

— Nem tudom. Tal�n mert nem akarom megb�ntani az �rz�seit, vagy, mert egy kicsit tartok is t�le – mondtam lassan.

— Ezt hogy �rted?

— Er�szakos. Nem tudom jobban megmagyar�zni – ingattam a fejem elr�vedve. Vivivel val� kis besz�lget�s�nk �bresztett r�, nem csak, hogy nem vagyok szerelmes Oliv�rbe, de szint m�r undorodom t�le.

— Szerintem min�l el�bb hagyd ott! Az elmond�sod alapj�n m�r bele sem kellett volna menned ebbe a kapcsolatnak nevezett valamibe! Higgy nekem, volt m�r dolgom bunk�kkal!

— Amint haza�rek, besz�lek vele! – �g�rtem.

— Helyes! Ezt rakd el, az e-mail c�mem. �rj, hogy minden rendben van-e! Most pedig induljunk, ha el akarod �rni a g�ped!

— Meglesz – b�lintottam r�, azt�n fogtunk Vivinek egy taxit, beraktuk a cucc�t, k�rte, hogy v�rja meg, majd �jdons�lt bar�tn�m elk�s�rt a termin�lra. Ott puszival k�sz�nt�nk el egym�st�l, mint r�gi bar�tok, majd felsz�lltam a g�pre, �s kezdet�t vette �jabb majdnem egy �r�s �t, imm�r Bristolba.