43. rész - Edzések
2010.03.11. 15:44
Másnap korán hazaindultam. Repülővel Péren leszálltunk, majd hamar Győrbe értünk. Mivel nagyon közel az F1 kezdete ezért különleges étrendet kaptam. Dávid, a személyi edzőm megalkotta az edzésprogramot. Nyakizom van nagyon tervbe véve. Minden reggelt futással kezdek. Általában elmegyek a Barátság Sportparkba. Ott van egy kis konditerem is. Ez mellett esténként Dáviddal elmegyünk tekerni. Március 3.-án fáradtan értem haza. A család épp a Barátok közt-öt nézte a TV-ben. Megálltam a nappali ajtajában.
- Na, mi lett András és Julival? Klaudia nagyot nézett? – vigyorogtam fáradtan.
- Vanda kiakadt. Klaudiával elmentek.
- Elmegyek fürdeni. Gondoltam szólok, hogy lefoglalom most egy időre.
- Menj csak nyugodtan.
Beléptem a fürdőbe. Amikor elnyúltam végre a forró vízben becsuktam a szemem és semmire nem gondoltam. Vagyis megpróbáltam semmire nem gondolni. Elég soká áztattam magam, majd kiszálltam és a hajam befontam. Felvettem a köntösöm, majd elindultam a szobámba.
- Laura. – hallottam a nevem a nappaliból.
- Igen?
- Vendéged van. A szobádban.
- De csodás. Épp pihenni akartam… - léptem be a szobámba. Fer feküdt az ágyban. Pontosabban az ágyamban!
- Szia.
- Szia. Mit keresel itt? – kérdeztem semleges hangon. Nem néztem rá.
- Beszélni szeretnék veled. Sajnálok mindent. Hülye voltam. – lépett elém.
- Jó hogy észreveszed.
- Ne legyél ilyen. Szeretlek. És te is engem. Bocsáss meg.
- Miért vagy ennyire bonyolult, de édes egyben? Hm?
- Ez jó kérdés.
- Nem bírok sokáig mérges lenni rád.
- Hiányoztál. – csókolt meg. Bezártam közben az ajtót.
- Te is nekem.
- Van mit bepótolnunk, azt hiszem. – fektetett az ágyra…
Másnap kora reggel a mobilom ébresztője keltett minket. Fer csak fél szemmel nézett körbe és fintorgott egyet.
- Bocs. Nem számítottam, hogy jössz, este pedig már elfelejtettem kikapcsolni.
- Semmi probléma. Elvégre csak fél 6 van. FÉL 6?
- Kocogás, konditerem…
- Ma lehetne kivétel?
- Sietek vissza. Vagy gyere te is. – tettem a buksim a mellkasára. Hallgattam a lélegzetét és szívdobbanásait. Olyan nyugtató.
- Rendben. Kelj ki te előbb az ágyból. Én még lustálkodok.
- ÉS még régebben azt mondtad nem vagy lusta! – vágtam hozzá egy párnát. Magához rántott.
- Mert nem is vagyok az. Csak most.
- A csak mostok is beleszámítanak. Kelj fel.
- Már kelek, már kelek…
|