46. rész
2010.03.11. 15:46
Lezuhanyoztam majd pizsibe öltöztem. A hajam amint megszáradt összekócoltam, mint aki most kelt fel. Felkaptam a köntösöm és átmentem Fer ajtaja elé. Szomorú ábrázatot öltöttem, és kopogtam. Nem sok idő telt bele és nyílt az ajtó. Fáradt ábrázattal nézett rám. Én hamar megöleltem. Először éreztem, hogy meglepődik, majd beljebb húzott, és a hátam simogatta.
- Mi a baj? Valami történt? – kérdezte suttogva.
- Semmi. Csak jó érzés, hogy ölelsz.
- Érzem, hogy baj van. Valamit titkolsz. – tűrt el egy hajtincset, a szemem elől. Rámosolyogtam halványan, majd megcsókoltam.
- Csak egy rossz álom. Úgy éreztem, kell valaki, aki mellett biztonságban érzem magam… - fürkésztem a padlót. Magához húzott és erősen ölelt. Jó érzés volt a karjai közt lenni.
- Feküdjünk le. Holnap sajtótájékoztató. Jó lenne nem elaludni.
- Oké. Én akkor megyek is…
- Ne! Ne menj. Elférünk itt. Gyere.
- Köszönöm.
Elhelyezkedtünk kényelmesen az ágyikóban, majd behunytam a szemem. Nem aludtam, csak úgy csináltam. Fer szuszogását hallgattam. Vártam, hogy mikor alszik el. Nem sokkal később ez bekövetkezett. Óvatosan kibújtam az öleléséből, majd felültem az ágy szélére. Fer picit mocorgott, majd aludt tovább. Lassan felálltam és a szekrény felé araszoltam. Amint odaértem csendben vártam. Óvatosan kinyitottam a szekrényt. Mivel közel van az ágyhoz és a szekrény ajtaja kicsit nyikorgott félve néztem az ágy felé. Fer a másik oldalára fordult. Oké. Elkezdtem keresni, hol lehet az alsónaci. Nem találtam. Hirtelen megpillantottam a szekrény mellett egy táskát. Biztos abban lesz. Indultam felé, de a folyosóról hangos nevetés szűrődött be, én arra figyeltem és lefejeltem erősen a szekrény ajtaját, minek hatására megszédültem és az ágyra estem. Fer rémülten ült fel.
- Kincsem. Ez mi volt?
- Bocsi. Épp a fürdőbe akartam menni, de nekimentem az ajtajának a szekrénynek. A buksim beütöttem.
- Szegénykém. De úgy emlékszem becsuktam a szekrény ajtaját.
- Hát, én másképp tapasztaltam.
- Jaj, gyere ide. Adok rá gyógyító puszit.
Fer egy puszit nyomott a homlokomra. Kiszálltam az ágyból és a fürdőbe mentem. Egy kisebb púp keletkezett a buksimon. Remek. Szépen nézek vele ki. Visszamentem az ágyikóba. Fer már becsukta az ajtaját a szekrénynek. És a lámpát is felkapcsolta. Jobban megnézte a buksim.
- Hozok egy kis jeget. Az le fogja vinni.
- Köszönöm. Máskor csukd be az ajtót.
- Én eskü, úgy emlékeztem, hogy becsuktam. Jóvátehetem valahogy? – tért vissza és kezdett el csókolgatni.
- Lehetséges, lehetséges…
|